191307. lajstromszámú szabadalom • Berendezés és zárszerkezet elsősorban közép magas és magas épületek füstelvezető nyílászáróinak és menekülési útvonalat elzáró ajtóinak nyitására

1 191 307 2 A találmány tárgya berendezés és zárszerkezet első­sorban középmagas és magas épületek füstelvezető nyílászáróinak és menekülési útvonalát elzáró ajtói­nak nyitására. Mint ismeretes a középmagas és magas épületek tűzvédelmével foglalkozó Magyar Szabvány (MSZ 595/4—79) előírja, hogy ezen épületekben a lépcső­­ház legfelső szintjén vagy tetőfödémén füstelvezetőt, a legfelső szinten vagy a tetőn, a lépcsőházak között, járható megvilágítható kapcsolatot (menekülési út­vonalat) kell kialakítani. A szabvány előírja a füst­elvezető működtetésénekés a menekülési útvonalat el­záró ajtó vagy ajtók zárva tartásának módját. Eszerint a füstelvezető nyitását középmagas épületben legalább a földszintről és a legfelső padlószintről, a magas épü­letben valamennyi padlószintről biztosítani kell. A menekülési útvonalat elzáró ajtó kulcsát pedig az ajtó mellett, mindkét oldalon üvegezett, zárható szek­rényben kell tartani. A füstelvezető kiviteli formája a valóságban a szab­vány által előírt nyílásméretű, egy vagy több nyílás­záró (kiforduló- vagy bukóablak). A becsukott nyílás­zárókat valamilyen távműködtetésre alkalmas zár­­szerkezet reteszeli. A zárszerkezet kioldása után nyitásukról, általában ellensúly, nyitóirányba feszítő rugós szerkezet vagy a saját súlyuk gondoskodik. A zárszerkezet működtetésére a gyakorlatban két módszer terjedt el. Az első megoldásnál egy, a lépcső­házon végigvezetett acélcső belsejében futó drótkötél meghúzásával lehet a füstelvezető nyílászáró retesze­lését kioldani. A másik ismert megoldásnál egy kb. 1 kVA teljesítményfelvételű, 220 V-os elektromágnes rövid idejű gerjesztésével lehet a zárszerkezetet elmoz­dítani. Az első megoldás hátránya, hogy telepítése a drót­­kötélpálya kiépítése miatt költséges, a kötélpálya állandó karbantartást igényel (olajozás) és működte­téséhez nagy fizikai erő szükséges. További hátránya, hogy több füstelvezető nyílászáró esetén a kötélpályát lehetetlen úgy kiépíteni és beállítani, hogy valamennyi füstelvezető nyílászáró biztonságosan kinyisson. A második megoldás hátránya részint abból adódik, hogy a tűzeseteket igen gyakran kíséri áramkimaradás is, és ilyenkor az elektromágnest (vagy több füst­elvezető nyílászáró esetén elektromágneseket) nem lehet működtetni (nagy energiaigény). Hátrányként kell azt is megemlíteni, hogy a villamos teljesítményt maga a működtető szerv (pl. záróérintkezős nyomó­gomb) kapcsolja rá az elektromágnesre. Mindkét meg­oldás közös hátránya, hogy automatikus távvezérlésre (pl. füstdetektorokról történő működtetésre) nem alkalmas. Ismertek olyan berendezések is melyek már ener­giatárolókat is tartalmaznak. Ezek egyike villamos rendszerű, amely energiatároló céljára akkumulá­tort használ, a másik pedig pneumatikus felépítésű (KIPSZER által gyártott berendezés). A villamos rend­szerű berendezés, az energiatárolás céljára használt akkumulátor miatt állandó ellenőrzést és rendszeres karbantartást igényel. A pneumatikus berendezés pedig bonyolult és drága. Ezek a berendezések, való­színű ezen hátrányos tulajdonságaik miatt nem ter­jedtek el (lakóépületeknél pl. egyáltalán nem alkal­mazzák). Az ismert berendezések mindegyikének közös hátránya továbbá, hogy a menekülési útvonalat elzáró ajtó nyitását egyik sem biztosítja. Ezt ugyan a vonat­kozó jogszabályok nem írják elő, de mind több épület­­üzemeltető részéről merül fel ez az igény is. A mene­külési útvonalat elzáró ajtó kulcsa ugyanis az üvege­zett szekrényből előbb-utóbb eltűnik és így ez a tető­téri átjáró nem kívánatos elemek búvóhelyévé válik, a kulcs pedig szükség esetén nem áll rendelkezésre. A találmánnyal célunk a fentiekben vázolt vala­mennyi nehézség egyidejű kiküszöbölésére, és olyan megoldás létrehozása, amely: — a füstelvezető nyílászárók és a menekülési útvona­lat elzáró ajtók együttes nyitását biztosítja, — egyszerű energiatárolók alkalmazásával feszültség­kimaradást követően — egy meghatározott ideig­­lehetővé teszi a nyitást, — nagy megbízhatósággal rendelkezik, — tetszőleges számú zárszerkezetet tud működtetni, — működtetése nem igényel nagy fizikai erőt, — automatikus távvezérlésre is alkalmas, — működtetéséhez kevés energiát igénylő zárszerke­zettel rendelkezik, amely a biztonság növelése érdekében nem önzáró rendszerű, — felépítése egyszerű, telepítése olcsó és rendszeres karbantartást nem igényel. A találmány alapja egyrészről az a felismerés, hogy a kitűzött feladat egyszerűen megoldódik, ha energia­­tárolónak megfelelő kapacitású, közismerten nagy megbízhatóságú és karbantartást nem igénylő elektro­lit kondenzátort, zárszerkezetnek pedig kis feszült­ségű és -teljesítményigényű, egy rugó segítségével nem önzáróvá átalakított ún. elektromos ajtózárat használunk. A kitűzött célnak megfelelően a talál­mány alapja másrészről az a felismerés, hogy a zár­­szerkezetre a villamos teljesítményt egy távvezérlésre is jól alkalmazható, nagy megbízhatóságú félvezetős kapcsolóelemmel, pl. tirisztorral kapcsoljuk. A találmány szerinti berendezés tehát, olyan ismert berendezés továbbfejlesztése, amelynek egy vezérlő vezetékre kimeneteikkcl párhuzamosan kapcsolódó működtető szervei, energiatárolója és tetszőleges szánni zárszerkezete van. Az energiatároló vezérlő bemenetére a vezérlő vezeték, a zárszerkezetek darab­­számával megegyező számú kimeneteire pedig a zár­­szerkezetek benienete csatlakozik. A berendezés táp­ellátása az energiatároló hálózati bemenetén történik. A továbbfejlesztés, vagyis a találmány abban van, hogy az energiatároló villamos energia tárolására konden­zátort tartalmaz, a vezérlő vezetékre pedig egy táv­vezérlő kimenete is csatlakozik. A javasolt energiatárolónak egy transzformá­tora, a zárszerkezetek darabszámával megegyező számú ki- és beineneteikkel sorbakapcsolt egyen­irányítója, kondenzátora és kapcsolója van. A transz­formátor kimenete rá van kötve valamennyi egyen­irányító bemenetére. Az energiatároló vezérlő beme­netét a kapcsolók egymással párhuzamosan kapcsolt vezérlő bemenetei, hálózati bemenetét a transzfor­mátor benienete, kimeneteit pedig a kapcsolók kime­nete képezik. 5 1C 1b 20 25 30 35 40 45 E0 r.5 oo 05 2

Next

/
Thumbnails
Contents