191066. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbapeném-származékok előállítására

1 191 066 2 nil-foszfinból áll. Hasonló módon, más szokásos, ismert karboxil-védőcsoportokat önmagában is­mert módszerekkel távolíthatunk el. A (VII) általános képletü merkapto-származéko­­kat például a (VIII) általános képletű, ahol A jelentése a fenti, és a (VIII) általános képlet részét képező (b") általá­nos képletü csoport valamely egygyűrűs, aromás heterociklusból leszármaztatható csoport, amely a gyűrűben egy kvaternerezhető nitrogénatomot tar­talmaz, és amely az A csoporthoz a gyűrű valamely szénatomján keresztül kapcsolódik, megfelelő acetil-merkapto-származékból állíthat­juk elő. E célból az acetil-merkapto-származékot úgy kvaternerezzük, hogy valamely semleges szer­ves oldószerben, mint például dietil-éterben, di­­klór-metánban, dioxánban, benzolban, xilolban, to­­luolban vagy ezek keverékében, valamely alkalmas, R5—X' általános képletű, ahol R5 jelentése a fenti, és X' jelentése valamely szokásos, ismert lehasadó csoport, mint például halogénatom (klór-, bróm­­vagy jódatom) és legelőnyösebben jódatom), vagy szulfoniloxicsoport, mint például meziloxi-, tozil­­oxicsoport vagy triflátcsoport, alkilezőszerrel reagáltatjuk. Az alkilezési reakció hőmérséklete nem döntő jelentőségű, előnyösen körülbelül 0 °C és 40 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A (IV) általános képletü karbapenem-vázas köz­titermékkel való reagáltatás előtt a kvaternerezett acetil-merkapto-származékot savas vagy bázikus körülmények között hidrolizálva állítjuk elő a (VII) általános képletü kvaternerezett merkapto-szárma­­zékot. Ezt a hidrolízist előnyösen közvetlenül a (IV) általános képletü köztitermékkel való reakció előtt végezzük el, hogy ezáltal a lehető legkisebb mérté­kűre csökkentsük a viszonylag kevéssé stabil (VII) általános képletü kvaternerezett merkapto-szárma­­zék bomlását. Az oldószerek megfelelő megválasztásával elvé­gezhetjük ezt a reakciósort a (III) általános képletű köztitermékből kiindulva egészen az (I) általános képletű végtermékig anélkül, hogy az egyes közti­­termékeket elkülönítenénk („one-pot” módszer). Ezt az eljárásváltozatot szemlélteti az alábbi, 22. példa. Más ß-laktümvüzas antibiotikumokhoz hasonló­an az (I) általános képletű vegyületeket is önmagá­ban ismert módszerekkel gyógyászatilag elfogad­ható sóikká alakíthatjuk, amely sók a jelen talál­mány céljait tekintve lényegében egyenértékűek a nem só formájában levő vegyületekkel. így például feloldhatunk valamely (I) általános képletű vegyü­­leletet, ahol R2 egy anionos töltés, valamely alkalmas semleges oldószerben, és hozzá­adhatjuk valamely gyógyászatilag elfogadható sav 1 egyenértéknyi mennyiségét. A kívánt savaddíciós sót önmagában ismert módszerekkel, például oldó­szeres kicsapással, fagyasztva szárítással vagy más, hasonló módszerekkel különíthetjük el. Ha az adott (I) általános képletű vegyületben további bá­zikus vagy savas csoportok vannak jelen, akkor ezek gyógyászatilag elfogadható bázisokkal vagy savakkal képzett sóit hasonló módon, önmagában ismert módszerekkel állíthatjuk elő. Nyilvánvaló, hogy bizonyos (I) általános képletü vegyületek optikai izomerjeik vagy ezek epimer ke­verékei formájában keletkezhetnek. A jelen talál­mány oltalmi köre kiterjed valamennyi ilyen opti­kai izomerre és epimer keverékekre. így például az oldallánc egyes szénatomja lehet R- vagy S-konfi­­gurációjú, és az ezáltal létrejövő izomerek, vala­mint ezek epimer keverékei szintén beletartoznak a jelen találmány oltalmi körébe. Valamely olyan (I) általános képletü vegyületet, ahol R2 jelentése ismert karboxil-védőcsoport, átala­kíthatunk valamely olyan megfelelő (I) általános kép'etű vegyületté, ahol R2 jelentése anionos töltés, vagy ennek gyógyászatilag elfogadható sójává. Az (I) általános képletű új karbapenem-szárma­­zékok, valamint ezek gyógyászatilag elfogadható sói különféle Gram-pozitív és Gram-negatív bakté­riumokkal szemben erős antibiotikus hatást mutat­nak . Ezáltal e vegyületeket felhasználhatjuk az álla­tok takarmányában a növekedést elősegítő adalék­anyagokként, élelmiszerek konzerválószereiként, az ipari eljárások során baktériumölő anyagok­ként, például a papírgyárakban a vízoldható festé­kekben vagy mosóvizekben, amelyekben e vegyüle­tek í káros baktériumok növekedését meggátolják, többek között továbbá fertőtlenítőszerekként az orvosi és fogorvosi műszereken a káros baktériu­mok növekedésének meggátlására vagy e b - tóriu­mok elpusztítására. E vegyületek különösen alkal­masak azonban a Gram-pozitiv vagy Grum-nega­­tív baktériumok által embereken és állatokon elő­idézett fertőző betegségek kezelésére. A jelen találmány szerinti, gyógyászatilag hatá­sos vegyületeket alkalmazhatjuk önmagukban vagy gyógyászati készítmények formájában, amely készítmények a karbapenem-vázas hatóanyagon kivid valamely gyógyászatilag elfogadható vivő­­any igot vagy hígítószert tartalmaznak. E vegyüle­­teket többféle úton adagolhatjuk, a legfontosabb adagolási módok az orális (szájon át való), a helyi és a parenterális (a gyomor- és bélrendszer megke­rülésével való), vagyis intravénás (a vénán keresztül való) és intramuszkuláris (az izomba való) adago­lás. A gyógyászati készítmények lehetnek szilárd formájúak, ilyenek például a kapszulák, tabletták, porok és más, hasonlók, vagy pedig cseppfolyós halrnazállapotúak, ilyenek az oldatok, szuszpenzi­ók es emulziók. E vegyületeket előnyösen injekció formájában adagoljuk, az injekciós készítményeket alkí Imazhatjuk ampullákban mint dózis-egység­­forriákban, valamint több dózist tartalmazó kisze­relésben. E készítmények tartalmazhatnak a gyógy­szerformák kialakításához szükséges szereket, pél­dául szuszpendálószereket, stabilizálószereket és diszpergálószereket. E készítmények lehetnek azonnal felhasználható formában, vagy pedig por formájában, amely utóbbiból az adagolás előtt va­lamely alkalmas vivőanyaggal, mint például steril vízzel állíthatjuk elő az injekciós készítményt. Az alkalmazott dózis nagymértékben függ az adó t hatóanyagtól, a készítmény formájától, az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 11

Next

/
Thumbnails
Contents