191057. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új karbaciklin-származékok és ilyeneket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 191057 2 hatóság növelése érdekében célszerű, ha valamilyen vízzel elegyedő inert szerves oldószert is adunk a reakcióelegyhez. Alkalmas szerves oldószerek példá­ul az alkoholok, így a metanol és az etanol, továbbá az éterek, mint például a dimetoxi-etán, a dioxán és a tetrahidrofurán. A tetrahidrofurán használata elő­nyös. A ketálhasítást előnyösen 20 °C és 80 °C kö­zötti hőmérsékleten valósitjuk meg. Az aldehidcsoportot a szakemberek előtt ismert módszerekkel oxidáljuk. Oxidálószerként például piridinium-dikromátot (Tetrahedron Letters, 1979, 399), Jones-reagenst (J. Chem. Soc., 1953, 2555), vagy platina jelenlétében oxigént [Adv. in Carbo­hydrate Chem., 17, 169 (1962)] használhatunk. A piridinium-dikromáttal végzett oxidálást 0 °C és 100 °C - előnyösen 20 °C-40 °C - közötti hőmér­sékleten és az oxidálószerrel szemben inert oldó­szerben, így például dimetil-formamidban valósít­juk meg. A Jones-reagenssel végzett oxidálást - 40 “C- + 40 °C hőmérséklet-tartományban - elő­nyösen 0 °C és 30 °C között - végezzük és oldószer­ként acetont használunk. A platina jelenlétében oxigénnel végzett oxidáció során a hőmérséklet 0 °C és 60 °C között lehet, de előnyösen 20 °C és 40 °C között dolgozunk az oxidálószerrel szemben inert oldószerben, ami például etil-acetát lehet. A karbaciklin-észterek elszappanosítását a szak­emberek előtt jól ismert módszerekkel végezhet­jük, így például valamilyen bázikus katalizátort alkalmazunk. Az Rj helyettesitő helyén levő —OR2 észtercso­port bevitelét (R2 jelentése 1-4 szénatomos alkií­­csoport) ugyancsak a szakemberek előtt jól ismert módszerekkel valósítjuk meg. A karboxilcsoporto.t tartalmazó vegyületet például önmagában véve is­mert módon egy diazo-szénhidrogénnel reagáltat­­juk. A diazo-szénhidrogénekkel történő észterezést például úgy végezzük, hogy a diazo-szénhidrogén­­nek valamilyen inert oldószerrel - előnyösen dietil­­éterrel - készített oldatát összekeverjük a karboxil­­vegyület ugyanilyen oldószerrel vagy más inert ol­dószerrel, példának okáért metilén-dikloriddal ké­szült oldatával. A reakció 1-30 perc alatt végbe­megy, ezután az oldószer(eke)t eltávolítjuk és a kapott észtert a szokásos módon tisztítjuk. A dia­­zo-alkánok részben ismertek, részben ismert mód­szerek segítségével előállíthatok [Org. Reactions, 8. kötet, 389-394. oldal (1954)]. Az Rx helyén álló és R2 szubsztituensként 4-fenil­­fenacil-csoportot tartalmazó —OR2 észtercsopor­tot $ a szakemberek előtt ismert módszerek segítsé­gével alakítjuk ki. így például a karboxilátaniont a megfelelő alkil-halogeniddel, illetőleg co-halogén­­ketonnal (Hal—CH2—C—Ar) re Itatjuk, ahol « O Ar jelentése 4-fenil-fenacil-csoport. Azokat az (I) általános képletű karbaciklinszár­­mazékokat, melyekben Rx hidroxilcsoportot jelent (R2=H), a szükséges mennyiségben alkalmazott megfelelő szervetlen bázissal semlegesíthetjük és így azokat sókká alakíthatjuk át. így például, ha a megfelelő savat a sztöchiometrikus mennyiségű bá­zist tartalmazó vízben oldjuk, majd a vizet elpáro­logtatjuk, vagy pedig az oldathoz valamilyen vízzel elegyedő oldószert, mint például alkoholt vagy ace­tont adunk, úgy a szóbanforgó savszármazék szi­lárd, szervetlen sóját kapjuk meg. ■ Az aminokkal képezett sókat a szokásos módon állítjuk elő. Példának okáért a karbaciklinsavat egy alkalmas oldószerben, így például etanolban, ace­­tonban, dietil-éterben vagy benzolban oldjuk és a szükséges amint legalább sztöchiometrikus meny­­nyiségben hozzáadjuk az előbbi oldathoz. A só ilyenkor rendszerint szilárd alakban kiválik, vagy azt a szokásos módon, az oldószer elpárologtatása révén, ki lehet nyerni. A szabad hidroxilcsoportok funkcionális átala­kítását a szakemberek előtt jól ismert módszerekkel végezzük. Az éterjellegű védőcsoport bevezetése céljából a vegyületet például dihidropiránnal rea­­gá Itatjuk, a reakciót metilén-dikloridban vagy klo­roformban végezzük és valamilyen savas konden­­záiószert, így például p-toluolszulfonsavat haszná­lunk. A dihidropiránt az elméletileg szükséges mennyiséghez képest feleslegben alkalmazzuk, a négyszeres-tízszeres felesleg használata előnyös. A reakció rendes körülmények között 0 °C-30 °C közötti hőmérsékleten 15-30 perc alatt végbemegy. A védőcsoportok közül az acilcsoportot úgy visszük be, hogy az (I) általános képletű vegyületet önmagában véve ismert módon egy karbonsavszár­mazékkal, így például egy savkloriddal vagy egy savanhidriddel, vagy ezekhez hasonlókkal reagál­­tatjuk. A funkcionálisan módosított hidroxilcsoportok felszabadítását - ami az (I) általános képletű vegyü­­letekhez vezet - ismert módon végezzük. így példá­ul az éterjellegű védőcsoportok lehasítását vizes' oldatban, valamilyen szerves savval, mint például ecetsavval, propionsawal stb., vagy pedig ugyan­csak vizes oldatban egy szervetlen savval, mint pél­dául sósavval végezzük. Az oldhatóság növelése érdekében a reakcióelegyhez célszerűen még egy vízzel elegyedő inert szerves oldószert is adunk ; az ilyen célra alkalmas szerves oldószer például egy aíkohol, így metanol vagy etanol, továbbá valami­lyen éter, így dimetoxi-etán* dioxán vagy tetrahid­rofurán lehet. A tetrahidrofurán alkalmazása elő­nyös. Az éterhasítást előnyösen 20 °C és 80 °C kö­zötti hőmérsékleten valósítjuk meg. A szililéter-védőcsoportok lehasítását például tetrabutil-ammónium-áuoriddal végezzük. Oldó­szerként például a tetrahidrofurán, dietil-éter, di­óján, metilén-diklorid stb. alkalmas. A hasítást előnyösen 0 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten va­lósítjuk meg. Az acilcsoportok elszappanosítását például egy alkálifém- vagy egy alkáliföldfém-karbonáttal vagy -hidroxiddal végezzük, valamilyen alkoholban vagy az alkohol vizes oldatában. Alkoholként az alifás alkoholok, így például a metanol, etanol, butanol stb. jönnek szóba, de előnyösen metanolt használunk. Az alkálifém-karbonátok és -hidroxi­­dok közül kiemeljük a kálium- és a nátriumvegyü­­leteket, ezek közül a káliumvegyületek alkalmazása különösen előnyös. Az alkáliföldfém-karbonátok és -hidroxidok közül példának okáért a kalcium­­karbonát, a kalcium-hidroxid és a bárium-karbo-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents