191488. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állatok táplálására
3 191 488 4 meg. A találmány szerinti eljárással etetett állatnál végső soron nagyobb - például 20 %-kal nagyobb - súlygyarapodást lehet elérni, mint azoknál az állatoknál, amelyeket egész idő alatt egységesen az előre meghatározott optimális mennyiségű takarmánnyal etettünk. A kívánt hatás elérésére a takarmány mennyiségét a második fázist rövid idővel megelőzően előnyösen növelni kell abból a célból, hogy figyelembe vegyük a takarmánymennyiség-növelés hatásának megnyilvánulása előtti időeltolódást. (Az első és második szakasz közötti átmenetet meghatározó faktorok egyike a takarmánymennyiség növekedése.) A sejtosztódási ciklus és a sejtnövekedés szorosan összefügg az állatok hormonszintjével, azaz az agyalapi mirigyből származó növekedési hormon, a pajzsmirigyből származó tiroxin stb. koncentrációjával. A tápanyagfelvétel a túltáplálási szakaszban előnyösen a lehető legmagasabb. A találmány szerinti eljárás előnyös megvalósítási módja szerint — amelyet alább részletesen ismertetünk - különleges intézkedésekkel, például a táplálék összetételének szabályozott változtatásával vagy stimulánsok ellenőrzött alkalmazásával elérhető a táplálékfelvétel növelése a túltáplálási szakaszban. Általános szabály, hogy az alultápiálási szakasz előnyösen néhány napig - például t - 5 napig, előnyösen 3-5 napig — tart, célszerűen 3 nap, és a túltáplálási szakasz hossza legalább egy nap, például 1 - 5 nap, sertések esetén a túltáplálási szakasz rendszerint 2 napon át tart. Azonban az adott állatfajtától és az adott körülményektől függően a leírás alapján egy gyakorlott szakember meg tudja állapítani a megfelelő és adott esetben alkalmazandó periódusok hosszát. Az etetési módszer hatásának felbecsülésére és az etetési rend beállítására és optimalizálására többek között az alábbi paraméterek használhatók: — állatok súlya, — állatok napi súlygyarapodása, — egységnyi súlygyarapodáshoz szükséges beadagolt takarmánymennyiség, — a trágya jellege (különösen annak konzisztenciája a hasmenés elkerülése szempontjából), — a takarmány energiatartalma, — az ürülék és vizelet energiatartalma, — à takarmányban levő nyers protein mennyisége, — az ürülékben és vizeletben levő nyers protein mennyisége, — a vágóállatok tiszta húsmennyiségének %-a. Noha a fentebb említett természetes bioritmus befolyásolásában az alultáplálás és túltáplálás tűnik a legfontosabb tényezőnek a növekedés szempontjából, a fenti bioritmus eltolását úgy is elősegíthetjük, hogy az állatokat olyan változó körülményeknek és/vagy egyéb tényezőknek tesszük ki, amelyek a váltakozó etetési szakaszokkal összefüggésben befolyásolják az állatot. Más szavakkal kifejezve, valószínűleg további faktorok is befolyásolják a sejtosztódás és sejtnövekedés bioritmusát, ezek a faktorok elvileg fiziológiásán befolyásolják az állatokat, ilyenek például a fényváltozások, hang- és hőstimulátorok, a táplálék íze, szaga és konzisztenciája, az állat természete és kis mértékben a táplálék összetétele. A találmány szerinti eljárás alkalmas azonos elkerített helyen belül mind a szeparáltan, mind a csoportonn tartott állatok etetésére. Ennek megfelelően a csoportos életet kedvelő állatokat előnyösen csoportosan helyezzük el, mivel az ilyen állatok egészsége és természetes viselkedésmódja erősen függ az állatcsoportban uralkodó befolyásoktól és kölcsönhatásoktól (például hierarchia kialakulása), cs végső soron minden egyes állatnál nagyobb húshozamot eredményez. Ha az állatok elhelyezése csoportosan történik, biztosítani kell. hogy minden egyes állat hozzáférhessen az et ‘tőhelyhez, anélkül, hogy egy erősebb állat kiszorítaná onnan, így minden állat megkapja a meghatározott eleségmennyiséget. A homogén táplálékellátást például a fentebb említett brit szabadalomban ismertetett etetési elv szerint biztosíthatjuk. A találmány szerinti eljárás azonban niás hagyományosan alkalmazott etetési módszer esetén is alkalmazható. A fentieknek megfelelően egy különösen előnyös megvalósítási mód értelmében a találmány szerinti alultáplálás! és túltáplálási szakaszokból álló eljárást úgy folytatjuk le, hogy az azonos elkerített helyen belül szabadon tartott állatokat — amely elkerített helyen belül az összes etetőhelyek szabadon hozzáférhetők minden egyes állal számára — saját etctöhclyciken egyidejűleg etetjük oly módon, hogy az etetési időszakban az egyes etetőhelyekre megfelelő időközönként adagokra osztott takarmányt juttatunk, biztosítva, hogy az egyes etetőhelyekre juttatott takarmány mennyisége alapvetően megfeleljen az állatok előre meghatározott táplálkozási sebességének. Az ugyanazon elkerített helyen belül szabadon levő állatok csoportos tartásával azt a további előnyt tudjuk biztosítani, hogy az állatokban kialakul egy szinkronizált bioritmus, ily módon az állatok alultáplálásávai, illetve túltáplálásával szinkronizált táplálékhasznosítást értünk el. A találmány szerinti eljárás különösen előnyösen fiatal állatok — azaz nem ivarérett állatok, például elválasztási korban levő emlősök, vagy baromfi, így csirke vagy pulyka — etetésére használható, mivel a fiatal állatok optimális növekedési potenciállal rendelkeznek. így a találmány elve szerinti optimális etetéssel biztositható az állatoknak beadagolt táplálék optimális hasznosítása. Fiatal állatokban még nagy mennyiségű bevitt táplálék is nagyobb valószínűséggel alakul hússá, zsír helyett, mint az idősebb állatok esetén, így az állatok vágóminősége is javul. Általánosan ismert, hogy az állatok nagyon gyorsan megtanulnak válaszolni egy adott jelre, ha azért jutalmat kapnak. Az állatoknak ezt a tanulási képességét a viselkedési minta — különösen az evési reflex - pozitív befolyásolására hasznosíthatjuk. A fenti befolyásolás főleg az állatok érzékelőrendszerének stimulálásával függ össze, vagyis az adott specifikus ingerek a látó-, halló-, tapintó-, ízlelő- vagy szaglóképességet befolyásolják. Mint azt fentebb említettük, az állatok evési reflexe stimulálásának az előnye, hogy a fenti érzékszervi serkentés következtében fokozódik az emésztő enzimek képződése, cs ez biztosítja minden egyes falatnyi táplálék optimálisan hasznosítását. Például ismert tény, hogy a sertések nagyon jól megfigyelik a különféle hangokat, és összhangban a fentebb állítottakkal, ha például az etetőhely tálplálékadagoló szelepe az etetés előtt egy kattanással nyílik, továbbá, ha ez a szelep minden egyes falat élelem adagolásakor kinyílik, megfigyelhető, hogy minden egyes kattanás 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
