191262. lajstromszámú szabadalom • Gépkocsitároló építmény és raklap gépkocsik tárolásához
1 191 262 2 A találmány olyan gépkocsitároló építményre vonatkozik, amelyekben tárolóboxok és gépkocsi mozgató lift van és a tárolt gépkocsik raklapon helyezkednek el. Vonatkozik továbbá a találmány az ilyen raklapok kialakítására. Ismeretesek olyan gépkocsitároló létesítmények (parkolóházak, nagyobb épületek alatt vagy önállóan kialakított földfelszín alatti többszintes parkolók stb.), amelyekben a gépkocsik (általában kizárólag személygépkocsik) egymás fölötti, illetve aiatti szinteken ún. tárolóboxokban vannak elhelyezve. Ezen létesítmények egy részénél a jármüvek saját erejükből jutnak a taiajszint feletti vagy alatti szintekre. Ezek a megoldások lehetővé teszik a költséges és hibalehetőségeket magukban rejlő emelő készülékek (liftek) mellőzését, ugyanakkor kisebb, 2-300 kocsiálláshelynél kisebb befogadóképességű tároló létesítményeknél csak rendkívül rossz helykihasználást lehet velük elérni a fel- és lejáró utak nagy helyigénye miatt. Az ilyen létesítményeknél gondoskodni kell továbbá a gépkocsiból kiszálló és azt elhagyó, illetve ahhoz visszatérő, a tároló létesítményen belül közlekedő külső személyeknek (ügyfeleknek) az egyes épületszinteken és a szintek közötti közlekedéséről is (gyalog vagy személylifteken), amely körülmény a közvetlen építési többletköltségeken kívül biztonságtechnikai, tíízrendészeti stb. előírások és egyéb járulékos beruházási igények felmerülését, illetve sokszorozódását is magával vonja. A fenti megoldásoknál lényegesen jobb helykihasználást tesznek lehetővé a gépi működtetésű parkoló létesítmények, amelyek olyan kisméretű telkeken is megvalósíthatók, amelyeken a felhajtós rendszer szóba sem jöhet. Megjegyzendő, hogy az ilyen jellegű telkek (pl. beépítetlen „foghíjak”) a zsúfolt világvárosok parkolási problémáinak megoldására elsősorban és döntő mértékben jönnek számításba. A gépi működtetésű gépkocsi tárolóknál a függőleges irányú kocsiinozgatásra általában ürótköteles felvonókat, azaz lifteket alkalmaznak, amely viszonylag egyszerű, jól bevált és műszakilag hagyományos berendezés. (2 — 3 szintnél nem magasabb kocsitárolóknál közvetlen működésű vagy ollós áttételű hidraulikus, pneumatikus stb. emelőberendezések is előfordulnak, továbbá — főként az USA-ban a sokszintes tárolóknál is gyakori a vízzel működő hidraulikus lift is.) A függőleges irányú kocsimozgatásnál sokkal nagyobb műszaki nehézséget jelent a tárolt kocsik vízszintes irányú mozgatása a tárolón belül, azaz a liftből való kirakásuk a tárolóboxokba és onnan a liftre v;jló visszalételük. Erre a célra különféle ún. teknőcös, raklapos és vonószerkezetes berendezések használatosak, amelyeknek azonban komplikáltságuk mellett az a közös alapvető hátrányuk, hogy a lift járószékének olyan pontos színtreállását igénylik, amely olcsó és egyszerű kézi vezérléssel nem oldható meg. Önműködő vezérlés alkalmazása esetén is igen drága (elektronikus, fotocellás stb.) ún. korrekciós finomszintbeállitásra van szükség. E tekintetben figyelembe kell venni, hogy a járószékeken jelentkező teher a tárolt járművek önsúlyának jelentős szórása miatt erősen változó (50... 150 kN), a kötélnyúlás ennek és a pillanatnyi operációs szintnek megfelelően — tíz szintet véve tekintetbe - a gyakorlatban 5...60 mm között ingadozik, sőt a hasznos teher (azaz a tárolandó jármű) be- és kirakási művelete alatt is zérustól maximumig, illetve viszont változik. A nagyon pontos szintbeállítás a fent érintett hagyományos mozgató berendezéseknél (teknócök stb.), azért rendkívül fontos, mert ezen szállító-mozgatókészü!ékek — különösen az általánosan elterjedt ún. nyeles teknőc, csápos íeknőc és a támasztottgörgős villa — olyan szerkezeti magasságúak lehetnek csak, amelyek bármely személygépkocsi hasmagassága alatt elférnek, ebből kifolyólag olyan járógörgökkel rendelkezhetnek csak, amelyek ennél kisebbek (általában 0 120-150 mm), így Í0-15 mm-nél magasabb küszöb átlépésre geometriai okokból képtelenek. Fenti megfontolásokkal részben összefüggésben, részben azoktól függetlenül is rendkívül hátrány mindenféle ismert megoldásnál, hogy a járműnek a lift járószékből a boxba és viszont történő átjuttatása a liftakna és a tárolóbox-oszlop belső síkja közötti határoló sík átlépését követeli erősen korlátozott szabadságfokkal rendelkező gépelemektől, amelyek - az operáció alatt is változó - szintkülönbségre érzékenyen (beszorulással, beékelődéssel, deformációval, gyors kopással stb.) reagálnak, és üzemzavarokat okoznak. Másfelől baleseti forrást is jelentenek, mert a lift függőleges (és - többoszlopos elrendezés esetén vízszintes) manőverezés alatti elszabadulásuk, vagy nem kellő pozícióban i ögzített állapotuk az épületnek a liftaknával szomszédos éleibe, acélgerendáiba sfb. be-beakadva komoly károkat és üzemzavarokat idézhet elő. Ezt sok rendszernél fotocellás ún. „szabadsík-őr” ellenőrzi szerkezetileg meglehetősen bonyolult módon. Ezért is célszerű olyan rendszer létrehozatala, amelynél ilyen átnyúló, azaz a liftakna és a tárolóboxoszlop közötti határoló síkot átlépő, „rendeltetésszerűen határsértő” gépelemek nincsenek. A teknöcöknek vagy tárolólapokban (raklapoknak) ezeken kívül ki kell elégíteniük azt a fontos követelményt is, hogy a bármely állapotban rajtuk hagyott, azaz rögzítőfékkel befékezetten vagy befékezetlenül, mechanikus sebességváltónál áttételbe kapcsoltan, vagy anélkül, automata váltónál bármely előválasztó pozícióba kapcsoltan, elfordított \agy egyenes kormányhelyzetben, ezen belül kormányzárral zártan vagy anélkül, bezárt ajtókkal és/vagy ablakokkal vagy nyitottan hagyott és ily módon a tároló létesítménynek megőrzésre átadott jármüveket képesek legyenek károsodás nélkül a t irolóboxba szállítani, ott megbízhatóan rögzíteni, illetve onnan bármikor kiemelni és az átadás helyére visszavinni. ' Ezen összetett követelményrendszer kielégítését célzóan ismertek olyan raklapok, amelyek önmagukban vagy a fentebb említett különféle típusú 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
