191451. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fehérjetartalmú takarmány előállítására állati és/vagy növényi alapanyagból, valamint berendezések az eljárás foganatosítására

15 J91 451 16 sterilizáló-főző berendezésbe töltöttük, amelynek felépítése megegyezett az 1. példában szereplő sterili­záló-szárítóegység felépítésével, vagyis a hosszúkás hengeres házban forgó csiga kis menetemelkedésű levelei teljes mértékben kitöltötték a csigatengely és csígaköpeny közötti teret, és a csigák viszonylag lassú fordulatúak voltak. A mechanikus úton folya­matosan diszpergált nyersanyagot folyamatosan táp­láltuk a főző-sterilizáló egységbe, ahol az anyagot a kis menetemelkedésű, lassú fordulatú csigák folya­matosan előre továbbították. A folyékony diszpergá­­tum szétterült az üreges fűtött csigaköpenyen, azt 2,5 cm vastag rétegben körülfogta, előrehaladása köz­ben felforrt és sterilizáíódott. Ebben az esetben a főzőegységben nem hoztunk létre túlnyomást, a töltő és ürítő zárószerelvényt állandóan nyitva hagyjuk, úgyhogy folyamatos síerilizálást valósítottunk meg. A sterilizált anyagot a 2. példában említett módon, és eszközökkel konzerváltuk, tároltuk és szállítottuk el. 4. példa Különféle nagytestű állathullákat (szarvasmarha, ló, sertés) dolgozunk fel konzervált húspéppé, illetve húslisztté. Az eljárást két fázisban hajtjuk végre. Az első fázisban adott területen hosszabb időn ke­resztül gyűjtjük és előaprított formájukban konzer­váljuk a hullákat, a második fázisban pedig központi fehérjefeldoigozó telepen alakítjuk takarmánnyá azokat. Az első fázisban a hullákat kizárólag mechanikai aprítással kb. 1,0 cm-es darabokká aprítjuk olyan ütemben, ahogy az előfeldolgozóba az állathullák érkeznek. Az előfeldolgozó durva roppantóval rendel­kező tépő-csigavályús fogadógaratot; „közép”-aprító­­egységet, valamint kétkamrás ikerkeverőgépet, szi­vattyút és tárolótartályt tartalmaz. A darabolt anyag a „közép”-aprítóegységből közvetlenül az ikerkeverő­gépbe kerül, ahol ismert konzervánsokkal tartósítjuk, majd tárolótartályba töltjük. A tartósítást átmeneti időre biztosítjuk; a konkrét időtartama 2—40 nap között mozoghat. A tárolótartály bók zárt szállító­­járművel továbbítjuk a fehérje-feldolgozó üzembe, ahol a mechanikai aprítást tovább folytatjuk addig, ameddig az átmeneti időre tartósított anyag folyé­kony állapotba nem kerül. Ezután ezt a folyadékot dolgozzuk fel az 1. példában leírtak szerint takar­mánylisztté, vagy a 2. és 3. példákban leírtak szerint húspéppé. 5. példa Vágóhídi vérből vérlisztet gyártottunk a találmány szerinti eljárással. A feldolgozandó alapanyagrészben alvadásgátolt, csomómentes vér, részben pedig alvadt vérlepényeket, csomókat tartalmazó vér volt. Ez utóbbit többfokozatú aprítógéppel homogenizáltuk. A folyékony, sűrű emulzió-szuszpenzió-elegyet az 1. példában szereplő sterilizáló berendezés szárító fokozatára, vagyis a lassú csigafordulatú sterilizáló­szárítóegységekre vittük rá szivattyúval. A bejuttatott vér a fűtött üreges tengelyt körbefogta és a duplikált köpenyfelületen szétterült, közben előrehaladva kí­méletesen megszáradt. A szárítmányból darálással állítottuk elő a vérlisztet. 6. példa Gyenge növényi részekből, pl. levelekből ún. levél­­felié rjelisz tét gyártottunk a találmány szerinti eljárás­sal. A növényi részeket többfokozatú aprítóberende­zésben mechanikai úton folyadékká, vagyis folyékony szuszpenzió-cmulzió-clcggyé aprílottuk-préseltük, a présnedvet pedig szivattyúval az 5. példában leírtak szerint — a vérrel azonos módon — szárító-sterilizáló­egységben megszárítottuk, és levélfehérjelisztet állí­tottunk elő. A préselés után visszamaradt aprított növényi részeket a levélfehérje-szárításhoz hasonló módon, és önmagában ismert szárítóberendezésben szárítottuk meg, és e maradékból is növényi lisztet gyártottunk. 7. példa Vágóhídi hulladékból csontlisztet gyártottunk. A csak csontból álló nyersanyagtömegeket mechanikai aprítással sűrűn folyó, nehéz ennilzió-szuszpenzió­­eleggyé alakítjuk, majd az 1. példában leírtak szerinti főzési-sterilizálási és szárítási-sterilizálási fokozatok­kal, majd darálással állítottuk elő a csontlisztet. 8. példa Hőkezelés nélkül, kémiai anyagokkal sterilizált és tartósított nyers húspépet állítottunk elő különféle vágóhídi kobzásanyagokból (bél, csont, máj, tüdő, vér). A darabos nyersanyagból mechanikus aprítással folyékony, közepes sűrűségű emulzió-szuszpenzió­­elegyet készítettünk, amelyet szivattyúval kétkam­rás, csigás ikerkeverőgép egyik kamrájába töltöttük; ennek feltöltődése után a másik kamra feltöltését kezdtük meg. Az elsőként feltöltött kamrába — a kcvcrőcsiga folyamatos működtetése mellett — ön­magában ismert kémiai anyagok meghatározott meny­­nyiségeit adagoltuk, és ezzel a nyers húspépet kémiai úton sterilizáltuk, konzervánsok további bekeverésé­vel pedig tartósítottuk. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a követ­kezőkben foglalhatók össze: a kellő hatásfokú sterilitás (fertőtlenítés, konzer­válás) a jelenleg ismert hasonló célú megoldásokhoz képest mintegy 50-75 %-kal rövidebb időtartam alatt következik be, emellett a steril, illetve konzer­vált állapot nagyobb biztonsággal érhető el, mert az elfolyósított anyagrészecskék a kezelés megindulásá­tól kezdve közvetlenül érintkeznek a fűtött felületek­kel, illetve kezelőszerekkel (kémiai fertőtlenítő és konzerváló anyagokkal). A jelentősen megrövidült hőkezelési időszükségletnek köszönhetően a nyers­anyagban levő biológiailag értékes fehérjék hő okozta károsodást nem szenvednek, így a találmány alkal­mazásával készült állati fehérje takarmányok takar­mányozási értéke — a jelenleg ismert hőkezeléses 5 10 15 20 25 30 35 4P 45 50 55 60 65 9

Next

/
Thumbnails
Contents