191475. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, acilezett 1,2,4-triazol-származékok előállítására
3 .191 475 4 hidroxid 1 - SO %-os oldatához adunk, majd oldódás után a termékként keletkező I általános képletű vegyületet, ahol Rt jelentése hidrogénatom, Q jelentése a fenti, és R2 jelentése 2 - karboxi - benzoil - csoport- savanyítás után önmagában ismert módon izoláljuk. A találmány szerinti b) eljárásváltozat egy másik előnyös foganatositási módja szerint, valamely IV általános képletű vegyülethez - ahol Q jelentése a fenti — valamely rövidszénláncú alkohol alkálifémsóját (célszerűen nátriummetilátot vagy nátriumetilátot) adjuk, 0-40 'C-on, előnyösen 5-20 *C-on, majd oldódás után a termékként keletkező I általános képletű vegyületet — ahol R, jelentése hidrogénatom, Q jelentése a fenti és R2 jelentése 2 - karbalkoxi - benzoil-csoport - semlegesítés után önmagában ismert módon izoláljuk. A találmány szerinti b) eljárásváltozat egy további előnyös foganatositási módja szerint, valamely IV általános képletű vegyülethez - ahol Q jelentése a fenti - valamely rövid-szénláncú alkil-amin, előnyösen metilamin vagy ammónia alkoholos vagy vizes oldatát adjuk 10-30 'C-on, majd a termékként keletkező I általános képletű vegyületet - ahol R| jelentése hidrogénatom, Q jelentése a fenti és R2 jelentése 2-helyettesített vagy helyettesítetlen karbamoil - benzoil - csoport — önmagában ismert módon izoláljuk. Az a) vagy b) eljárással kapott I általános képletű vegyületből kívánt esetben éterben vagy rövidszénláncű alkoholban gyógyászatiig felhasználható szerves vagy szervetlen savval savaddíciós sót képezhetünk, mely hűtésre kiválik az oldatból. Vizsgálataink során azt találtuk, hogy a találmány szerinti eljárással előállított új I általános képletű vegyületek értékes gyógyászati, nevezetesen vírusszaporodást gátló (antivirális) hatékonysággal rendelkeznek, ugyanakkor toxieitásuk csekély. Például a 3 - metiltio - 5 - (2 - metil - benzoil - amino) - 1H - 1,2,4 -triazol patkányon per os mért LD50 értéke 3200 mg/kg. A találmány szerinti vegyületek antivirális hatékonyságát az alábbi vegyületek példáján szemléltetjük: ■t • " " I 3 - metiltio - 5 - (2 - bróm - benzoil - amino) - 1H -1.2.4 - triazol (32. példa) 3 - metiltio - 5 - (2 - nitro - benzoil - amino) - 1H - 1,2,4 - triazol (40. példa) 3 - metiltio - 5 - (2 - metil - benzoil - amino) - 1H -1.2.4 - triazol (42. példa) 3 - metiltio - 5 - (2 - klór - benzoil - amino) - 1H -1,2,4- triazol (46. példa) 3 - metiltio - 5 - (2 - metiltio - benzoil - amino) - 1H - 1,2,4 - triazol (47. példa) 3 - etiltio - 5 - (2 - metil - benzoil - amino) - 1H - 1,2,4 - triazol (48. példa) A vegyületek vírusszaporodást gátló (antivirális) hatásának vizsgálata két lépésben történt. Először felvettük a vegyületek sejttoxieitásának dózis-hatásgörbéjét, majd a 0 %-os toxikus mennyiséget tartalmazó sejttenyészetekben meghatároztuk a vírusszaporodás-gátlás mértékét. 1. A vegyületek scjltoxicitását HeLa és RK-13 sejtkultúrában határoztuk meg a sejtekben lévő fehérje mennyiségi mérése alapján [Horváth, S.: Cytotoxicity of drugs and diverse chemical agents to cell cultures, Toxicology, 16, 59 (1980)]. A dózis-hatásgörbe adataiból meghatároztuk a vegyületek 50 %-os cytotoxikus koncentrációját (CT30)> azt a koncentrációt, melyben a sejtek szaporodását 50 %-ban gátolják. Ugyancsak meghatározható a dózis-hatásgörbe adataiból az a legmagasabb koncentráció, amelyben a vegyületek — a kontroll kultúrákhoz viszonyítva — egyáltalán nem gátolják a sejtek szaporodását (0 %-os cytotoxikus koncentráció, CT„). Az egyszerűség kedvéért a táblázatban ezen értékek logaritmusát adjuk meg (például log CT0=* 1 10 pg/ml koncentrációt jelent). Az I. táblázatban — két sejtkultúrán mérve — megadjuk a fenti vegyületek eytotoxieitását. I. táblázat Cytotoxicitás (log p/ml) Példa szám HeLa CTjo Cl o RK-13 ct50 ct0 32 2,1 1,6 1,9 1,4 40 1,6 1,0 1,8 1,2 42 2,0 1,6 1,9 1,1 46 1,7 0,9 1,9 1,2 47 1,9 1,3 1,7 1,2 48 1,7 0,9 2. Virusszaporodás-gátlás vizsgálata: Egy vegyület akkor tekinthető antivirális hatékonyságúnak, ha már a 0 %-os cytotoxikus koncentrációban (CT„) képes jelentős mértékben gátolni a vírusok szaporodását. A virusszaporodás-gátlás mértékét a vírus titerének (TC1DÍ0) a kontrolihoz viszonyított csökkenésével fejezzük ki. Ha a csökkenés több nagyságrendbeli, akkor a TCIDí0 értékek hányadosa néhány logaritmus egységnek adódik. A vírusszaporodás-gátlási vizsgálatoknál a következő vírustörzseket használtuk : Herpes simplex-virus 1-es típus, adeno-virus 5-ös típus, rubeola-vírus (Judith törzs) és influenza-virus AO (PR8), A herpesvirus mennyiségi mérésre a HeLa, az adenovirus esetében a Hep-2, a rubeolavírus-munkáknál az RK-13 sejttenyészeteket használtuk. Az influenzavírus fertőzőképességének mérésére a korioallantoiszhártyadarabkákat tartalmazó forgódobos módszert alkalmaztuk [Horváth S.: A new and sensitive method of the rolling drum type for influenzavírus titration. Acta Microbiol. Acad. Sei. Hung. 1, 481 (1954)]. A vírusok mennyiségi mérésénél a 10-szeres hígítási sorban készített virushígításokból 4-4 paralell sejttenyészetet fertőztünk. A sejttenyészetek tápfolyadéka a vizsgált anyagok CT0 koncentrációit tartalmazta. A megfelelő inkubációs idő után a vírusok sejtekre kifejtett pusztító (az influenzavírus esetében a hemaglutináció) hatása alapján Reed—Muench szerint [L. J. Reed, H. Muench: Amer. J. Hyg. 27, 493 (1938)] számoltuk a vírusok fertőző titerét (TCID50). A kontroll és a vizsgálati anyagot tartalmazó csoport TCIDjo titerei logaritmusának különbségével fejeztük ki a virusszaporodás-gátlás mértékét. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
