191429. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszforsavamidok szubsztituált tiazolidinil-észtereinek előállítására

1 191 429 2 mázni, az ammóniumsó katalitikus mennyiségűre csök­kenthető, amennyiben egy alkálifém-hálogenid halogén­­anionokat szolgáltat. Oldószerként az aprotonos poláris oldószerek, mint pl. az aceton, az acetonitril vagy a dimetil-formamid, vagy pedig az aprotonos apoláris oldó­szerek, mint pl. a benzol vagy a toluol alkalmasak. Elő­nyösen felemelt hőmérsékleten, így például 30 °C és 100 °C között dolgozunk. A fenti reakciókat önmagában véve ismert módon, oldószer alkalmazása nélkül, azonban előnyösen vala­milyen alkalmas inert oldószer, így egy adott esetben halogénezett szénhidrogén, mint pl. benzol vagy metilén­­diklorid, valamilyen rövidszénláncú alkanol, mint pl. metanol, továbbá dimetii-szulfoxid vagy acetonitril, illetve ilyenekből álló oldószerelegy jelenlétében valósít­juk meg és rendszerint enyhe reakciókörülményeket alkalmazunk. Az előnyös reakcióhőmérséklet kb. -10 °C és kb. 100 °C között van, de főleg szobahőmérsékleten vagy enyhén felemelt hőmérsékleten dolgozunk, ami kb. 50 °C-ig terjed. Szükséges esetben a reakciót zárt edényben, és/vagy valamilyen inert gázatmoszférában, példának okáért nitrogénatmoszféra alatt valósítjuk meg. A reakcióterméket szabad sav formájában lehet elkülö­níteni, vagy azokat közvetlenük sókká, például alkáli­fémsókká alakítjuk át. A sóképzésre alkalmas (I) általános képletű vegyie­teknek a találmány szerinti sóit önmagában véve ismert módon, így például egy savas reagenssel, mint pl. egy savval végzett kezeléssel szabad vegyületté, vagy átsózás­­sal másféle sóvá lehet átalakítani. A sóképzésre alkalmas (I) általános képletű vegyü­ltek sóit, különösen az ilyen vegyietek gyógyszerészeti szempontból elfogadható sóit (pl. az előbbiekben meg­nevezett sókat) önmagában véve ismert módszerekkel, így a vegyiiletnek valamilyen alkalmas bázissal, mint pl. egy alkálifém-hidroxiddal, ammóniával vagy egy sókép­zésre alkalmas aminnal végzett kezelésével állíthatjuk elő. A találmány az eljárás azon kiviteli módjaira is vonat­kozik, amikor valamelyik kiindiási anyagot az adott reakciókörülmények között alakítjuk ki, vagy amikor az egyik reakciókomponenst adott esetben valamilyen sója alakjában alkalmazzuk. A találmány szerinti reakciók gyakorlati megvalósí­tása során célszerűen olyan kündulási vegyületeket hasz­nálunk, melyekből a leírás bevezető részében különösen kiemelt végtermék-családokat és egészen különös módon a speciálisan leirt és kiemelt egyes végtermékeket kapjuk meg. Az eljárás során a köztitermékként keletkezett vegyü­leteket kiindulási anyagként alkalmazhatjuk, és a hátra­lévő reakciólépéseket ezekkel folytathatjuk le. Ezen túl­menően a kiindulási anyagokat származékai alakjában is használhatjuk, vagy azokat adott esetben a reakció körülményei között in situ alakítjuk ki. Az új vegyületek farmakológiailag aktív különösen karcinosztatikusan aktív vegyületként történő alkalma­zása is a jelen találmány tárgyához tartozik. Az alkalma­zásra kerülő vegyületek napi adagja a .fajtától, az élet­kortól, az egyéni állapottól és a beadás módjától függően kb. 2 mg — kb. 250 mg, különösen kb. 5 mg - kb. 100 mg testsúlykilogrammonként, emlősök számára. Ez a napi adag a megadott értékeken belül parenterális beadás, mint pl. intramuszkuláris vagy szubkután injek­ció, illetve intravénás infúzió esetén általában véve alacsonyabb, mint enterális, vagyis orális vagy rektálís alkalmazás esetén. Az (I) általános képletű vegyületeket, valamint a sóképzésre alkalmas tulajdonsággal rendel­kező (í) általános képletű vegyületek gyógyszerészeti szempontból elfogadható sóit orális vagy rektális úton előnyösen adagolási egységek, mint pl. tabletták, drazsék vagy kapszulák, illetőleg szuppozitóriumok formájá­­bin adjuk be, míg a parenterális alkalmazás különösen irjekciós úton beadható oldatok, emulziók vagy szusz­­p'iiziók, illetve infúziós oldatok alakjában történik, tv (mellett elsősorban az olyan oldatok jönnek tekin­tetbe, melyek az említett vegyületek sóit tartalmazzák. Ugyancsak a találmány tárgyához tartozik azok az enterális úton, mint pl. orálisan vagy rektálisan, illetve pirenterálisan beadható gyógyszerkészítmények elő­állítása is, melyek valamely (1) általános képletű vegyü­­letből vagy a sóképző tulajdonsággal rendelkező (I) általános képletű vegyidet valamilyen gyógyszerészeti szempontból elfogadható sójából terápiásán hatásos n ennyiséget tartalmaznak, adott esetben valamilyen g/ógyszerészetileg alkalmas hordozóanyaggal vagy ilyen herdozóanyagokból álló keverékkel együtt. A hor­dozóanyagok szervetlen vagy szerves és szilárd, vagy folyékony halmazállapotú anyagok lehetnek. A meg­felelő adagolási egységek, különösen az orális beadás céljaira alkalmas készítmények, mint pl. a drazsék, a tabletták vagy a kapszulák előnyösen kb. 50 mg - kb. 530 mg-ot, különösen kb. 100 mg - 400 mg-ot tartal­maznak az (I) általános képletű vegyület(ek)ből vagy a sóképzésre alkalmas (I) általános képletű vegyület g /ógyszerészetileg elfogadható sójából, a gyógyszerészeti szempontból alkalmas hordozóanyagokkal együtt. Alkalmas hordozóanyagok elsősorban a töltőanya­gok. Ilyenek például a cukorféleségek, mint pl. a lak­­tóz, a szacharóz, a mannit és a szorbit; a cellulózkészít­mények és/vagy kalcium-foszfátok, mint pl. a trikal­­c um-foszfát vagy a kalcium-hidrogén-foszfát; továbbá a kötőanyagok, mint pl. a keményítőcsirizek, melyeket kakoricakeményítőből, búzakeményítőből, rizskeményí­­tóből vagy burgonyakeményítőből lehet készíteni, a zselatin, a traganat, a metilcellulóz és/vagy kívánt eset­ben a szétesést elősegítő szerek, így a fent említett keményítőféleségek, továbbá a karboxilmetil-keményítő, a térhálósított polivinilpirrolidon, az agar, az alginsav v így valamilyen sója, mint pl. a nátrium-alginát. A segéd­­aiyagok közül elsősorban a csúszásszabályozó- és kenő­­a íyagokat említjük meg, ilyen pl. a kovasav, a talkum, a sztearinsav és sói, így például a magnézium-sztearát vigy a kalcium-sztearát és/vagy a polictilénglikol. A drazsémagokat megfelelő bevonattal látjuk cl, ezek a lőtt esetben a gyomorsawal szemben ellenállók lehet­nek. Ezekhez a bevonatokhoz - egyebek mellett - tömény cukoroldatokat használunk, melyek adott eset­ben még gumiarábikumot, talkumot, polivinilpirroli­­dant, polietilénglikolt és/vagy titán-dioxidot is tartalmaz­nak, de megfelelő szerves oldószerben vagy ilyen oldó­szerek elegyében oldott lakkot is alkalmazhatunk. A g vomorsawal szemben ellenálló bevonatok készítéséhez a; erre alkalmas cellulózszármazékok, így pl. az acetil­­cellulóz-ftalát vagy hidroxípropil-metilcellulóz-ftalát oldatát használjuk. A tablettákhoz illetve a drazsé­­bevonatokhoz színezékeket vagy pigmenteket is lehet alni, pl. a különböző hatóanyagtartalmú készítmények a honosítása vagy megjelölése céljából. További orálisan alkalmazható gyógyszerkészítmé­nyek a zselatinból készült összedugható kapszulák, 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents