191330. lajstromszámú szabadalom • Utófejő és fejőkehely-levevő készülék

1 191 330 2 ményt követel meg. Ez a megoldás abban külön­bözik, hogy a 101 hengerben a 102 dugattyú és az üreges 104 dugattyúrúddal ellátott 103 dugattyú van. A két 102 és 103 dugattyú két 105 és 106 mun­kateret határol. A 101 hengeren a levegő beveze­tésére a 107 visszacsapó szelep van. A 103 dugaty­­tyún a mechanikus vezérlésű 108 visszacsapó szelep van felszerelve. Ez a megoldás az 1. ábra szerintitől abban különbözik, hogy a 109 vezeték villaszerű kiképzésű és az elágazóvezetékek a 107 visszacsapó szelephez, illetve az üreges 104 dugattyúrúdhoz csatlakoznak. A működési mód a következők szerint külön­bözik: A fejőkelyhek felhelyezésekor az egész 101 hen­ger nyomásmentes, a 3 vonókötél akadálytalanul mozoghat. Az utófejéskor a húzószakasz alatt a 105 térben alakul ki vákuum a 104 dugattyúrúdon ke­resztül. A 106 munkatér leszívását a 107 vissza­csapó szelep akadályozza meg, a 102 dugattyú húzás alatt áll és a 3 kötél feszes. Egyidejűleg azonban a szemben lévő 103 dugattyú lefelé húzódik. A teher­mentesítés szakasza alatt a 104 üreges dugattyú­rúdon keresztül a 105 térbe, a 107 visszacsapó sze­lepen keresztül pedig a 106 térbe levegő jut. A 103 dugattyú a saját súlyának hatására lefelé csúszik. A következő húzószakasznál a 102 és 103 dugattyú tovább közeledik egymáshoz mindaddig, amíg a 104 dugattyúrúdon lévő 110 ütköző a 101 henger­­fedélre nem ér. A 110 ütköző úgy van beállítva, hogy a 102 és 103 dugattyú az utófejés alatt ne érint­­kezdhessen. Amikor az utófejés befejeződik, akkor a 15 szelepen keresztül a 105 tér közvetlenül kap­csolatba kerül a 11 vákuumvezetékkel. A 102 alsó dugattyú a 103 dugattyúhoz nyomódik. Az érint­kezéskor a 102 dugattyú megnyitja a mechanikus vezérlésű 108 visszacsapó szelepet úgy, hogy a 105 és 106 terek egymással összekapcsolódnak és azo­nos nyomásviszonyok alakulnak ki. Ezzel a két 105 és 106 dugattyú a végállásba csúszik. Mindkét változatnak (1. és 2. ábra) az a hátrá­nya, hogy a vákuum redukálása szükségs ahhoz, hogy utófejés és a fejőkehely levétele között külön­böző erőt hozzanak létre. Erre a célra vagy mind­egyik fejőegység részére szükséges egy 14 redukáló­szelep, vagy két vákuumvezetéknek kell lenni kü­lönböző nyomással. A 3. ábrán feltüntetett megoldásnál elmarad a 14 vákuumredukáló szelep. Ehhez azonban két 301 és 401 henger szükséges két 302 és 402 dugattyúval és két 303 és 403 kötéllel, amelyek mindegyike a 17 tejgyűjtőhöz van rögzítve. A 403 kötél az 5 tartó­elemmel a 7 rögzítőben van rögzítve és eltérítve. Emellett mindkét 315 és 316 szelep párhuzamosan van csatlakoztatva a 11 vákuumvezetékhez, illetve a 301 és 401 hengerekhez. Az egyes munkafolya­matoknak megfelelő kapcsolási állások a 8., 9. és 10. ábrán láthatók. A 8 rögzítőműködtetés 30 ve­zérlővezetéke közvetlen kapcsolatban van a 301 hengerrel. A 4. ábra eltérést tüntetett fel a 3. ábrához képest. Itt a 404 karika vagy kötélgörgő szilárdan van a tőgy alatt rögzítve és a 303 kötél szilárdan van ?. 407 horoghoz csatlakoztatva, míg a 403 kötél lazán rá van akasztva és a fejőkehely levételekor magától kiakad a 407 horogból. A 11. ábra a rögzítőszerkezetet ábrázolja a tej­vezető cső egyidejű elzárására szolgáló szerkezettel. A rögzítőszerkezet abból a 20 alaplapból áll, amelyre a 21 hüvely van felhegesztve. A 21 hüvelyben csú­szik a 7 rögzítő, amelyet a 6 átvivőrudazaton ke­resztül a villa alakú 22 rögzítőszerkezet köt össze a 23 dugattyúval. A 23 dugattyú visszatérítő erejét a 24 nyomórugó szolgáltatja. A 25 házhoz a 12 ösz­­szekötő vezeték csatlakozik, amely a 11 vákuum­­vezetéktől a 10 vezérlőszelepen keresztül vezet a 18 munkakamrához. A 22 rögzítőkészülék és a 25 ház között van átvezetve a 19 tejvezető cső. A működési elv a következő: A fcjés alatt a 7 rögzítőt a 24 nyomórugó tartja és a 22 rögzítőszerkezet nyitva van. Mihelyt meg­kezdődik a lehúzási művelet, a 18 munkakamrában a 10 szelepen keresztül vákuum lép fel, a 23 dugattyú a 24 rugó ellenében nyomódik el, a 19 tejvezető cső összenyomódik és emellett a 7 rögzítő a 6 át­­vivőrudazat segítségével kivonódik a 21 hüvelyből úgy, hogy a 4 görgővel az 5 tartóelem és a 3 kötél szabaddá válik. A 12. ábra egy másik, különösen előnyös rögzítő­szerkezetet mutat be, amellyel lehetséges az, hogy a görgő eltérítésének helyét a tehén fejőállásában fokozatmentesen az utófejés műveletéhez optimális helyzetbe állítsuk be. Itt a 7 rögzítőt a 207 sín he­lyettesíti. A 220 alaplapnak U vagy V alakú kereszt­­metszete van és a 207 sínnel együtt a 222 rést ké­pezi. A 207 sín oldalra eltolható úgy, hogy a 222 rést ki lehet szélesíteni. A 220 alaplap úgy van a tehén alatt elhelyezve, hogy a 222 rés a tehén hosz­­szanti tengelyével párhuzamos állású. Az egyik olda­lán kiszélesedése van, a másik oldalán zárt. A 208 rudazat vezetésére szolgál a 221 hüvely, a 207 sín felemelés elleni biztosítására pedig a 209 rögzítő­­csapok vannak kiképezve. A 204 görgőn vagy kari­kán van a 205 tartóelem. A fejőkehely tőgyre való felhelyezése után a 204 görgővel vagy karikával a 205 tartóelemet a 222 résbe vezetjük be és a tehén állásának megfelelően az utófejési művelethez meg­felelő helyzetbe hozzuk. A fejőkehelynek a tőgyről való lehúzásakor a 205 tartóelem a 204 görgővel vagy karikával szabaddá válik, miközben a 208 rudazat visszahúzása következtében a vele össze­kötött 207 sín a 222 rést kiszélesíti. A rögzítőszerkezet további előnyös változata olyan, hogy az alaplap és/vagy a tartóelem elektro­mágnesként van kiképezve és ezáltal van megoldva az alaplemez és a tartóelem közötti oldható kap­csolat. Szabadalmi igénypontok 1. Utófejő és fejőkehely-levevő készülék munka­hengerrel, a dugattyún rögzített lehúzókötéllel, tej­hozam-ellenőrző szerkezettel, vezérlőberendezéssel a tőgy ritmikus húzásának létrehozásához, illetve a fejőkehely levételéhez, valamint szerkezet a tej­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents