191150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új prosztaciklin-származékok előállítására

1 191 150 N=C-CCH2)A- Ra (ill) hőmérsékleten dehidra táljuk és adott esetben a hidro­­xilcsoportok acetil-védőcsoporljait lehasítjuk. A találmány szerinti vegyületek gyomorsavlevá­­lasztást gátló, citoprotectív, vérnyomáscsökkentő, antiproliferativ és antidiarrhogen hatásuk alapján gyógyszerkészítményekben hatóanyagként alkalmaz­hatók. * li A találmány új prosztaciklinszármazékok, vala­mint az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítási eljárására vonatkozik. A technika állása szerint a prosztaciklinszármazé­­kokra és analógjaikra vonatkozó számos vizsgálat alapján ismert, hogy biológiai és gyógyászati tulaj­donságai alapján ez a vegyületosztály emlősállatok — közöttük az ember — kezelésére alkalmas. Alkalma­zásuk azonban nehézségekbe ütközik, mivel kémiai­lag instabilak és gyógyászati célokra túl rövid a hatás időtartama. Szerkezetük mindenféle megváltoztatásá­nak az a célja, hogy a hatás időtartamát és hatássze­lektivitását növelje. A 27 53 244 számú német szövetségi köztársaságbe­li nyilváncsságrahozataii iratban olyan prosztaciklin­­származékokat írnak le, amelyeket azcnoléter-kcttős­­kötésre vitt nilrilcsoporttal stabilizáltak. Azt találtuk, hogy az 5-ciano-proszlaciklin-szárma­­zékok 1-helyzetű karboxilcsoportjáí acetálcsoporttal helyettesítve a hatás időtartama hosszabbodik es na­gyobb szelektivitás érhető el A találmány szerinti vegyületek különösen a gyomorsavelválasztás gátlására és a gyomor, szív és máj citoprotekciójára alkalmazhatók. Az 1. példa szerint eivailítoU vegyületet a termék­­osztály képviselőjeként közelebbről is megvizsgáltuk. Ennek a vegyületnek a citoprotektív hatékonysága, ED50 = 0,01 mikrogram/kg. így összehasonlító a 16,16-diinetil-PGEj-vel, azonban magasabb dózisok esetén sem mutatkoznak észrevehető mellékhatások és - patkányon vizsgálva -- még 2 mg/kg mennyiség is jól elviselhető. A találmány tárgya közelebbről meghatározva, el­járás az (I) általános képletü 5-ciano-prosztaciklin­­származékok előállítására, a képletben Rí jelentése hidrogénalom, acelilcsoport, R2 jelentése rövidszénláncú alkilcscport, R3 jelentése 2-dietoxi-metil-, 1,3-dioxolán-2-il-vagy 5,5-dimetií-l,3-dioxán 2-ií-csoport P* jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, E jelentése —CH2—CH2-csoport vagy —O' C— kötés. D jelentése — CH(CH3>—CH2-, —C(CH3)2-CH2- vagy—CH2—'OQHj-csoport, azzal a megkötés­sel, hogy ez utóbbi esetben E és R2 szubsztiíuens nincs jelen. Az (I) általános képletü vegyületek mind az (5E), mind az (5Z) izomerek alakjában fordulhatnak elő. R2 jelentése rövidszénláncú alki!-' ’opor'ként egye­nes vagy elágazó szénláncú csoporttal, például metil-, etil-, propil-, butil-, izobutii-, terc-butil-csoport. Az (I) általános képletü 5-ciano-prosztacikiin-szár­­mazékokat a találmány szerint úgy állítjuk elő, hogy valamely (II) általános képletü vegyületet - a képlet­ben R2, R4, D, E jelentése a fentiekben megadottakkal megegyező és Rj jelentése hidrogénatom vagy tetra­­hidropiranil-csoport — egy (III) általános képletü nitrilből - a képletben R, jelentése a fentiekben meg­adott — és lítium-diizopropil-amidból előállított kar­­bamonnal reagáltatunk, majd a kapott oxinitrilt ecet­­savanhidriddd p-!oluolszu!fonsav jelenlétében szoba­hőmérséklet sn dehidra táljuk és adott esetben a hidro­­xilcsoportok acctií-védőcsoportjait lehasítjuk. Adott esetben a kapott termékekben vagy a fémor­ganikus reakció primer termékeiben tetszés szerinti sorrendben szétválasztjuk az izomereket, szabaddá (ehetjük a védett hidroxilcsoportokat és/vagy észtere­­síthetjük a szabad hidroxilcsoportokat. A (li) általános képletü vegyületet a fémorganikus vegyülettel - amit a (ülj általános képletü nitrilből lítium-diizopropil-amiddal állítunk elő éter-tetra.hid­­rofurán elegyben, adott esetben hexametil-foszforsav­­triamid jelenlétében — előnyösen — 50 °C és — 78 °C között, femorganikus reakciókhoz alkalmazható ol­dószerben vagy oldószcrclcgybcn, előnyösen dictil­­éterben vagy tetrahidrofuránban reagáltatjuk. A vízlehasítást a szakember számára ismert mód­szerekkel végezzük, például úgy, hogy a férnorganikus reakció termékeit katalitikus mennyiségű sav, előnyö­sen p-toluol-szulfonsav jelenlétében, előnyösen vala­milyen vizmegkölő oldószerrel, előnyösen ecetsavan­­hidriddei reagáltatjuk célszerűen szobahőmérsékle­ten. Az acetü-védőcsoportot oly módon visszük be, hogy valamely (I) általános képletü vegyületet önma­gában ismert módon valamilyen ecetsavszármazék­­kaí, például acelil-kloriddal, ecetsavanhidriddei rea­gáltatunk tercier amin, például piridin, dimeíil­­amino-piridin stb. jelenlétében. A funkcionálisan módosított hidroxilcsoportok szabaddá tételét, amivel az (í) általános képletü vc­­gyüleíekhez vagy a fémorganikus reakció elsődleges termékeihez jutunk, önmagában ismert módszerekkel végezzük. Például az éler-védőcsoporíok lehasítását valamilyen szerves sav, például ecetsav, propionsav stb. vizes oldalában vagy szervetlen sav, például sósav vizes oldatában végezzük. Az oldékonyság javítására célszerűen egy vízzel elegyedő inert, szenes oldószert adunk hozzá. Alkalmas szerves oldószerek például az alkoholok, így a metanol- és etanol, az éterek, például a dimctoxi-ctán, dioxán és tetraliidrofurán. Előnyös a letrahidrofurán használata. A lehhsiíást előnyösen 20 °C és 80 °C között végezzük. Az acetilcsoportok elszappanosítása például alkáli­fém- vagy alkáliföldfém-karbonátokkal vagy -hidro­­xidokkai végezhető alkoholban vagy annak vizes ol­datában. Alkoholként alifás alkoholok jönnek számí­tásba, például metanol, etanol, butanol stb., előnyö­sen metanol. Alkálifém-karbonátként és -hidroxid­­kcut a kálium- és nátriumsókat említjük. Alkáliföld fém-karbonátként és -hidroxidként például a kalci­um-karbonát, kalcium-hidroxid és bárium-karbonát említhető. A reakciót — 10—70 °C-on, előnyösen 25 *C-on végezzük. Az eljárással előállított (1) általános képletü nitrii­­származékok a cianocsoporttaí szomszédos kettöskö-5 Í0 15 20 25 30 35 40 45 50 55 fO 05 2

Next

/
Thumbnails
Contents