191085. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-(5'-ribonuleotid)-származékok előállítására
191 C85 22 Számított: C 43,84, H 5,81, N 13,26,0 23,27, S 4,33, Cl 4,73, P 4,19% Talált: N 13,32, S 4,86, Cl 4,49, P 3,25% 4. Optikai forgatóképesség; («)d +97° (c = 0,855, víz). 5. Oldhatóság Igen jól oldja víz, metanol és etanol. Némileg oldható acejonban, egyéb ketonokban, etil-acetátban, és más észterekben, kloroformban és diklór-metánban. Telített szénhidrogén-típusú oldószerekben oldhatatlan. 6. Baktériumellenes hatás A 3-(guanozin-5'-foszfát> U-57 930 in vitro hatástalan. Alkálikus foszfatáz vagy foszfodiészteráz I hatására U-57 930 vegyületté alakul, mely számos Grampozitív organizmussal szemben mind in vitro, mind in vivo hatékony. 7. Olvadáspont: 219—220 °C (bomlás közben). Mivel a találmány szerinti vegyületek különböző' Gram-pozitív és Gram-negatív mikrobával szemben hatásosak, különböző környezetekben felhasználhatók e mikrobák gátlására; így például fertőtlenítők minősegében alkalmazhatók S. aureus gátlására elmosogatott főzőedényeken. Ugyancsak fertőtlenítőkként használhatók különböző S. aureus mikroorganizmusokkal fertőzött fogászati és orvosi eszközökön. A találmány szerinti vegyületek alkalmazhatók továbbá fehérneműk bakleriosztatikus öblítésére, papírok és különböző szövedékek impregnálására; azonkívül alkalmazhatók érzékeny mikroorganizmusok szaporodásának meggátlására lemezen végzett meghatározások során, és más mikrobiológiai közegekben. A találmány szerinti vegyületek használhatók a Mycoplasma genus (nem) tagjai által előidézett betegségek kezelésére is. E kórokozók közül a legismertebbek a PPLO (a tüdő-mellhártyagyulladást előidéző, és ehhez hasonló) mikroorganizmusok, így például M. hominis, M. salivarium, M. mycoides, M. Hypopneumodia, M. hyorhinis, M. gallisepticum, M. arthriditis és egyéb baktériumfajok, melyek fertőző hatással vannak az emberre és állatokra, például a háziállatokra, ilyen a birka, kutya, szarvasmarha, sertés és baromfi (így például csirke, pulyka, kacsa és liba), továbbá laboratóriumi állatok (például patkányok és egerek). Az U-57 930-3-(5'-ribonukleotid)-ok alkalmasak a vese fertőzéseinek és egyéb infekcióknak a kezelésére, ha Gram-negatív vagy Gram-pozitív baktériumok L formái vannak jelen, példáid a P. mirabilis L formái. Mivel a találmány szerinti vegyületek amfotér jellegű anyagok, sókat képezhetnek mind bázisokkal, mind savakkal. E sók a szokásos eljárásokkal készíthetők. Az ehhez felhasználható szerves savakra példaként említhetjük a sósavat, kénsavat, foszforsavat és ezekhez hasonló savakat. A szervetlen bázisokra példaként felhozhatjuk mindazon bázisos, szervetlen hidroxidokat és sókat, amelyekkel a nátrium-, kálium-, kalcium- és lítiumsók, valamint ezekhez hasonló sók képezhetők. A találmány szerinti vegyületek sói ugyanazon célokra használhatók, mint a kiinduló vegyületek. A találmány szerinti vegyületek megfelelő kompozí. 21 t dók kialakítására alkalmas baktériumellenes hatóanyagok. Ezeket a kompozíciókat előnyösen létrehozhatjuk embereknek és állatoknak való adagolás céljából adagolási egység formájában, amilyenek például a tabletták, kapszulák, pilulák, porok, szemcsék, steril parenterális oldatok vagy szuszpenziók, orálisan (szájon át) adagolható oldatok vagy szuszpenziók, továbbá olyan olaj/víz emulziók, melyek a hatóanyag szabad bázis formájának vagy gyógyászatiig elfogadható sóinak megfelelő menynyiségét tartalmazzák. Orális adagolás céljára az adagolási egységformát elkészíthetjük akár szilárd, akár folyadékformában. Szilárd kompozíciók, például tabletták előállítása céljából a fő hatóanyagot a szokásos tabletta-alkatrészekkel keveijük, amilyenek a talkum, magnézium-sztearát, dikalciumfoszfát, magnéziumalumínium-szilikát, kalcium-szulfát, keményítő, laktóz, akáciumézga, mctil-ccllulóz és funkcionálisan hasonló anyagok, azaz a gyógyszerészeiben használt hígító- és vivőanyagok. A tabletták lehetnek rétegezettek, vagy másként kialakítottak abból a célból, hogy az adagolási forma előnyösen hosszú időtartamú vagy késleltetett hatást biztosítson, vagy lehetővé tegye a tablettába foglalt hatóanyag előre meghatározott időpontban bekövetkező hatását. Így például a tabletta magában foglalhat egy belső és egy külső alkatrészt, melyek közül a külső a belsőt mintegy beburkolja. E két alkatrész elválasztható egymástól egy enteroszolvens (bélben oldódó) réteggel, melynek célja az, hogy meggátolja a tablettának a gyomorban való szétesését, és így lehetővé teszi, hogy a belül elhelyezkedő alkatrész érintetlenül jusson a duodcnumba, vagy késleltetett módon szabaduljon föl. Ilyen enteroszolvens réteg, vagy levonat céljára számos anyag felhasználható; példaként említhetünk több polimér savat vagy polimer savak keverékét olyan anyagokkal, mint a sellak, cetil-alkohol, cellulóz-acetát-ftálát, sztirol-maleinsav kopolimer, és ezekhez hasonló anyagok. Egy más eljárás szerint az említett két komponenst! rendszert felhasználhatjuk olyan tabletták elkészítésére, melyek két vagy több, egymással össze nem férhető (inkompatibilis) hatóanyagot tartalmaznak. A pilulák ugyanúgy készíthetők, mint a tabletták; mindössze abban különböznek, hogy alakjuk más, és szacharózt vagy más édesítőszert, továbbá aromaanyagot tartalmaznak. A kapszulákat legegyszerűbb kiviteli formáikban a tablettákhoz hasonlóan úgy készíthetjük, hogy a hatóanyagot közömbös, gyógyszerészeti célra alkalmas hígítószerrel keverjük, és az így kapott keveréket megfelelő méretű keményzselatin-kapszulába töltjük. Egy másik kiviteli forma szerint a kapszulákat úgy állítjuk elő, hogy a találmány szerinti hatóanyagot tartalmazó polimer savval burkolt gyöngyökkel töltjük meg a keményzselatin-kapszulákat. Lágyzselatin-kapszulákat úgy készítünk, hogy a hatóanyagnak gyógyászatiig elfogadható növényi olajjal, vagy más, közömbös olajjal alkotott pépes keverékét gépi úton kapszulázzuk. Orális (szájon át) adagolás céljára készíthetünk cseppfolyós adagolási egysegformákat, igy például szirupokat, cikkeket és szuszpenziókat. Egy találmány szerinti hatóanyagot feloldhatunk vizes vivőanyagban cukorral, aromás ízesítő anyagokkal és tartósító anyagokkal együtt, szirup kialakítása céljából. Elixírt úgy készítünk, hogy vivőanyagként vizes etanolt használunk, alkalmas ízesítőkkel, például nádcukorral, és aromás izesítő-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 12
