191298. lajstromszámú szabadalom • Hőszabályozós jármű ülés
1 191 298 2 A találmány hőszabályozós járműülés, főleg közúti járművek tartósan használt ülőhelyeinél a kedvezőtlen lokális körülmények, pl. befülledés okozta diszkomfort érzel kiküszöbölésére. A jármüülés a rajta helyet foglaló személy súlyának nagy részét hordó ülő részt, valamint ahhoz célszerűen változtatható szöghelyzetben csatlakozó támlát, a jármű padozatához erősített vázat, rugalmas, általában belső rugózással ellátott kárpitozást és ülésburkolatot tartalmaz. A távolsági forgalomban közlekedő autóbuszok, főleg a turisztikai úton résztvevő utasok, valamint a személygépkocsik nagy távolságokon való használata esetén azok utasai előtt közismert, hogy a tartósan használt ülőhelyek az utas számára befülledés érzetet " és ezáltal nem kívánt díszkomfort állapotot idéznek elő. Különösen kedvezőtlen ez a gépjármű vezetője számára, akinek sokkal kevésbé van lehetősége az üléshez képest testhelyzetét - akár csak kisebb mértékben is - változtatni, mint a jármű többi utasának. A gépjárművezető számára a diszkomfort érzet azért is hátrányos, mert egy idő után óhatatlanul idegi megterhelést és végső soron a közlekedés biztonságát veszélyeztető állapotot idézhet elő. Mindez nagyrészt abból származik, hogy az ülések anyagának impermeábilis volta miatt a test nem tud szellőzni. Ezért a test párolgása következtében a ruházat vagy annak egy része a verejték nedvességével telítődik, az emberi testet pedig fokozott hőhatás éri, ami ellen gyakorlatilag nem lehet védekezni. Az említett körülmények elsősorban a meleg időjárás esetére jellemzőek, de nem kedvezőbb a helyzet hideg időben sem. A nagy hidegben kellemetlen a lehűlt járműülésen helyet foglalni, és az öltözék vagy elegendően meleg, és akkor a vezetéshez szükséges könnyű mozgást meggátolja, vagy túlságosan könynyü, és akkor a hideghatás ellen nem véd meg. Emellett a jármű fokozatos fölmelegedése közben a melegebb ruházatot le kell venni, és a verejtékezéssel járó kellemetlenségek ugyanúgy létrejönnek, mint meleg időjárás esetén. A közismert nehézségeken hosszú ideje igyekeznek segíteni azáltal, hogy az üléseiket többé-kevesbé nedvszívó tulajdonságú bevonatokkal készítik. Az alapgondolat indokolt, az ilyen bevonatok azonban egyértelműen mégsem váltak be, mivel a beszívott nedvesség nem kívánatos mikroorganizmusok elszaporodását eredményezheti, így bőrgombát vagy más fertőzést okozhat. Más megközelítésben igyekszik a kérdést megoldani az a módszer, amelynél a fiáttámlát valamilyen eltávolítható járulékos támaszkodó felülettel egészítik ki. Ezek meggátolják, hogy az ülést használó személy ruházata az eredeti háttámlával közvetlenül érintkezzék. Az ilyen kialakítás csak részlegesen javítja a helyzetet, mert a járulékos támaszkodó felülettel csak a támlát lehet fölszerelni, az üjőrészt azonban nem. Az előbbinél költségesebbek azok az elgondolások, amelyek a jármű teljes belső terének légkondicionálásán alapulnak. Ezek azonban egyfelől költségesek, másrészt az alapproblémát — vagyis a testfelület és az ülésbevonat közötti kedvezőtlen állapot kialakulását - nem tudja megoldani. A korszerű újabb elképzelések egyik fajtáját a 4 259 896 lajstromszámú US|A szabadalmi leírásban találhatjuk meg. Ennél az ülőrész aljára szerelnek egy ventilátorral ellátott szellőztető dobozt. A doboz perforált fölső felülete érintkezik az ülés alsó felületével. Az alapgondolat jó, a megoldás azonban mégsem vált be. A tapasztalat szerint ugyanis a helyet foglaló személy súlyának hatására a párnának erősen deformálódott részein nincsen levegőátáramlás. A szellőzés .tehát pontosan ott nem valósul meg, ahol arra a legnagyobb szükség volna. Nem segít az sem, ha na gyobb szilárdságú párnát alkalmaznak, mert ezáltal az ülés válik kényelmetlenné. Kedvezőtlen továbbá, hogy a szellőztető doboz a háttámlába nem is építhető be, mivel az ezáltal túlságosan vastaggá válnék. Más elgondolást képvisel az a burkolat, amely ülő és fekvő bútorokhoz egyaránt használható és a 160 745 Isz.-mú magyar szabadalmi leírásból ismerhető meg. Enné) nagyszámú levegőcsatornát iktatnak be a felületi réteg alá, és szellőztető levegőt vezetnek be. Itt is fönnáll az a nehézség, hogy ha viszonylag nagy szilárdságú, akkor nem képes az emberi test alakját megfelelően követni, ha pedig túlságosan puha, akkor erősen deformálódik. Előrelépést jelent a 24 58 494 Isz.-mú NSZK irat ban közrebocsátott szellőztethető gépjármüülés, melynél az ülés felületét átszivatják (fűtés esetén meleg levegővel átfúvatják). E szellőzés hátránya, hogy a légáramlás merőleges az ülés felületére, így az ülőszemély ránehezedésekor a szellőzés az ülés peremére korlátozódik. A találmány célja az ismertetett hiányosságok kiküszöbölése, és olyan jármüülés kifejlesztése, amely a rá ható súlyterhek hatására csak olyan mértékű alakváltozást szenved, amely mellett a személy testével vagy ruházatával érintkező ülésfelület mögött állandó légcserét megengedő légréteg marad szabadon és ezálta! a befülledés nem jöhet létre Célja a találmánynak az is, hogy a csekély alakváltozást eredményező szilárd ság ellenére az ülés a tartós használat esetén is kellő kényelmet nyújtson. Feladat ezen belül annak megvalósítása, hogy az ülésnek mind az ülő része, mind pedig a hozzá csatlakozó támlája olyan átszellőztető légtérrel rendelkezzék, amely hűtést vagy fűtést eredményező mesterséges légcsere fenntartására alkalmas A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy az átszellőztetett légtér létrehozására és fenntartására a legcélszerűbb egy olyan távtartó együttes alkalma zása, amely egyrészt kellően rugalmas és igv az ülés kényelmességét nem károsítja, másrészt saját mage oly csekély alakváltozási szenved, amely mellett az átszellőztető légtér légátbocsátó keresztmetszete számottevően nem csökken. A kényelmességet szolgáló rugalmas alakváltozásnak ezért nagyrészt nem a távtartók mentén, hanem a távtartókat alátámasztó rugalmas ágyazatban kell lejátszódnia. Erre a célra valamilyen egy- vagy többrétegű szivacspárna látszik legalkalmasabbnak. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti hőszabályozós járműiilcs, főleg közúti járművek tartósan használt ülőhelyemé1 a kedvezőtlen lokális körülménynek, pl. befülledés: okozta diszkomfort érzet kiküszöbölésére — amely jármüülés a rajta helyet foglaló személy súlyának nagy részét hordó ű!ő részt, valamint ahhoz célszerűen változtatható szöghelyzet ben csatlakozó támlát, a jármű padozatához erősített vázat, rugalmas, általában beiső rugózással ellátott kárpitozást és ülésburkolatot tartalmaz, az üüéshur kolatot pedig légáteresztő fedőréteg alkotja, oly módon van kialakítva, hogy a rugalmas kárpitozás az 5 10 15 20 25 3C 35 40 45 50 55 60 65 2
