191330. lajstromszámú szabadalom • Utófejő és fejőkehely-levevő készülék
1 191 330 2 vákuumvezetékre és a kötél behúzódik. A szivattyú teljesítményének csökkentése érdekében az utófejés alatt az üres dugattyúrúddal ellátott második dugattyú úgy van vezérelve, hogy a lehúzókötéllel öszszekötött dugattyúhoz közeledik és a hengertérfogatot csökkenti. A fejőkehely levétele közben mindkét dugattyú felfelé mozog. Két munkahenger alkalmazása esetén ezek, a szükséges húzóerőnek megfelelően, különböző hatásfelülettel vannak kiképezve úgy, hogy az utófejésre a kisebbik, a fejőkelyhek lehúzására pedig a nagyobbik hatásfelületű szolgál. Az utófejő hengertől a fejőkehelyig vezető kötél oldható eltérítőn van keresztülvezetve. Ennek a találmánynak az az előnye, hogy merev elemek nélkül van megoldva, és hogy maga a lehűzókötél a gyakorlatban a legjobban bevált megoldás, mivel semmilyen maradandó deformáció nem érheti és korrózióálló. A tehén mozgáslehetőségét nem korlátozza és utófejésnél a legkedvezőbb húzásirányba lehet beállítani. A készülék kifejezetten helytakarékos és a fejőszemélyzet munkaterét semmilyen módon nem szűkíti. További előny az, hogy a merev elemek hiánya következtében a kezelőszemélyzetet nem fenyegeti sérülési veszély. A fejőkehely közbenső fertőtlenítése és átöblítésc a fejőkehely korlát nélküli mozgathatósága következtében normálisan lehetséges. Az üzemeltetés költsége kisebb, mint más ismert megoldásoknál. A találmányt a következőkben több kiviteli példán mutatjuk be közelebbről. Az ábrák a következők : 1. Az utófejő és a kilengő készülék alapelve. 2. Javított kivitel egy hengerrel. 3. Más kivitel két hengerrel. 4. A 3. ábrának megfelelő további változat. 5. Az 1. ábra szerinti szelep kapcsolási ábrája a „fejőkehely felrakása” munkafolyamathoz. 6. Kapcsolási ábra az „utófejés” munkafolyamathoz. 7. Kapcsolási ábra a „fejőkehely levétele” munkafolyamathoz. 8. A 3. ábra szerinti szelep kapcsolási ábrája a „fejőkehely felrakása” munkafolyamathoz. 9. Kapcsolási ábra az „utófejés” munkafolyamathoz. 10. Kapcsolási ábra a „fejőkehely levétele” munkafolyamathoz. 11. A kötéleltérítő szerkezet rögzítőszerkezete. 12. A kötéleltérítő szerkezet rögzítőszerkezetének másik megoldása. Amint az 1. ábrán látható, az utófejő és fejőkehely-levevő készülék az 1 hengerből, a 2 dugatytyúból, a 3 vonókötélből, a 4 kötélkarikából vagy eltérítőgörgőből az 5 tartóelemmel, a 6 átvivőrudazatból és az ezzel szilárdan összekötött 7 rögzítőből és abból a 8 rögzítőműködtetésből áll, ami úgy pneumatikus vagy hidraulikus, mint elektromágneses is lehet. A 8 rögzítőműködtetéssel a 9 zárószerkezet van összekapcsolva. A pneumatikus, illetve hidraulikus vezérlésnél szükség van a 10 vezérlőszelepre, amely a nem ábrázolt vezérlővezetéken keresztül van a kapcsolóberendezéssel összekapcsolva. A 10 vezérlőszelep egy öszekötővezetékkel csatlakozik a 11 vákuumvezetékhez. A 11 vákuumvezetéktől a 13 összekötő vezeték vezet a 14 vákuumredukáló szelephez, illetve a 15 vezérlőszelephez. A 16 vezérlőszelep a 14 vákuumredukáló szelep és a 15 vezérlőszelep közé van kapcsolva. Ez a berendezés a következőképpen működik: A íejés előtt a fejőkehely a tárolási helyzetben van. A 7. ábrának megfelelően az 1 henger vákuum alatt van a 11 vákuumvezetékhez csatlakoztatva, a 13 összekötő vezetéken és a 15 szelepen keresztül. A 3 vonókötéllel és az arra függesztett 17 tejgyűjtő szerkezettel a 2 dugattyú végállásában van. A 12 vezetéken és a 10 szelepen keresztül vákuum alatt van a 8 rögzítőműködtető is. A 9 zárószerkezeten átvezetet*: 19 tejvezető cső össze van nyomva. A fejőkelyhek felhelyezése közben a 15, 16 szelepeken keresztül atmoszferikus nyomású levegő jut az 1 hengerbe (5. ábra) és a 2 dugattyút le lehet húzni. A 4 kötélkarika vagy görgő szabadon függ a 3 vonókötélen. Ezekkel mereven össze van kötve az 5 tartóelem. A 8 rögzítőműködtetés ebben a pillanatban a 6 átvivőrudazaton keresztül a 7 rögzítőt rögzített helyzetbe tolja. Az 5 tartóelem a 4 kötélkarikával vagy eltérítőgörgővel a 7 rögzítőn kézzel van rögzítve úgy, hogy a kötéleltérítő szilárdan van beakasztva a tehén fejőállásába. A fejőkelyheket most vagy máris, a 4 görgő rögzítése előtt, a 7 rögzítésre lehet helyezni. A 3 vonókötél a 17 tejgyűjtő egy karikájába van rögzítve és lazán lóg le úgy, hogy a tehén mozogni tud. A fejés alatt ez az állapot megmarad. Amikor a tej mennyisége az előre megadott tejhozamhatár alá csökken, a kapcsolóberendezés átkapcsolja a 16 szelepet és ez kapcsolatot létesít all vákuumvezetéktől az 1 hengerhez a 14 redukálószelepen, valamint a 15, 16 szelepeken keresztül (6. ábra). A húzószakasz alatt most az ! hengerből a levegő kiszívódik, a 3 vonókötél megfeszül és húzza a 17 tejgyűjtőt. A 16 szelepnek az 5. ábra szerinti kapcsolási állásába történő visszakapcsolása után a levegő a 15 és 16 szelepeken beáramlik, így a 2 dugattyú és a 3 vonókötél saját súlya a tőgy húzásának megszűntét eredményezi addig, amíg a 16 szelep a következő húzási helyzetbe nem jut. Ez a folyamat mindaddig ismétlődik, amíg újból az előre megadott tejhozamhatár alá nem kerülünk. Ekkor a vezérlőberendezés átkapcsolja a 15, 16 és a 10 szelepeket (7. ábra). All vezetékben lévő vákuum most a 13 vezetéken és a 15 szelepen keresztül az 1 hengerben lassan hat, ezzel szemben a 12 vezetéken keresztül gyorsan hatásossá válik. A 10 szabályozószelep most összeköti all vákuumvezetéket a 8 rögzítőműködtetéssel. A visszafelé haladó dugattyú összenyomja a 9 zárószerkezeten átvezetett 19 tejvezető csövet és egyidejűleg visszahúzó erőt fejt ki a 7 rögzítőre úgy, hogy az 5 tartóelem és a 3 vonókötél szabaddá válik. A felfelé mozgó 2 dugattyú a fejőkelyheket a végállásukba húzza. A 10, 15 és 16 szelepek átkapcsolásával ismét a kiindulási helyzetet érjük el. A 2. ábra olyan megoldást mutat be, ami technikailag bonyolultabb, de kisebb szivattyúleljcsít-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
