191298. lajstromszámú szabadalom • Hőszabályozós jármű ülés

1 191 298 2 A találmány hőszabályozós járműülés, főleg közúti járművek tartósan használt ülőhelyeinél a kedvezőt­len lokális körülmények, pl. befülledés okozta disz­­komfort érzel kiküszöbölésére. A jármüülés a rajta helyet foglaló személy súlyának nagy részét hordó ülő részt, valamint ahhoz célszerűen változtatható szög­helyzetben csatlakozó támlát, a jármű padozatához erősített vázat, rugalmas, általában belső rugózással ellátott kárpitozást és ülésburkolatot tartalmaz. A távolsági forgalomban közlekedő autóbuszok, főleg a turisztikai úton résztvevő utasok, valamint a személygépkocsik nagy távolságokon való használata esetén azok utasai előtt közismert, hogy a tartósan használt ülőhelyek az utas számára befülledés érzetet " és ezáltal nem kívánt díszkomfort állapotot idéznek elő. Különösen kedvezőtlen ez a gépjármű vezetője számára, akinek sokkal kevésbé van lehetősége az üléshez képest testhelyzetét - akár csak kisebb mér­tékben is - változtatni, mint a jármű többi utasának. A gépjárművezető számára a diszkomfort érzet azért is hátrányos, mert egy idő után óhatatlanul idegi megterhelést és végső soron a közlekedés biztonságát veszélyeztető állapotot idézhet elő. Mindez nagyrészt abból származik, hogy az ülések anyagának impermeá­­bilis volta miatt a test nem tud szellőzni. Ezért a test párolgása következtében a ruházat vagy annak egy része a verejték nedvességével telítődik, az emberi testet pedig fokozott hőhatás éri, ami ellen gyakorlati­lag nem lehet védekezni. Az említett körülmények elsősorban a meleg időjá­rás esetére jellemzőek, de nem kedvezőbb a helyzet hideg időben sem. A nagy hidegben kellemetlen a lehűlt járműülésen helyet foglalni, és az öltözék vagy elegendően meleg, és akkor a vezetéshez szükséges könnyű mozgást meggátolja, vagy túlságosan köny­­nyü, és akkor a hideghatás ellen nem véd meg. Emel­lett a jármű fokozatos fölmelegedése közben a mele­gebb ruházatot le kell venni, és a verejtékezéssel járó kellemetlenségek ugyanúgy létrejönnek, mint meleg időjárás esetén. A közismert nehézségeken hosszú ideje igyekeznek segíteni azáltal, hogy az üléseiket többé-kevesbé nedv­szívó tulajdonságú bevonatokkal készítik. Az alap­­gondolat indokolt, az ilyen bevonatok azonban egyér­telműen mégsem váltak be, mivel a beszívott nedves­ség nem kívánatos mikroorganizmusok elszaporodá­sát eredményezheti, így bőrgombát vagy más fertőzést okozhat. Más megközelítésben igyekszik a kérdést megolda­ni az a módszer, amelynél a fiáttámlát valamilyen eltávolítható járulékos támaszkodó felülettel egészítik ki. Ezek meggátolják, hogy az ülést használó személy ruházata az eredeti háttámlával közvetlenül érintkez­zék. Az ilyen kialakítás csak részlegesen javítja a hely­zetet, mert a járulékos támaszkodó felülettel csak a támlát lehet fölszerelni, az üjőrészt azonban nem. Az előbbinél költségesebbek azok az elgondolások, amelyek a jármű teljes belső terének légkondicionálá­sán alapulnak. Ezek azonban egyfelől költségesek, másrészt az alapproblémát — vagyis a testfelület és az ülésbevonat közötti kedvezőtlen állapot kialakulását - nem tudja megoldani. A korszerű újabb elképzelések egyik fajtáját a 4 259 896 lajstromszámú US|A szabadalmi leírásban találhatjuk meg. Ennél az ülőrész aljára szerelnek egy ventilátorral ellátott szellőztető dobozt. A doboz per­forált fölső felülete érintkezik az ülés alsó felületével. Az alapgondolat jó, a megoldás azonban mégsem vált be. A tapasztalat szerint ugyanis a helyet foglaló sze­mély súlyának hatására a párnának erősen deformá­lódott részein nincsen levegőátáramlás. A szellőzés .tehát pontosan ott nem valósul meg, ahol arra a legnagyobb szükség volna. Nem segít az sem, ha na gyobb szilárdságú párnát alkalmaznak, mert ezáltal az ülés válik kényelmetlenné. Kedvezőtlen továbbá, hogy a szellőztető doboz a háttámlába nem is építhető be, mivel az ezáltal túlságosan vastaggá válnék. Más elgondolást képvisel az a burkolat, amely ülő és fekvő bútorokhoz egyaránt használható és a 160 745 Isz.-mú magyar szabadalmi leírásból ismerhe­tő meg. Enné) nagyszámú levegőcsatornát iktatnak be a felületi réteg alá, és szellőztető levegőt vezetnek be. Itt is fönnáll az a nehézség, hogy ha viszonylag nagy szilárdságú, akkor nem képes az emberi test alakját megfelelően követni, ha pedig túlságosan puha, akkor erősen deformálódik. Előrelépést jelent a 24 58 494 Isz.-mú NSZK irat ban közrebocsátott szellőztethető gépjármüülés, melynél az ülés felületét átszivatják (fűtés esetén me­leg levegővel átfúvatják). E szellőzés hátránya, hogy a légáramlás merőleges az ülés felületére, így az ülő­személy ránehezedésekor a szellőzés az ülés peremére korlátozódik. A találmány célja az ismertetett hiányosságok kikü­szöbölése, és olyan jármüülés kifejlesztése, amely a rá ható súlyterhek hatására csak olyan mértékű alakvál­tozást szenved, amely mellett a személy testével vagy ruházatával érintkező ülésfelület mögött állandó lég­cserét megengedő légréteg marad szabadon és ezálta! a befülledés nem jöhet létre Célja a találmánynak az is, hogy a csekély alakváltozást eredményező szilárd ság ellenére az ülés a tartós használat esetén is kellő kényelmet nyújtson. Feladat ezen belül annak megva­lósítása, hogy az ülésnek mind az ülő része, mind pedig a hozzá csatlakozó támlája olyan átszellőztető légtérrel rendelkezzék, amely hűtést vagy fűtést ered­ményező mesterséges légcsere fenntartására alkalmas A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy az átszellőztetett légtér létrehozására és fenntartására a legcélszerűbb egy olyan távtartó együttes alkalma ­zása, amely egyrészt kellően rugalmas és igv az ülés kényelmességét nem károsítja, másrészt saját mage oly csekély alakváltozási szenved, amely mellett az átszellőztető légtér légátbocsátó keresztmetszete szá­mottevően nem csökken. A kényelmességet szolgáló rugalmas alakváltozásnak ezért nagyrészt nem a táv­tartók mentén, hanem a távtartókat alátámasztó ru­galmas ágyazatban kell lejátszódnia. Erre a célra vala­milyen egy- vagy többrétegű szivacspárna látszik leg­alkalmasabbnak. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti hőszabályozós járműiilcs, főleg közúti járművek tar­tósan használt ülőhelyemé1 a kedvezőtlen lokális kö­rülménynek, pl. befülledés: okozta diszkomfort érzet kiküszöbölésére — amely jármüülés a rajta helyet foglaló személy súlyának nagy részét hordó ű!ő részt, valamint ahhoz célszerűen változtatható szöghelyzet ben csatlakozó támlát, a jármű padozatához erősített vázat, rugalmas, általában beiső rugózással ellátott kárpitozást és ülésburkolatot tartalmaz, az üüéshur kolatot pedig légáteresztő fedőréteg alkotja, oly mó­don van kialakítva, hogy a rugalmas kárpitozás az 5 10 15 20 25 3C 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents