191458. lajstromszámú szabadalom • Külső csontrögzítő készülékklszlet emberi végtag csonttörések műtéti összeillesztésére és rögzítésére

1

19J 458

2

A találmány tárgya külső csontrögzítő készünkkészlet, amely emberi végtag csonttörések mítét összeillesztésére és rögzítésére alkalmas, amelyr ek felhasználása messzemenően biztosítja a munkahelyi, közlekedési stb. baleseteknél a végtag-csonttörést szenvedő személyek sérült végtagjainak anatómiai szempontból helyes, biztonságos rögzítését és a gyógyulás feltételeit.

A találmány tárgyát képező külső csontrögzítő készülék-készlet megfelelő egységeinek kiválasztásával és összeszerelésével minden végtag-csonttörési típusnál a teljes végtag-csonttiosszon alkalmazható. A csontrögzítés alapelve minden változatnál azonos; a végtag képzelt hossztengelyét bázisnak tekintve, arra merőlegesen, a törés két oldalán a csontba megfelelő távolságú, átmérőjű és számú lyukat fúrunk, és azokba, illetve azokon át korrózióálló, szövetbarát anyagból készült Steimann-szegeket vezetünk, hogy azok vége(i) a bőrfelületből kb. 20-30 mm-re kiálljanak. A Steimann-szegek kiálló végeire szintén korrózióálló és szövetbarát anyagból készült, csonttörési típusnak megfelelően kiválasztott egységekből felépített külső csontrögzítő készüléket helyezünk el, amely a szegekre rögzítve, azokkal együtt egy zárt mechanikai rendszert alkot, és e rendszer segítségével a törött csontvégek egymáshoz illeszthetők, majd szilárdan rögzíthetők.

A fentebb ismertetett csontrögzítési eljárás megvalósítására a traumatológiai gyakorlatból ismert a Hoffmann—Vidal külső csontrögzítő készülék-készlet, amely az alábbi részegységekből áll: Steimann-szegtartó egység 5 darab Steimann-szeg megfogására; az összekötő rudak, amelyekre a megtartó egységek és a szorítóelemek szerelhetők; szorító elemek; csavarmenetes kompressziós egység.

A Hoffmann—Vidal külső csontrögzítő készülékkészlet bármely végtag-csonttörési típusnál alkalmazható, a műtét közben bizonyos kismértékű helyesbítő mozgások végrehajthatók (közelítés távolítás, szögelfordulás).

A Hoffmann—Vidal külső csontrögzítő készülékkészlet hátrányai:

— súlya rendkívül nagy, viselése nehézkes, a beteg normális életvitelét nagymértékben zavarja;

— megjelenésében nem esztétikus, „elriasztó”;

— műtét alatti összeállítása nehézkes — a bonyolult szorítóelemek miatt;

— a törött csontvégek műtét alatti kompresszióját megvalósító egység 30-40 mm-rel a képzeletbeli csonttengely felelt van, így a kompressziós művelet során ezen a karon forgatónyomalék keletkezik, amely a csontvégeket kibillentheti anatómiai helyzetükből (ennek megakadályozására a szegtartó elemek másik oldalán egy rögzítő rudat alkalmaznak, amely azonban tovább növeli a készülék súlyát);

— a készülékben erőzáró kötéseket alkalmaznak (kivéve a szorítóelemek elfordulás elleni recézett biztosítását), így fennáll a fellazulás veszélye;

— a műtét alatti helyesbítő mozgatások pontatlanul végezhetők el, mert ezt a készülék nem teszi lehetővé.

A traumatológiai gyakorlatból ismert még az AO csőrendszerű külső csontrögzítő készülék, amely 11 mm átmérőjű, 100—450 mm hosszú acélcsövekből áll, amelyeken szükség szerinti szorítóelem helyezhető el. A szorítóelemek az acélcsőre rögzíthetők, és a Steimann-szegek velük megfoghatók. A súlya kisebb, mint a Hoffmann—Vidal típusé, a közelítő mozgás a csonttengelyt tartalmazó síkban valósítható meg.

Az AO csőrendszerű külső csontrögzítő készülék hátrányai:

— a szorítóelcmck fellazulhatnak, mert csak erőzáró kötéseket alkalmaznak;

— a szorítóelemek törésre hajlamosak;

— a nagyszámú szorítócsavar nehezen kezelhető;

— a kompresszió megvalósításához külön felszerelt egység szükséges, amely tovább növeli a készülék súlyát;

— a készülék súlyos, viselése nehéz, zavarja a beteg életvitelét;

— a műtét alatti helyesbítő mozgások nem a készülékkel, hanem a végtag mozgatásával hajthatók végre, ezért pontatlanok.

A traumatológiai gyakorlatból Ismert továbbá az Acsculap elnevezésű külső csontrögzítő készlet, amely jellegében azonos az AO csőrendszerű külső csontrögzítő készülékkel, de a szorítóelemek kialakítása eltérő. A szorítóelemek 2 darab Steimann-szeget, illetve 2 darab 8 mm átmérőjű rudat foghatnak meg.

Az Aesculap külső csontrögzítő készlet hátrányai:

— csak erőzáró kötéseket alkalmaz, így azok fellazulhatnak;

— a kompresszió csak segédeszközzel (fogó) valósítható meg, így annak kivitele bizonytalan;

— az alkalmazott összekötő rudak és a szorítóelemek kialakítása miatt a készülék súlya nagy, viselése nehéz;

— a műtét alatti helyesbítő mozgások csak a végtag mozgatásával, pontatlanul végezhetők el.

A találmány célja egy olyan külső csontrögzítő készülék-készlet kialakítása volt, amely kiküszöböli az ismert készülék-készletek hátrányait, s az alábbi követelményeknek megfeleljen:

— súlya és mérete a lehető legkisebb legyen, olyannyira, hogy ruházat alatt viselhető legyen;

— a műtét alatt (felhelyezéskor) a törött csontvégek helyreállítását a szerkezet mozgatóelémeivei el lehessen végezni, jól ellenőrzött elmozdulásokkal, megfelelő beállítási pontossággal;

— felhelyezés után, lerögzítve, a beteg mozogni tudjon, amint erre orvosilag lehetőség van;

— a készülék elemei megfelelő szilárdsággal, tartóssággal rendelkezzenek;

— műtét alatt (felhelyezéskor) könnyen kezelhető legyen;

— gyógyulás alatti viselése lehetőség szerint könnyű legyen, ne zavarja a. beteg életvitelét.

A találmány szerinti külső csontrögzítő készülékkészlet a kitűzött feladatot azáltal oldja meg, hogy a Steimann-szeg szorítóbetéteit és szorítóelemeit

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

2