190939. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciánhidridek előállítására

1 190.939 2 A találmány tárgya új eljárás ciánhidrinek magas hozamot eredményező előállítására. E ciánhidrinek fontos közbenső termékek inszekticid hatású vegyü­­letek prekuzor anyagainak a szintéziséhez. így például a 2-hidroxi-3-metíl-butironitriI kiin­duló anyagként alkalmazható 2-metil-3-ciano-3- etil-propil-tio-foszforil-oxi)-propán előállításához, amely utóbbi vegyidet rendkívül hatásos inszekticid. Amint az A) reakcióvázlat mutatja, a ciánhidrinek előállítását úgy végzik, hogy karbonilvegyületekre hidrogén-cianidot addicionálnak. Az A) reakcióvázlatban R jelentése hidrogénatom, alkil-, halogén-al­kil- alkoxi-alkil-, aril-, alkil-aril-, halogén­­aril-csoport. E reakciót általában úgy hajtják végre, hogy a kar­­bonilvegyületet, bázisos katalizátor jelenlétében cseppfolyós hidrogén-cianiddal reagáltatják. Ezt is­merteti a 416 007 és 452 285 számú nagy-britanniai, valamint a 804 124 és 812 366 számú francia szaba­dalmi leírás. E reakció megfordítható, és a ciánhid­­rin-terméket elkülönítés előtt általában savanyítással stabilizálják. A 2 731 490 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás folyamatos módszert ismertet cián­hidrinek előállítására, amely abban áll, hogy egy al­dehidnek vagy ketonnak alkálikus-vizes oldattal képzett keverékébe gázalakú hidrogén-cianidot ve­zetnek, és utána az elegy pH értékét 7-re állítják. Ha­sonló előállítási módszereket ír le a 2 175 805 és 2 794 042 számú amerikai egyesült államokbeli sza­badalmi leírás, amelyek értelmében egyik kiinduló anyagként szintén gázalakú hidrogén-cianidot hasz­nálnak. Ciánhidrinek előállítása céljából célszerűbben a hidrogén-cianidot a reakcióelegyben képezik úgy, hogy valamilyen karbonilvegyület jelenlétében al­­káli-cianidhoz kénsavat, salétromsavat, foszforsavat vagy ecetsavat adnak. Ennek ismertetése megtalál­ható például a következő helyeken: Organic Synthesis, II. gyűjteményes kötet 7. old. (1941); Lucas és munkatársai: J. Am. Chem. Soc. 59, 1682 (1937); Colonge és munkatársai: Ann. Chim. 18,303 (1943); Ultee: Rec. Trav. Chim. 28,248 (1909); valamint Boekelheide és munkatársai: J. Am. Chem. Soc. 72, 712 (1950). Amint a B) reakcióvázlat mutatja [részletes ismer­tetését lásd: Organic Syntheses, 20. kötet, 43. 1940.)], ciánhidrinek úgy is előállíthatok, hogy a kar­­bonilvegyületből alkáli-hidrogén-szulfittal úgyneve­zett karbonil-biszulfit addíciós terméket állítanak elő, és ez utóbbit reagáltatják alkáli-cianiddal. Jóllehet, e közismert módszerek hatásfoka jó, a képződött ciánhidrinek hozama mégis mérsékelt; eh­hez járul, hogy a technika fentiekben ismertetett je­lenlegi állása szerint előállított ciánhidrin-tcrmékek további tisztításra szorulnak abból a célból, hogy a kereskedelmi forgalomban igényelt minőséget elér­jék. így például - ahogyan ezt az Organic Syntheses, II. gyűjteményes kötet 7. oldalán ismertetik - az ace­­ton-ciánhídrinnek acetonból, nátrium-cianidból és híg kénsavból történő előállítása során mindössze 77-78% hozamot érnek el, és az így kapott terméket tisztítás végett vákuumban kell desztillálni. Mindezek értelmében szükségessé vált a ciánhidri­nek előállítására hatékonyabb és gazdaságosabb el­járás kidolgozása. A találmány alapja az a felismerés, hogy ciánhidri­nek magas hozammal és kitűnő minőségben állítha­tók elő úgy, hogy a ciánhidrin szintéziséhez szükséges hidrogén-cianidot helyben, (in situ) sósav segítségé­vel hozzuk létre. Mindezek értelmében a találmány, eljárás az R'R2-C(OH)-CN általános összetételű ciánhidrinek előállítására, a képletben R1 és R- jelentése egymástól függetlenül hidrogén­­atom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport. Az R'R2-C(OH)-CN általános összetételű ciánhid­­rineket a találmány szerint úgy állítjuk elő, hogy R’­­C(=0)-R2 általános összetételű karbonilvegyületet - a képletben R' és R2 jelentése a fentiekben megha­tározott - víz jelenlétében alkálifém-cianiddal és só­savval reagáltatunk, s az így kapott ciánhidrint elkü­lönítjük. A találmány szerinti eljárás alapját képező reak­ciót a C) reakcióvázlat szemlélteti, a képletben R1 és R2 jelentése a fentiekben meghatározott, és M alkáli­fémet jelent. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott karbo­nilvegyületekre példaként megemlítjük a formalde­hidet, acetaldehidet, propionaldehidet, izobutiralde­­hidet, n-kaproaldehidet, acetont, metil-etil-ketont, metil-izobutil-ketont és a 3-hexanont. A C) reakcióvázlatban szereplő M-CN általános összetételű alkálifém-cianidként előnyös a kálium-ci­­anid vagy nátrium-cianid használata. A találmány szerinti ciánhidrin-szintézishez oldó­szerként víz alkalmazása a legelőnyösebb, mivel ol­csó, és a reakciópartnerek túlnyomó részét oldja. To­vábbi előnyös oldószer-rendszerek a metanol, eta­­nol, izopropanol, diklór-metán, toluol, ezek keveré­kei, valamint ezeknek az oldószereknek vízzel alko­tott keverékei. A találmány szerinti eljárásban az oldószerrend­szerre vonatkoztatva előnyösen 5-75 tömeg% fém­­cianidot alkalmazunk. Legelőnyösebben úgy járunk el, hogy az oldószerrel számítva 10-40 tömeg% al­­káli-cianidot viszünk a reakciókeverékbe. Természe­tesen nagyobb mennyiségű oldószer is alkalmazható, ez azonban csak a nagyobb hígítást célozza és semmi­féle különös előnyt nem jelent. A legjobb eredményeket úgy érhetjük el, ha ekvi­­moláris mennyiségű fém-cianidot, sósavat és karbo­nilvegyületet alkalmazunk. Bármelyik reakciópart­ner csekély feleslege nem érinti a reakció jó hatásfo­kát. A reakciót -20 ° és 30 °C közötti hőmérséklet-tar­tományban végezhetjük, előnyösen -10 °C és 10 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A reakciót kielé­gítően végrehajthatjuk atmoszférikus nyomáson, bár valamivel csekélyebb vagy magasabb nyomás a ter­mék hozamát károsan nem érinti. Amennyiben a reakciót -10 ° és 10 °C közötti hő­mérsékleten végezzük, akkor a reakció teljes lezajlá­sához 2-10 órás időtartam szükséges. A reakció leg­előnyösebb időtartama 2-6 óra. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents