190803. lajstromszámú szabadalom • Ráksejt elleni limfociták, valamint rákellenes hatóanyagok előállítására, amelyek az említett limfociátkat tartalmazzák

1 ! 2 190 803 A találmány tárgya ráksejtellenes limfociták (a következőkben „killer sejtek” = „gyilkos funkció­jú sejtek”) előállítási folyamatára vonatkozik.­­Részletesebben az olyan killer limfociták előállítási eljárására vonatkozik, melyek szénhidrátot tártál- 5 mazó antigént (ezt az antigént a ráksejtekből nyer­jük és az alábbiakban „GRA”-val jelöljük) tartal­maznak és ráksejtekre hatnak, ezeket pusztítják. A találmány tárgya továbbá rákellenes hatóanyag előállítása, mely killer sejtet vagy GRA-t tartalmaz 10 hatóanyagként. Az immunválasz effektor sejtjei, főleg a T-limfo­­citák, jelentős szerepet játszanak a sejt közvetítette immunválaszban és a szervezetbe került idegen sejt antigénjeinek "köszönhetően az átültetett szövet ki- 15 lökődését okozzák. Rákos sejtekkel szemben a lim­­focitáknak ez a tevékenysége nem figyelhető meg vagy igen csekély, így a ráksejtek nem pusztulnak el, hanem tovább élnek és az élő szervezetben elsza­porodva végül a rákhordozó gazdaszervezet halálát 20 okozzák. Mindamellett a szervezet önfelismerő képességé­ért (vagyis, hogy egy szervezet mit ismer el sajátjá­nak és mit idegennek) felelős mechanizmus még nem teljesen tisztázott és különböző kutatások 25 folynak, hogy bepillantást nyerjünk ezen rendsze­rek anyagi természetébe. Például a sejtfelszíni mar­kerek esetében, az egérleukémia sejtjein vagy az embrionális karcinoma sejtjein alkalmazzák a lekti­­neket, mint a Dolichos biflorus agglutinint (DBA) 30 és amerikai mogyoró agglutinint (PNA), lásd Bio­­chem. Biophys. Rés. Comm.-ban [89 (2) 448-455 (1979)], uo. [96 (4) 1547-1553 (1980)], J. Biochem.­­ben [89 473-481 (1981)] és Cell.-ben [18 183-191 (1979) szeptember]. 35 Tudomásunk szerint nincsen olyan kísérlet, mely új limfocitákat állítana elő, amelyek képesek fel­venni a specifikus küzdelmet a rákos sejtekkel és nincs olyan rákellenes hatóanyag sem, amely fel­használható a limfociták immunválaszának kivál- 40 tására. A találmány szerinti eljárással a killer sejteket készíthetjük olyan módon például, hogy GRA-t használunk a limfociták érzékennyé tételére. A fenti módon használt GRA-t emberi és állati 45 GRA-tartalmú ráksejtekből nyerhetünk, például ráksejt tenyészetekből, átültetett ráksejtekből, spontán előforduló ráksejtekből, kémiai anyaggal vagy vírus által előidézett ráksejtekből és műtéti úton eltávolított rákos szövetből, a következő eljá- 50 rással. A sejtmembrán alkotórészeit elválasztjuk a rákos sejttől az alábbiakban ismertetett módon és lektin­­nel kezeljük, amely specifikusan kapcsolódik a ter­minális N-acetil-galaktóz-aminhoz, ahol is a GRA 55 lektinhez kapcsolódik és így könnyen elkülöníthet­jük, lásd J. B. C.-ben [250, 8518-8523 (1975)], Bio­­chem. Biophys. Rés. Comm.-ben [62, 144 (1975)]; Z.” Immunitätsforsch.-ban [138, 423-433 (1969)], Br. J. Exp. Pathol.-ban [27, 228-236 (1946)]; Proc. -, Nat. Acad. Sci.-ben [75, 5. sz. 2215-2219 (1978)]; Biochemistry-ben [13, 196-204 (1974)] Carbohyd­rate Research-ben [51, 107-118 (1976)]. Alkalmas példák a lektin és az N-acetíl-galaktóz­­amin kapcsolódására a Dolichos bab (Dolichos 65 biflorus) agglutinin, és a szójabab (Glycine hispida) lektin. A ráksejt membránjának alkotórészeit elkülönít­hetjük olyan ismert eljárásokkal, mint a homogeni­­zálás vagy az oldási eljárás, azaz oldást elősegítő anyagot használó szolubilizációs módszer. Még előnyösebb, ha olyan eljárást alkalmazunk, amely­ben a ráksejteket fiziológiás sóoldatban vagy meg­felelő puffer-elegyben homogenizáljuk. A kicsapó­dott részt összegyűjtjük centrifugálással, oldjuk fi­ziológiás sóoldatban, vagy puffertartalmú oldat­ban, oldódást elősegítő anyagot használva és a felülúszó részt centrifugálással különítjük el. Oldó­dást segítő anyagként használhatunk felületaktív anyagokat, amelyek a sejtmembránt oldani képe­sek : ilyenek például a nemionos felületaktív anya­gok, mint pl. a TRITON X-100 (a Wako Pure Chemical Industries Ltd terméke), NP-40 (Shell Co. Ltd. terméke), a digitonin, karbamid és anio­­nos felületaktív anyagok, pl. a nátrium-dodecil­­szulfonát (SDS). Az így kapott sejtmembrán alkotórészektől a lektinnel kapcsolódni képes GRA-t el lehet különí­teni a szokásos fizikai-kémiai vagy biokémiai eljá­rásokkal, amelyek a lektin sajátságait hasznosítják. Az ilyen eljárások a lektintartalmú töltetet alkal­mazó oszlopkromatográfia, az olyan immun kicsa­­pásos eljárás, amely a GRA antitestjét vagy hason­ló anyagot használ, a dialízises eljárás, a gélszűrési eljárás, az elektroforózises módszer, és olyan fizikai kicsapási eljárás, amelyben cukrot és fehérjét kicsa­pó anyagot alkalmazunk, pl. polietilénglikolt és acetont, valamint ezek kombinációját. Előnyösebb a lektint tartalmazó oszlopon vég­zett affinitáskromatográfia. A lektintartalmú hor­dozót könnyen elkészíthetjük úgy, hogy a lektint oldhatatlan hordozóhoz kötjük. A lektin megköté­sét egy oldhatatlan hordozón megvalósíthatjuk azokkal az ismert módszerekkel, amelyeket bioló­giai anyagok rögzítésére használunk. Ezen módsze­rek közül előnyös a poliszacharidok bróm-ciános aktiválási eljárása és az N-hidroxi-szukcinimid­­észtert alkalmazó rögzítés. A poliszacharidok bróm-ciános aktiválása olyan módszer, melyben egy oldhatatlan hordozót bróm-ciánnal kezelünk és az eljárás során nyert aktivált terméket használ­juk fel a lektinnel való kapcsolási reakcióban. Az oldhatatlan hordozó bróm-ciános kezelésekor a pH 7,5 és 12 közötti tartományának biztosítására hasz­nálhatunk bázisos vegyületeket, pl. nátrium-hidro­­xidot, nátrium-hidrogén-karbonátot, a hordozót pedig kezelhetjük vízben, acetonitrilben, vagy vala­mely puffertartalmú oldatban, ahol a pH-t 0,1 mól nátrium-hidrogén-karbonát pufferral (a pH körül­belül 8,7) és 0,01 mól foszfát-pufferrel (a pH körül­belül 7,7) tartjuk 7,5 és 12 közötti tartományban. A kezelést szobahőmérsékleten végezzük 1-től 12 percig. Előnyös, ha a bróm-cián mennyisége egyenlő az oldhatatlan hordozó mennyiségével. A találmány szerinti eljárásban bármely ismert oldhatatlan hordozó alkalmazható, amely nem specifikusan adszorbeálja a biológiai anyagokat, nagy porozitású, funkciós csoportokat tartalmaz, 2

Next

/
Thumbnails
Contents