190887. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(fenil-metilén)-cikloalkil-aminok és azetidinek előállítására
45 190.887 46 gyületet, 0,25%-os metil-cellulózban. 30 perc múlva az állatoknak i.p. 20 mg/kg yohimbint injektálunk. Minden csoportot ezután 1000 ml-es üvegpohárba helyezünk, amelynek alján faforgács van, és a poharat dróthálóval befedjük. 5 A pohár oldalát fehér papírral borítjuk be, és a poharat szobahőmérsékleten, normál megvilágítás mellett tartjuk. A vegyületet akkor tekintjük hatásosnak, ha két óra múlva a négy állat közül legalább három elpusztul. A hatásosnak talált ve- 10 gyületeket 0,3 log-intervallumonként csökkenő koncentrációknál újra vizsgáljuk, és a kapott eredményekből kiszámítjuk az EDS0 értékeket, a leggyakoribb, nyugtató hatás meghatározására alkalmazott módszer szerint. 15 B) Analgetikus hatás a) Sósavval kiváltott fájdalom antagonizálása Csoportonként négy 18-22 g súlyú, hím albínó CF-1 egérnek s.c. injektáljuk a vizsgálandó ve- ^0 gyületeket, 0,25%-os metil-cellulózban. 30 perc múlva az egereknek i.p. 10 ml/kg dózisban 0,15%-os sósavoldatot adunk. Az egereket ezután 10x10x12,7 cm-es, elkülönített műanyag dobozokba helyezzük, és 15 percen át megfigyelés 25 alatt tartjuk. A vegyületet akkor tekintjük hatásosnak, ha legalább 3 állatnál nem tapasztalunk vonaglást. Az ED50 értékeket ezután a szokásos módon meghatározzuk. b) Levegővel kiváltott fájdalom antagonizálása pat- 30 kányban A patkányok megbízható és reprodukálható módon reagálnak intraperitoneális levegőinjekcióra. A kiváltott reakció hasonló, mint az egérnél látható, mégpedig hastáji feszülés, de a hasi iz- 35 mok megfeszülésében és a hát meggörbülésében is megnyilvánulhat a hatás. Tapasztalataink szerint a fenti reakció antagonizálása érzékeny módszer az analgetikus hatás meghatározására. A vizsgálatot 120-150 g súlyú, hím Sqargue-Dawley 40 patkányon (Upjohn törzs) végezzük. Azállatokat szokásos ketrecben, klimatizált helységben tartjuk, és ad libitum etetjük és itatjuk. Csoportonként hat állatnak s.c. 50 mg/kg dózisban, illetve 0,3 log-intervallumonként csökkenő dózisban in- 45 jektáljuk a vizsgálandó vegyületet. A vegyületeket 0,9%-os sóoldatban oldjuk vagy diszpergáljuk, 100 mg/5 ml koncentrációban, és a fenti oldatból vagy diszperzióból a testsúlytól függően 0,3-0,4 ml-t injektálunk s.c. az állatnak. A megfelelő dózist a fenti alapoldat megfelelő hígításával állítjuk be, az injektálás előtt. Minden egyes kísérletsorozatban 6 állatnak csak vivőanyagot injektálunk, kontrollként. A vizsgálandó anyag vagy vivőanyag beadását követően azonnal 7 ml levegőt injektálunk i.p. az állatnak. A maximális reakciót 15-30 perc múlva észleljük. Analgetikus hatásúnak tekintjük azt a vegyületet, amelynek alkalmazása esetén az állatnál nem figyelhető meg a reakció. Minden egyes dózisnál feljegyezzük azoknak az állatoknak a számát, amelyeknél nem észlelhető a fájdalomreakció, az ED^ értékeket a kapott adatokból Spermán és Karber módszere szerint számítjuk ki [Statistical Method in Biological Assay, D. J. Finney (1952), Charles Griffin and Co. Ltd., London, Publishers, 20. fejezet, 524-530. oldal]. A fenti vizsgálatban az ismert ópioid agonista vegyületek - morfin, propoxifen és kodein - igen hatásosak voltak a levegővel kiváltott fájdalom antagonizálásában, és a vegyes agonista-antagonista hatású vegyületek-pentazocin, nalorfin, ciklazocin és levallorfan - is hasonló hatást mutattak. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek relatív fájdalomcsillapító hatását a fenti vizsgálatban határoztuk meg, és az eredményeket ED50 értékekként közöljük. Az (A) táblázatban ismertetjük a találmány szerinti eljárással előállított (II) általános képletű vegyületek, a (B) táblázatban az (V) általános képletű vegyületek antidepresszáns és fájdalomcsillapító hatását, míg a (C) táblázatban a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek biológiai hatását a 3 468 881 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett rokonszerkezetű vegyületek biológiai hatásával hasonlítjuk össze. Az összehasonlítás eredményeként megállapítható, hogy a találmány szerinti l-[2-(fenil-metilén)-cikloheptil]-azetidinhidrogén-klorid közel 2-10-szer hatásosabb a Yohimbin-potencírozó tesztben, mint a megfelelő pirrolidinszármazék. Az l-[2-(4-metoxi-fenil-metilén)-ciklohexil]-azetidin-p-toluol-szulfonsav pedig legalább kétszer hatékonyabb fájdalomcsillapító, mint a megfelelő piperidin- vagy hexahidro-azepin-származék. (A) táblázat: (II) általános képletű vegyületek biológiai hutása Antidepresszáns hatás Fájdalomcsillapító hatása r5 r6 ED50 (mg/kg) Yohimbin Oxotremolin potencirozás antagonizálás EDjd HCl-val szembeni védelem (mg/kg) Levegővel szembeni védelem 3-F H 2 4 20 3,5 3-C1 4-C1 10 >50 40 _ 3-F 4-OCH, 40 30 >50 5,6 3-F 4-F 3 6 >50 9,8 3-CHj 4-CHj >50 >50 >50 16 4-OH H(HC1) 4 3 10 2 4-terc-butil H 30 40 >50 >25 4-acetoxi H 4 2 >50 1,1 24
