190901. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új karbaciklin-származékok és ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

5 '90.901 6 tást előnyösen 20 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten valósítjuk meg. A szilíléter-védőcsoportok lehasítását például tet­­rabutil-ammónium-fluoriddal végezzük. Oldószer­ként például a tetrahidrofurán, a dietil-éter, a di­­oxán, a metilén-dikiorid stb. alkalmas. A hasítást előnyösen 0 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten való­sítjuk meg. Az acilcsoportok elszappanosítását például egy al­kálifém- vagy egy alkáliföldfém-karbonáttal vagy -hidroxiddal végezzük, valamilyen alkoholban vagy az alkohol vizes oldatában. Alkoholként az alifás al­koholok, így például a metanol, etanol, butanol stb. jönnek szóba, de előnyösen metanolt használunk. Az alkálifém-karbonátok és -hidroxidok közül kiemel­jük a kálium- és a nátriumvegyületeket, ezek közül a káliumvegyületek alkalmazása különösen előnyös. Az alkáliföldfém-karbonátok és -hidroxidok közül példának okáért a kalcium-karbonát, a kalcium-hid­­roxid és a bárium-karbonát használata előnyös. A re­akciót -10 °C-tóI 70 °C-ig terjedő hőmérsékleten, elő­nyösen 25 °C-on valósítjuk meg. O II Az R, helyén álló -C NHR3 általános képletű amid­­csoportot a szakemberek számára ismert módszerekkel lehet kialakítani. Az (I) általános képletű karbonsa­vakat (R, = H) először egy tercier amin, mint például tríetil-amin jelenlétében klórhangyasav-izobutilészter­­rel vegyes anhidriddé alakítjuk át. A vegyesanhidridet azután a megfelelő amid alkálifémsójával vagy ammó­niával (R. = H) reagáltatjuk. Ezt a reakciót valami­lyen inert oldószerben, mint például tetrahidrofurán­­ban. dimetoxi-etánban, dimetil-formamidban, hexa­­metil-foszforsav-triamidban, vagy ilyen inert oldósze­rek elegyében valósítjuk meg, és-30 °C—I- 60 °C kö­zötti hőmérséklet-tartományban-előnyösen 0°C és 30 °C között dolgozunk. Egy további lehetőség az R, helyén álló-CONHR. általános képletű amidcsoport kialakítására, hogy az (I) általános képletű 1-karbonsavat (R,=H). a sza­bad hidroxilcsoportok adott esetben végzett átme­neti megvédése után, valamilyen (VI) általános kép­letű vegyülettel reagáltatjuk, melyben R3jelentése az előbbiekben megadott. Karboxilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek és a (VI) általános képletű izocianátok re­akcióját adott esetben valamilyen tercier amin, mint például trietil-amin vagy piridin hozzáadása mellett folytatjuk le. Ezt a reakciót oldószer nélkül, vagy va­lamilyen inert oldószerben, előnyösen acetonitril­­ben, tetrahidrofuránban, acetonban, dimetil-aceta­­midban, metilén-dikloridban, dietil-éterben vagy to­­luolban valósítjuk meg, és -80 °C-tól +100 °C-ig ter­jedő hőmérséklet-tartományban, előnyösen 0 °C-30 °C között dolgozunk. Amennyiben a kiindulási vegyület a prosztán-rész­­ben hidroxílcsoporto(ka)t tartalmaz, úgy ez(ek) is re­akcióba Iép(nek). Ha végső soron olyan végterméket kívánunk előállítani, amely a prosztán-részben sza­bad hidroxilcsoporto(ka)t tartalmaz, úgy célszerűen olyan vegyületekből indulunk ki, amelyekben a szó­ban forgó csoport(ok) előnyösen valamilyen köny­­nyen lehasítható éterjellegű csoporttal vagy acilcso­­porttal védve van(nak). A kiindulási anyagként szolgáló (II) és (IV) általá­nos képletű vegyületeket például úgy állíthatjuk elő, hogy egy (VII) képletű aldehidet (lásd: DE-OS 28 45 770 számú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali irat) önmagában ismert mó­don egy (VIII) általános képletű foszfonáttal - ahol D, E és R, jelentése az előbbiekben megadott - rea­­gáltatunk. Ezt a reakciót valamilyen deprotonáló szer, mint például nátrium-hidrid vagy kálium-terc­­butilát jelenlétében folytatjuk le, és így egy olyan (IX) általános képletű ketont kapunk, melyben X he­lyén hidrogénatom van. Amennyiben a reakciót még egy brómozószer, mint például N-bróm-szukcinimid jelenlétében valósítjuk meg, úgy olyan (IX) általános képletű ketonhoz jutunk, melyben X brómatomot képvisel. A ketocsoportnak cink-bór-hidriddel vagy nát­­rium-bór-hidriddel végzett redukálása, illetőleg al­­kil-inagnézium-bromiddal vagy alkil-lítiummal vég­zett reakció után az epimereket elválasztjuk, és így a (X) általános képletű vegyületekhez jutunk. Ezután az észtercsoportot például metanolban ká­lium-karbonáttal elszappanosítjuk, és adott esetben a kettős kötést hidrogénezzük, vagy adott esetben di­­hidropiránnal éterezést végzünk, és adott esetben például kálium-terc-butiláttal dimetil-szulfoxidban hidrogén-bromidot hasítunk le, majd ketálhasítást végzünk vizes ecetsavval, és a szabad hidroxilcsopor­­tokat adott esetben funkcionálisan módosítjuk, pél­dául dihidropiránnal végzett éterezési reakcióval. Ilyen módon a (XI) általános képletű ketonokat állít­juk elő. Ezután olefinező reakciót végzünk foszfono-ecet­­sav-trietilészterrel vagy foszfono-ecetsav-trimetilész­­terrel, amit lítium-alumínium-hidriddel történő re­dukálás követ. Ilyen módon a kettős kötés vonatko­zásában izomer (IV) általános képletű vegyületekhez jutunk, és az izomereket adott esetben szétválaszt­hatjuk. A (IX) általános képletű vegyületek ketocsoport­­ját nátrium-bór-hidriddel redukáljuk, majd az epi­mereket adott esetben szétválasztjuk. Az észtercso­portot például kálium-karbonáttal metanolban el­szappanosítjuk, és vizes ecetsavval ketálhasítást vég­zünk, majd az epimereket adott esetben szétválaszt­juk. Ilyen módon a (XII) általános képletű ketonokat kapjuk meg, végül a hidroxilcsoportoknak például dihidropiránnal - katalitikus mennyiségű p-toluol­­szulfonsav jelenlétében - végzett éterezése útján ju­tunk a (II) általános képletű kiindulási vegyületek­hez. A (VIII) általános képletű foszfonátokat önmagá­ban véve ismert módon állítjuk elő. Úgy járunk el, hogy egy (XIII) általános képletű észtert, ahol n, D, E és R4 jelentése az előbbiekben már megadott, míg Rx valamely 1-5 szénatomos alkilcsoportot képvisel, a metil-foszfonsav-dimetilészter anionjával reagálta­­tunk. A (XIII) általános képletű észtereket ugyancsak önmagában ismert módon egy (XIV) általános kép­letű dianion és egy (XV) általános képletű halogén­­vegyület reagáltatásával állítjuk elő. Az említett (XIV) és (XV) általános képletben n, D, E és R4 je­lentése az előbbiekben megadott, míg Hal klór-, bróm- vagy jódatomot képvisel. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6C 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents