191276. lajstromszámú szabadalom • Tárolótasak

1 191 276 2 A találmány tárgya hőre lágyuló polimer anyagból készült és legalább egy, csodarabot körülfoglaló ürítő csonkkal ellátott, különösen vér vagy infúziós olda­tok tárolására szolgáló, orvosi célokra alkalmas táro­­lótasak. Az orvosi gyakorlatban az említett tárolótasakokat milliószámra használják. Ezek vértasakokként vér fel­fogására, vagy parenterálisan adagolandó infúziós oldatok steril tárolására szolgálnak. Ezért teljesen sterileknek kell lenniük, amit szokásos módon úgy érnek el, hogy őket legalább 100 °C-on, különösen kb. 120 °C-on hőkezelik. Ebből egyszersmind a hőre lá­gyuló polimerrel szemben támasztott azon követel­mény is következik, hogy annak legalábbis a hőkeze­lés hőfokáig stabilisnak kell lennie. Ezen túlmenően az ilyen tasakoknak könnyűeknek, olcsóknak és automatikus gyártási folyamatban gyárthatóknak, használat után pedig — kis értékük következtében - eldobhatóknak is kell lenniük. To­vábbi követelmény velük szemben, hogy hajlékonyak, összehajthatok és feldolgozott formában annyira át­látszók legyenek, hogy a tasakban lévő folyadékban bekövetkező változások azonnal észrevehetők legye­nek. Az egyetlen polimerizátum, amelyik e követelmé­nyeknek eleget tett, a lágy polivinilklorid (lágy PVC), amely elasztikus tulajdonságainak javítása céljából lágyítószereket tartalmaz. Ezek a lágyítószerek - például a diizooktilftalát - azonban bizonyos prob­lematikus jelenségeket okoznak. így nem maradnak bezárva a polimerláncok közötti üregekbe, ezért a tasakba töltött víz, ill. vizes oldatok kioldhatják őket a polimerizátumból, aminek az a következménye, hogy a tasakban tárolt folyadék elszennyeződik. Az ilyen vonatkozású becslések azt mutatják, hogy e PVC tasakokkal hosszabb időn át kezelt paciensek néhány gramm lágyítószert vehetnek fel magukba, ami fiziológiás szempontból erősen elgondolkoztató, és a paciensek tartós károsodásához vezethet. Ezen túlmenően a lágy PVC tasakokat könnyen megtámadják a mikroorganizmusok, melyben külö­nösen a lágyítószert oldják ki és ezzel a tasakot tönk­reteszik. Ezért az ilyen PVC tasakokat töltés után speciális csomagolással kell védeni a károsító mikro­organizmusoktól. Ezek a jelenségek arra vezettek, hogy az ilyen PVC tasakok nem tudták lényeges mértékben kiszorítani az orvosi oldatok tárolására szokásosan alkalmazott üvegedényeket, sőt egyes ipari országok e PVC tasa­kok használatát az orvosi területen egyáltalában nem is engedélyezték. Ezért kísérleteket végeztünk a lágy PVC egyéb anyagokkal történő helyettesítésére. E kísérletek azonban azzal az eredménnyel jártak, hogy a helyette­sítő anyagok vagy túl drágák vagy mechanikai és fiziológiás hátrányaik vannak. így például túl nagy a vízgőzáteresztő képességük, ami az oldatban lévő anyagok nemkívánatos koncentrációnövekedéséhez vezet. Ezen túlmenően kioldható komponenseket tar­talmaznak és túl nagy mechanikai igénybevételnél károsodnak. A 444 382 sz. svájci szabadalmi leírás ilyen parente­rálisan alkalmazható gyógyászati oldatok tárolására alkalmas műanyag tasakokat ír le. Ennél a tasaknál a fal rétegelt műanyag, melynek külső (vagyis a folya­dékkal nem érintkező) oldala egy PVC réteg és belső oldala egy polihalogénezelt szénhidrogénből álló mű­gyantaréteg. Ez utóbbi rétegnek nincsenek farmako­­lógiailag meg nem engedhető komponensei, melyek a tasakban lévő oldatba vándorolhatnak. Az alkalma­zott polihalogénezett szénhidrogének azonban csak drágán állíthatók elő és dolgozhatók fel, és a hegeszté­si varratoknál nem olvadnak meg megfelelően, ezért ebben az esetben is fennáll az oldat közvetlen érintke­zése a PVC-vel. Ez az érintkezés különben fennáll az ürítönyílásnál is, amely szokásosan teljesen PVC-ből készül, és további PVC összekötő tömlőkkel csatla­koztatható. Az ilyen eldobó tasakok ezenkívül a kör­nyezetet is szennyezik, mert elégetésükkor igen ag­resszív halogénhidrogének képződnek. Egy további tasaktípust ír le a 4 140 162 sz., ameri­kai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. Ez a tasak három komponensű műanyagmasszából áll. Ezek a komponensek egy lényegében propilén-egységekből álló poliolefin, egy blokk-kopolimer és egy, adott eset­ben szintén polimer lágyítószer. Ezenkívül a tasak higiéniásán biztosan nem problémamentes antioxi­­dánsokat is tartalmazhat. A komponensek fenti felsorolásából már látható, hogy mind a komponensek előállítása, mind e kom­ponensek feldolgozása költséges, és az ezekből álló tasak a szokásos PVC-tasakokkal szemben sem elő­állítási, sem pedig költség szempontból nem verseny­­képes. Ez arra vezetett, hogy ugyanez a bejelentő egyfelől a PVC csövek, másfelől a poliolefin tasakok közötti kötőelem előállítására szolgáló, további műanyag­masszára a 3 026 974 német szövetségi köztársaságbe­li nyilvánosságra hozatali irat szerinti bejelentést tett. Ez a műanyagmassza szintén több polimer-kompo­nensből áll, melyek előállítására és árára vonatkozó­an a fentiekben említettek érvényesek. Ezt a kötőele­met mind a poliolefin tasakkal, mind a PVC csővel össze kell hegeszteni, ami feldolgozástechnikai nehé­zségeket jelent és ezen túlmenően növeli a költségeket. Különösen azt kell figyelembe vennünk, hogy szá­mos javasolt megoldás olyan PVC-ből készült össze­kötő tömlőkkel dolgozik, melyek természetesen lágyí­­t ászereket tartalmaznak és e tekintetben alkalmazá­suk meggondolandó. Ezek az összekötő tömlők, melyek mint ürítőcson­­kok össze vannak hegesztve a PVC tasakokkal, oly mértékben elasztikusak, amennyire ez a bedugó-csat­­lakozások céljára szükséges. így a tasakban lévő fo­lyadék a kb. 120 °C-ra melegítéssel végzett sterilizálás során nem folyhat ki az ürítőcsonk és a csatlakozó záróelem között. Ezen túl a csatlakozó záróelemet a csodarabnak olyan szorosan kell körülvennie, hogy az csak nagy erővel legyen kihúzható. A 3 200 264 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás ezt a problémát oly módon kísérli meg megoldani, hogy csőbetétdarabbal vagy térháló­sított olefin-vinilacetát kopolimerből készült betétda­rabbal ellátott poliolefin tasakokat állít elő. Ezt úgy hajtja végre, hogy a tasakot összehegeszti a még nem térhálósított olefin-vinilacetát kopolimerből készült csőbetétdarabot vagy betétdarabot, összehegeszti a tasakkal, majd az egész tasakot térhálósító kezelésnek veti alá. Figyelembe kell vennünk továbbá, hogy az élelmi­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents