191321. lajstromszámú szabadalom • Vérszívattyú
7 191 371 8 homorú, például általában kúpalakü, a 10 liajtógyíirű 28 alsó felszíne pedig domború. Hasonlóképpen, a vérszivattyú minden egyes ciklusának egy része alatt a 6a kisebb üregrész az 1 burkolat domború 26 felső fala és a 10 hajtógyűrű homorú 27 felső felszíne között helyezkedik el. Másszóval, mindegyik üregrész komplementer, általában csészealakú burkolat-, illetve hajtógyűrű felszínek között található. Lehetséges az is, hogy a 10 hajtógyűrű mindkét felszíne domború legyen, ez esetben a 6a kisebb üregrészhez kapcsolódó burkolatfelszínnek homorúnak kell lennie, ez azonban nem előnyös, mivel az ,,A” és „V” üregek között haladó 9 járat ebben az esetben hosszú lenne, ami nem kívánatos nyomáscsökkenéshez vezetne. Az is lehetséges, - bár nem előnyös -, hogy a 6 tömlőszerű elem, a burkolat és a hajtógyűrű aszimmetrikus legyen. Másfelől, a 6 tömlőszerű elem bemeneti és kimeneti részei elhelyezkedhetnek a bemeneti és kimeneti 7 és 8 nyílásokat összekötő — képzeletbeli — vonalra átlósan vagy merőlegesen is. Ilyen 38 tömlőrészt ábrázol a 4. ábra, a 39 bemeneti és a 40 kimeneti nyílással együtt. A burkolat alsó részének különböznie kell formájában a 2. ábra megfelelő lb részétől. Az ilyen típusú tömlőrész esetében a hajtószerkezetet előnyösen a 41 alkatrész 42 lapos része közelében helyezzük cl. Az is lehetséges, hogy elhagyjuk a rugalmas tömlőrész minden vagy néhány olyan részét, melyek a teljes szivattyűzási ciklus alatt állandóan összekapcsolódnak a burkolat 25 alsó és 26 felső falával és a 10 hajtógyűrű 28 alsó és 27 felső felszínével. Előnyös a rugalmas 6 tömlőszerű elemnek a 25 alsó fallal, valamint a 10 hajtógyűrű 27 felső felszínével érintkező részének az elhagyása. Az 5. ábra a fentiek szerint módosított kiviteli alakot mutatja be. A rugalmas 6 tömlőszerű elem megmaradó részeinek végeit a 27 felső felszínen és a 25 alsó falon rögzítjük a 44 és 45 körkörös készülékekkel, melyeken számos koncentrikusan elhelyezkedő 46 és 47 csavar található, továbbá a 4 és 5 szelepben és a 20 gyűrűben elhelyezkedő perifériás vájatnál azáltal, hogy a 14, 13 és 21 O-gyűrű segítségével odaszorítjuk őket. A rugalmas 6 tömlőszerű elem kihagyott részeit ezáltal a 25 alsó fa! és a 27 felső felszín egyes részeivel helyettesítettük. Ezen új felszíneket nem-trombogén anyagból kell készíteni, illetve modifikálni kell annak érdekében, hogy nemtrombogénné váljék. Az utóbbi kiviteli alak előnyös a 6 tömlőszerű elem rugalmas részeinek előállítása szempontjából. Amint azt az 1. ábra sematikusan ábrázolja, a vérszivattyút bármilyen elektromos vagy pneumatikus 17 hajtószerkezet működtetheti. Az első kiviteli alak esetében az egyirányú hajtóerőt a 10 hajtógyűrűre a 12b tológyűrű segítségével visszük át, mely egy pár, egymással szemben lévő 12a tolórúdon helyezkedik el, melyek a felső fal nyílásain keresztül kinyúlnak a burkolatból, és megfelelő — az ábrán nem látható — csúszózár segítségével a burkolat hermetikusan lezárható. A 12a tolórudakat pneumatikus vagy elektromos motor működteti, megfelelő kapcsolószerkezet segítségével. A laboratóriumi vérszivattyúban lévő motor beépített helyretoló rugót tartalmazó pneumatikus henger. A hengerbejuttatott és a kapcsolószerkezeten keresztül ható sűrített levegő lüktetései lefelé nyomják a 12b tológyűrűt, mely minden szivattyúzási ciklus hajtólökete alatt összekapcsolódik a 10 hajtógyűrűvel. A hajtólöket végén a 12a tolórudak és a 12b tológyűrű elválik a 10 hajtógyűrűtől és a pneumatikus tengely helyretoló rugója segítségével a burkolat tetejére húzódik vissza. A 12b tológyűrű és a 10 hajtógyűrű minden lefelé irányuló löké te alatt a kamra-üreg térfogata csökken, miáltal a kamra-üregben lévő vér nyomása megnő, s ennek következtében az 5 szelep záródik, a kimeneti 4 szelep pedig kinyílik, és így vér pumpálódik kifelé a kamra-üregből. Ezalatt az „A” pitvar-üreg térfogata megnő, és így a véráramlás az üreg belsejébe a szivattyú hajtólökete — azaz a szisztolés fázis — alatt is folytatódik. A lefelé irányuló löket végén a 12b tológyfírű visszahúzódik, és így a kamra-üregre ható nyomás megszűnik. Mindazonáltal, a véráramlás folytatódik a kamra-üregből kifelé a kimeneti 8 nyíláson keresztül, a vérnek a 10 hatjógyűrű lefelé irányuló lökete alatt adott impulzus következtében. Amikor a „V” kamra-üregben csökken a nyomás, az 5 szelep kinyílik, és véráramlás kezdődik a pitvar-üreg felől a kamra-üreg felé. Amikor a kimeneti 4 szelepen keresztüli áramlást fenntartó impulzus csökken, a szelep záródik. A beáramló vér nyomása az 5 szelepen keresztül a pitvar-üregből a kamra-üregbe jutó vér impulzusával együtt olyan nettó felfelé ható erőt hoz létre, amit a kamra-üreg 6v nagyobb üregrésze fejt ki a 10 hajtógyűrű 28 alsó felszínére. A 6v nagyobb üregrésznek és a 10 hajtógyűrű 28 alsó felszínének érintkezési felülete — melynek normalizálása úgy történik, hogy kivetítjük egy, a 10 hajtógyűrű irányított mozgástengelyére merőleges, képzeletbeli síkra —, nagyobb, mint a 6a kisebb üregrész és a 10 hajtógyűrű 27 felső felszíne közötti - a fentiek szerint normalizált - érintkezési terület. Ennél fogva, a 10 hajtógyűrű felfelé emelkedik, és a beáramló vér egy része a kamraüregbe jut, melynek térfogata a 10 hajtógyűrű felemelkedésekor megnő. A vérszivattyú visszatérő lökete során a kamra-üreg telítődésének mértéke és ennél fogva a vérszivattyú teljesítménye a beáramló vér nyomásától függ. A találmány szerinti vérszivattyúnál a beáramló vér nyomásával összhangban álló teljesítmény önszabályozására vonatkozó teljesítőképesség korlátozott. Ez a korlátozás abban áll, hogy minden hajtólöket az előtt kezdődik, mielőtt a szivattyú-üregek elérik a maximális térfogatukat. Miután a maximális térfogatot elérték, több vér nem áramolhat be a vérszivattyúba, a beáramló vér nyomása megnő és hypertensiós állapot alakul ki. Ennek megfelelően a vérszivattyú 17 hajtószerkezeténél a hajtólöketek sebességét úgy állítjuk be, hogy a vérszivattyú üregei ne értjék el maximális térfogatukat a hajtólöketek között. Egy adott hajtófrekvencia azonban a beáramlási nyomások és kiáramlási értékek egész skálája mellett biztosíthatja a vérszivattyú önszabályozási funkcióját. A vérszivattyú üregeinek telítődési mértékét a vérszivattyú minden egyes működési ciklusa alatt az is befolyásolja, hogy milyen a gáz nyomása a burkolaton belül és a vérszivattyú üregein kívül. A vérszivattyú minden hajtólökete alatt megnő a gáz által elfoglalt 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
