191394. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vas(II)-iont tartalmazó újtípusú gyógyászati készítmények előállítására

2 191394 3 A találmány tárgya eljárás új szerkeze­tű vas(II)- és aluminium-kationt, anorganikus aniont tartalmazó vizoldékony kettős sókat, valamint ezek kristályhidrát módosulatait ma­­gábafoglaló, kedvezően felszívódó gyógyásza­ti készítmények előállítására. Mint ismeretes az emberi szervezetben különböző kórtani okokból előálló vashiány világszerte elterjedt betegség. Ennek kezelé­sére ill. megelőzésére sokféle szájon át vagy injekció formájában adagolható vastartalmú készítményt hoztak már forgalomba, amelyek­ből a vas elegendő mértékű felszívódását rendszerint csak a természetes vasszükség­letet sokszorosan meghaladó nagy adagokkal lehetett elérni. Éppen a nagy adagok miatt a szájon át adagolható és ezért népszerű ilyen készítmények szedését számos esetben nem­kívánatos mellékhatás, így például hányinger, bélgörcs, székrekedés vagy hasmenés kísér­heti. Az is ismeretes, hogy a szájon át na­ponta többször kis adagokban bevitt vas az emésztőrendszer mukoproteint is tartalmazó váladéka, mint belső (intrinsic) komplexképző segítségével jól felszívódik. [Brit.Med.J. 4, 778-781 (1969); Klin.Wschr, 49, 825-835 (1971)], ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy 'a szervezet kóros vashiányát pótolja. A szájon át bevitt vas felszívódásának mérté­két az intrinsic komplexképzők koncentráció­ja szabja meg [Amer.J.Dig.Dis. 18, 121 ill. 129 (1973)]. A vas a bélfalon keresztül gyakorla­tilag csak az ilyen komplexekből képes fel­szívódni. Minthogy a béltraktus haladási irányá­ban a kémhatás a gyengén savanyúból a semleges és az enyhén lúgosba megy át, ami­kor is a vas főként szulfid formájában szinte teljesen oldhatatlan formában kicsapódik [J.Pharm.Soc. Japan 92, 1247-1262 (1972)], ezért a nagy koncentrációban adott vasada­gokból a felszívódás csak akkor biztosítható, ha a vasat az intrinsic komplexhez hasonló formában juttatjuk be, amely a bélben jelen levő szulfid-anion reakciójától képes a vasat megvédeni. A fenti elvet hasznosítja a 176 499 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás, amely szerint vas(II)-sót amfoter elemek - előnyösen magnézium és alumínium - hidr­­oxidjával, oxidjával, bázisos-karbonátjával hozzák össze. Ebből a készítményből a szer­zők adatai szerint különböző akva-kompexek keletkeznek. Tömegarányként a vas(II)-sóra számított 1:4—1:8 arányokat találták optimális­nak a szerzők. Az - egyébként szellemes és új pers­pektívákat nyújtó - eljárás legfőbb hátrá­nya, hogy a nagy feleslegben és porformá­ban bevitt kristályos alumínium-hidroxidnak csak kis hányada tud a béltraktusban hasz­nos akva-komplex-szé alakulni. Ennek oka az, hogy a metastabilis kristályos aluminium­­-ortohidroxidok (bayerit, hidrargillit), vala­mint a metahidroxid (böhmit) igen rossz ol­­dékonysággal rendelkeznek, szemben az en­nél jobb oldékonyságú röntgenamorf alumíni­­umhidroxiddal. így a jelentős mennyiségű anorganikus anyag hasznosítás nélkül kiürül. A találmány célja tehát olyan megoldás kidolgozása, melynek felhasználásával a fenti kedvezőtlen körülmények in vivo rendszer­ben kiküszöbölhetők. A vas optimális felszívódása érdekében végzett kísérleteink során meglepő módon azt találtuk, hogy a fontos vas/aluminiumarány beállítása mellett rendkívül fontos az egyen­súlyban résztvevő anionok szerepe is. Azt találtuk, hogy ha a vas- és alumíni­um arányát egy sajátos határ között tartjuk, olyan új szerkezetű kettős-sók jönnek létre, melyek rendkívül előnyösen felhasználhatók gyógyászati készítményként. A fentiek alapján a találmány új szerke­zetű vas(II)- és alumíniumkationt, anorgani­kus aniont tartalmazó vizoldékony kettős só­kat, valamint ezek kristály-hidrát módosula­tait. magába foglaló, kedvezően felszívódó gyógyászati készítmények előállítására, amely abban áll, hogy valamely alumínium-sót az aluminiumatomhoz viszonyított 2-6-szoros, előnyösen 3-szoros atomtömegnyi vasat tar­talmazó vas(II)-sóval, víz jelenlétében re­­agáltatjuk, az így kapott hatóanyag 1 súly­résznyi mennyiségét 0,1-10 súlyrésznyi gyógyszerkészítésben szokásos hordozó­­anyaggal és/vagy 0,02-0,2 súlyrésznyi kötő­anyaggal és/vagy 0,001-0,1 súlyrésznyi sta­­bilizátorral és/vagy 0,001-0,1 súlyrésznyi íze.sitőanyaggal, adott esetben 0,001-0,01 súlyrésznyi réz-, mangán- és kobalt-6Óval összekeverjük. Eljárásunk egyik előnyös kiviteli módja szerint a vas(II)-szulfát és alumíniumszulfát kettős sóvegyületének kristálymódosulatát olyan módon állítjuk elő, hogy 4 mólnyi vas­­(Il)-szulfátot 1 mól aluminiumszulfáttal, a só­­tömegre számított 10-20% vízzel átnedvesitve, intenzív gyúrás-keverés után 40-80 °C hő­mérsékleten reagáltatunk, amíg a hófejlódés­­sel járó átkristályosodás végbemegy és a teljes nedvességtartalom a 18,5(±0,5) százalé­kot éri el. A fenti módon kitűnően definiálható Ah! e<(S04)7-12H20 összegképletnek megfelelő kristálymódosulatot kapunk. A találmány szerinti eljárás egy további előnyös kiviteli módja szerint 37,5 tömegrész Ah(S04)3-18H2O és 62,5 tömegrész FeSÚ4-7H20 sókeverék 100 tömegrész oxigénmentesitett vízben melegítéssel oldunk, majd vízmentes etanollal kicsapva különböző kristályhidrát­­-módosulathoz jutunk. Az etanolos kicsapás helyett porlasztásos szárítást, vagy liofilizá­­lást is alkalmazhatunk. Eljárásunk egyik előnyös foganatosítás! módja szerint a 143 mg elemi vasnak megfe­lelő retard tabletta készítése céljából gyógy­­szerkönyvi minőségű 3,510 kg kristályos 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents