191466. lajstromszámú szabadalom • Berendezés lengő féltengelyes jármű terhelésváltozásának letapogatására terhelésszabályozó működtetéséhez
1 191 466 2 ahol a merev 1, 2 összekötőrudak hosszának összege nagyobb, mint a 4 és 6 féltengelyeken levő A, C kilendiilési tengelyük legangyobb távolsága. A hosszabb merev 2 összekötőrúd rugalmas 8 elemmel van ellátva, amelyhez 9 kar egyik vége kapcsolódik, míg a 9 kar másik vége első E elfordulásponton 10 összekötőtagon át II összekötőrúddal áll kapcsolatban, melynek másik vége további 10 összekötőtagon át második F elfordulásponton kapcsolódik 13 terhelésszabáiyozó 12működtetőkarjával, mely ugyancsak G kilendülési tengelyen van a 13 terhelésszabályozón elfordíthatóan ágyazva. A rugalmas 8 elem 9 karjának első E elforduláspontja abban a síkban vagy annak közvetlen közelében fekszik, amelyet a 4 és 6 féltengelyek O kilendülési tengelye, valamint a 13 terhelésszabáiyozó 12 mfíködtetőkarjának második F elforduláspontja határoz meg. A 13 terhelésszabályozó a jármű rugózott tömegéhez van rögzítve, melynek I súlypontja a jármű függőleges szimmetriasíkjában helyezkedik el. Azonos tengely 4 és 6 féltengelyének merev 1 és 2 összekötőrudakkal történő átkapcsolása a jármű hossztengelyére merőleges irányban stabil. A jármű hosszirányában mért stabilitás javítása érdekében a lioszszabb merev 2 összekötőrúd 15 és 16 konzolokkal van ellátva, amelyeken 17 gumielemek közbeiktatásával 14 és 14'stabilizátor vonórudak vannak P, és P2 elforduláspontokban ágyazva, melyek másik vége P3 és P4 elforduláspontokon 18 és 19 konzolokban van ugyancsak 17 gumiclemek közbeiktatásával rögzítve. A 18 cs 19 konzolok a jármű rugózott tömegén, például 20 kereszttartón vannak felerősítve. A 14 és 14' stabilizátor vonórudak azonos hosszúságúak és egymással párhuzamosak, ahol a P3, P4 elforduláspontok jármű 20 kereszltartóján mérhető a, a' távolsága egyenlő a 4 és 6 féltengelyek 0 kilendülési tengelyén átmenő függőleges síkhoz viszonyítva, A 14 stabilizátor vonórúd Fj elforduláspontja és a második 14' stabilizator vonórúd P2 elforduláspontja egymáshoz képest b távolságban vannak elhelyezve, és a b távolságot a második 2 összekötőrúd P tengelyén átmenő sík felezi. A találmány szerinti berendezés működése a következő: a gépjármű és ezáltal a lengő 4 és 6 féltcngelyek - melyek részben a jármű nem rugózott tömegét alkotják - terhelésének növelésekor vagy csökkentésekor 0,, 02 tengelyük O kilendülési tengelyhez képest elfordul éspedig vagy a rugózott tömeg T súlypontja irányában +a szöggel, vagy a rugózott tömeg T súlypontja irányától —a szöggel. Ezzel a jármű rugózott és nem rugózott tömegei közötti távolság is nő vagy csökken. A merev ! és 2 összekötőrudak a 3 és 5 állványokon vannak a 4 és 6 féltengelyeken rögzítve,, miáltal a jármű nem rugózott tömegével vannak összekötve. Mivel a 13 terhelésszabályozó a jármű rugózott tömegéhez van rögzítve és 12 működtetőkarja a 11 összekötőrúdon és a rugalmas 8 elem 9 karján át a merev 1 és 2 összekötőrudakkal áll kapcsolatban, a jármű rugózott és nem rugózott tömegei közötti távolságváltozásakor a 13 terhelésszabályozó 12 működtetőkarja G kilendülési tengely körül elfordul, méghozzá vagy a jármű rugózott tömegének T súlypontja irányában vagy a T súlyponttól távolodva és ezzel szabályozza a 13 terhelésszabályozóval belépő Pv fékfolyadéknyomást oly módon, hogy a jármű kerékfékeihez a jármű terhelésétől függő Pr fékfolyadcknyomásjut. A két 4, 6 fél tengely azonos terhelésváltozása esetén Oi, 02 tengelyük +a vagy -a hajlásszöge azonos lesz. Ez a vá'tozás egyidejűleg magával hozza a 14, 14’ stabilizátor vonórudak P!, P2 eiforduláspontjainak vízszintes eltolódását is. Hogy a Pj, P2 elforduláspontok hozzávetőlegesen azonos mértékben tolódjanak el függőlegesen is, szükséges, hogy a rövidebb merev 1 összekötőrúd A kilendülési tengelyének r távolsága és a hosszabb merev 2 összekötőrúd C kilendülési tengelyének r’ távolsága a 4 és 6 féltengelyek O kilendülési tengelyétől azonos legyen. A P-,, P2 elfordulási pontok tetszőleges irányú, de azonos nagyságú eltolódásakor — ez a 3. ábrán Pj és P2 pontokat jelenti — a 14, 14’ stabilizátor vonórudak azonos ß 1, ß 2 szöggel fordulnak el, és a Pj és P2 pontok összekötő egyenese párhuzamos marad a Pj, P2 elforduláspontok összekötőegyenesével, miáltal a rugalmas 8 elem nem tud elfordulni és nem ad nemkívánatos löketrt a 13 terhelésszabáiyozó 12 működtető karjára. A jármű kanyarvétele során a 14, 14’ stabilizátor vonórudaf a jármű rugózott tömegéhez, 20 kereszttartójához rögzített P3, P4 elfordulási pontok eltolódnak a hoszszabt merev 2 összekötőrúd Pj, P2 elfordulási pontjai irány iban, és mivel a Pj, P4 elforduláspontok a 4 és 6 féltei gelyek O elfordulástengelyén áthaladó függőleges X síkra szimmetrikusan helyezkednek el, valamint a Pj, Ej elforduláspontok a hosszabb merev 2 összekötőrúd P tengelyén áthaladó síkra ugyancsak szimmetrikus elheh ezkedésűek, az említett eltolódás igen kis értékű. A 4. ábrán a találmány szerinti berendezést csupán az A, B. C, G kilendülési tengelyek és E, F elforduláspontok különböző vetületeinek összekötési pontjaival helyettesítettük, ahol D pont a C, D kilendülési tengelyeket összekötő egyenesen elhelyezkedő rögzített pontot jelenti, míg az E elforduláspont és D pont közötti összekötő egyenes a rugalmas 8 elemet helyettesíti. A jármű kanyarvétele során az egyik, például 6 féltengely tiilterhelődik, míg a másik, például 4 féltengely terhe cse csökken, és ezáltal a jármű rugózott tömege a 4, ( féltengelyek O kilendülési tengelye körül 7 szöggel viszonylagosan elfordul a 4, 6 féitengelyekhez képest. A já'mfí rugózott tömegének elfordulásával, amikor T súlypontja 7 szöggel elfordul a rajzon Tj ponttal jelölt helyzetbe, a T súlyponttal azonos mértékben fordul el a vele összekötött 13 terhelésszabályozó is. Ennél a részelfordulásnál a második F elforduláspont OF sugarú körvonalon Fj pontba mozdul el. és ezzel egyidejűleg a másik F elforduláspontnak EF sugarú körvonal mentén is F2 pontba kellene mozdulnia. A rugalmas 8 elem előfeszítésáre tekintettel az első E elforduláspont helyzete a kanyarodó jármű fékezésekor megváltozik. Azzal az előfcitétellei, hogy az első E elforduláspont a második F elforduláspont, valamint a 4, 6 féltengelyek O kílendülés tengelye által meghatározott síkban vagy annak közvetlen közelében fekszik, és a G kilendülési tengely felületét és a második F elforduláspontot összekötő egyel'cs hozzávetőlegesen merőleges az E, F elforduláspontokat összekötő egyenesre, úgy az F,, F2 távolság teljesen vagy hozzávetőlegesen a második F elforduláspont G kilendülési tengelyhez képesti A löketét adja meg a kanyarodó jármű esetében. A 4, 6 féltengelyekkel szilárdan összekapcsolt merev 1, 2 összekötőrudak A vagy C kilendülési tengelyeinek relatív AZ löketével szemben, amely a jármű rugózott tömegének 7 szögű elfordulásával arányos, az említett A = Fj F2 vektor löket az említett 7 szög négyzetével arányos, amely gyakorlaiilag lényegesen kisebb, mint egy. A A löket 7 szöghöz viszonyított négyzetes aránya, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
