191337. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, 4-[2-hidroxi-4-(szubsztituált)-fenil-naftalin-2(1H)-on és 2-ol-származékok, valamnt ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
7 8 savval, mint m-klór-peroxi-benzocsavval 0-20 °C-on közömbös oldószerben (diklór-etilén) oxidálva a megfelelő fenil-szulfenil-származékot állítjuk elő. Az utóbbi vegyület egy lépésben előállítható, ha dckahidro-2,6- -naítalin-dion-monoetilén-ketált alkil-fenil-szulfináttal reagáltatunk diglimben, alkálifém-hidrid jelenlétében, körülbelül 0 °C-on. A fenil-szulfinil-származékot toluolban szilárd bázissal (kalcium-karbonát) 110 °C-on kezelve (IVA) általános képletű vegyületet kapunk. A találmány szerinti vegyiiletek fájdalomcsillapító hatását fájdalomérzetet kiváltó ingereket alkalmazó próbákkal határozzuk meg. Fájdalomérzetet kiváltó ingerként hőhatást alkalmazó . próbák a) Fájdalomcsillapító hatás vizsgálata egér forró lemezes próbájával Az eljárás Wool le és McDonald próbájának (J. Pharmacol. Exp. Ther. 80, 300-307 (1944)] módosítása. Szabályozott hőingert adunk egerek lábára egy 3,175 mm vastag alumíniumlemezen. 250 wattos infravörös lámpát helyezünk el az alumíniumlemez feneke alatt. A lemez felületén lévő, termisztorral összekötött hőszabályozó programozza a lámpát állandó 57 °C hőmérséklet fenntartására. Az egereket beejtjük a forró lemezen nyugvó üveghengerbe (16,51 cm 0) és az időmérést akkor kezdjük el, amikor az állat lába megérinti a lemezt. A kezelt állatoknál a próbát a vizsgálandó vegyület beadása után 1/2 és 2 óra múlva végezzük el és megjegyezzük az egér egyik vagy mindkét hátsó lábának első „remegő” mozgását, vagy amíg 10 másodperc eltelik ilyen mozgások nélkül. A morfin MPE50 értéke 4—5,6 mg/kg (szubkután). (MPE = „maximum possible effect”; MPE50 = a lehetséges legnagyobb hatást kiváltó dózis fele.) b) Fájdalomcsillapító hatás vizsgálata egérfarok-remegési próbával A farok-remegési próbát egereken D’Amour és Smith [J. Pharmacol. Exp. Ther. 72, 74-79 (1941)] eljárásának módosításával hajtjuk végre szabályozott, nagy intenzitású hőt adva a farokra. Az egeret szorosan illeszkedő fémhengerbe tesszük, melynek egyik végén át az egér farka kinyúlik. A hengert úgy helyezzük el, hogy a farok laposan fekszik egy besüllyesztett lámpa felett. A próba megindításakor elmozdítjuk a lámpa felett elhelyezett alumíniumlapot, úgyhogy a fénysugár áthalad a résen és a farok végére fókuszolódik. Egyidejűleg bekapcsoljuk az időmérő berendezést. Megállapítjuk a hirtelen megremegésig eltelt időt. Kezeletlen egerek általában 3—4 másodperc múlva reagálnak a lámpának való kitevés után. 10 másodperces védelmi periódusokat alkalmazunk. Mindegyik egéren 1/2 és 2 óra múlva végezzük el a próbát morfinnal, illetve a vizsgálandó vegyülcttel való kezelés után. A morfin MPES0 értéke 3,2—5,6 mg/kg. c) Farok-bemerítcsi próba Az eljárás Benhasset és munkatársai tartály-próbájának [Arch. Int. Pharmacodyn. 122, 434 (1959)] módosítása. Charles River CD-I törzsű fehér hím egereket (19-21 g) lemérünk és azonosítás céljából megjelölünk. A kezelt csoportok általában 5 egérből állnak és minden egér saját kontrolljaként szolgál. Általános szűrési célokra az új vegyületeket először 56 mg/kg dózisban intniperitoneálisan vagy szubkután alkalmazzuk, 10 ml/kg térfogatban. A szerrel való kezelés előtt és a kezelés után 1/2 és 2 óra múlva minden állatot a hengerbe tesszük. A hengerek lyukakkal vannak ellátva a megfelelő szellőzés céljából és kerek nylondugóval vannak lezárva, melyen át az állat farka kinyúlik. A hengert függőleges helyzetben tartjuk és az állat farkát teljesen bemerítjük az állandó hőmérsékletű vízfürdőbe (56 °C). Minden kísérlet végpontja a farok egy erőteljes rángása vagy rángatódzása, amit mozgási reakció kísér. Egyes esetekben a befejezés kevésbé élénk lehet a szer hatására. A nemkívánatos szöveti károsodás megakadályozása céljából a farkat a vízfürdőből 10 másodpercen belül kiemeljük és a próbát befejezzük. A reagálás latencia-idejét másodpercekben jegyezzük fel, legsűrűbben 1/2 másodpercenként. A vizsgálandó új vegyülctekkel párhuzamosan hordozóanyagból álló kontrollt is alkalmazunk, azonfelül standard, ismert hatékonyságú vegyületet is vizsgálunk. Ha a vizsgálandó vegyület aktivitása a 2 órás vizsgálati pontnál nem tért vissza az alapértékre, a reagálás latencia-időit 4 és 6 óra múlva határozzuk meg. Végső mérést végzünk a 24 órás időpontban, ha a kísérlet napjának végén még aktivitást észlelünk. Kémiai úton kiváltott fájdalomérzetet alkalmazó próba Fenil-benzokinonnal előidézett vonaglás gátlása Canvorth Farms CF-1 törzsű egerek ötös csoportjait szubkután vagy orálisan előkezeljük sóoldattal, morfinnal, kodeinnel, illetve a vizsgálandó vegyülettel. Szubkután kezelés esetén 20 perc múlva, orális kezelés esetén 50 perc múlva minden csoportot fenil-benzokinon intraperitoneális injekciójával kezelünk, amely hasi összehúzódásokat okozó ingerlő szerként ismeretes. Az ingert kiváltó szer beadása után 5 perc múlva elkezdjük és 5 percen át folytatjuk az. állatok megfigyelését a vonaglások létrejötte vagy hiánya szempontjából. Meghatározzuk a vonaglások gátlásához szükséges MPE50 értéket. Nyomás által kiváltott fájdalomérzetet alkalmazó próba A Haffner-féle farok-becsípési próbára kifejtett hatás Haffner [Experimentelle Prüfung Schmerzstillender. Deutsch. Med. Wschr. 55, 731-732 (1929)] eljárásának módosítását alkalmazzuk a vizsgálandó vegyületek azon hatásának kimutatására, amelyek a farok bccsípéséve! előidézett támdó reakcióra gyakorolnak. Charles River (Sprague-Dawley) CD törzsű fehér patkányokat (50—60 g) használunk. A szerrel való kezelés előtt, és a kezelés után 1/2, 1, 2 és 3 óra múlva 6,35 cm-es 191 337 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
