190699. lajstromszámú szabadalom • Eljárás légzési zavarokat nem okozó, nalbufintartalmú analgetikus készítmények előállítására
4 190699 más Cil típusú narkotikumokat is, így például fentanilt, kodeint, meperidint vagy metadont. Ha a nalbufint morfinnal, oximorfonnal, oxikodonnal vagy hidromorfonnal kombináljuk, a készítmény kiváló analgetikus hatást mutat, éa a narkotikumoknál általában szokásos légzészavarok és eufória csökkent mértékben jelentkeznek vagy teljesen megszűnnek. Ez meglepő, mivel ismeretes, hogy a nalbufinnak narkotikum-antagonista és analgetikus tulajdonságai is vannak. A találmány szerinti készítmény előnye tehát kiváló analgetikus hatása és kevés mellékhatása. További előnye, hogy csökkenti a hozzászokás veszélyét olyan kábítószereseknél, akik parenterális úton próbálják fedezni kábítószerigényüket. A nalbufin hatása legalább olyan x tartós, mint például a morfiné. így tehát, amíg a nalbufin jelen van az emlős szervezetében, megszünteti a légzészavarokat és a narkotikum által kiváltott eufóriát az analgetikus hatás csökkentése nélkül. A felsorolt előnyök következménye az is, hogy a hatásos narkotikus analgetikumokból nagyobb menynyiség is biztonságosan beadható nalbufinnal kombinálva, és az analgetikus készítmény nem okoz jelentős légzészavart, mivel a nalbufin jelen van és védi a légzőközpontokat. Ez különösen előnyös az anesztéziás alkalmazás esetében. A találmány szerinti készítményt emlősöknek előnyösen úgy adjuk be, hogy azt orálisan juttatjuk a szervezetbe. A hatóanyagok bejuttatását megvalósíthatjuk szakaszosan is, például úgy, hogy először a narkotikus analgetikumot adjuk be, majd ezt követően a nalbufint, vagy megfordítva. A készítmény komponenseit parenterálisan is adagolhatjuk. A parenterális szekvenciális alkalmazás különösen előnyös anesztéziánál, amikor a narkotikus analgetikumot beadhatjuk szokásos módon intravénásán, majd ezt követően a nalbufint is intravénásán adagolhatjuk, ha ezt a légzészavarok szükségessé teszik. Természetesen, az optimális dózisok parenterális alkalmazás esetén némiképp eltérnek az orális dózisoktól; ez azonban jól ismert a gyógyszertanban járatos szakember előtt. A hatóanyagokat beadhatjuk orálisan szilárd egységadagok, így például kapszulák, tabletták, vagy porok formájában, vagy folyékony egységadagok, például keverékek, szirupok vagy szuszpenziók alakjában; adagolhatok ezen kívül parenterálisan, steril folyékony adagok alakjában is. A zselatin kapszulák a hatóanyagot és valamilyen porrá tört hordozót, például laktózt, szukrózt, mannitot, keményítőt, cellulóz-származékokat, magnézium-sztearátot, sztearinsavat vagy más hasonlókat tartalmaznak. Ehhez hasonló hígítók használhatók a préselt tabletták előállításánál is. Mind a tablettákat, mind a kapszulákat kiszerelhetjük nyújtott hatóanyagfelszabaditású alakban is, így biztosítva a hatóanyag folyamatos felszabadulását néhány óra alatt. A préselt tablettákat bevonhatjuk cukortnázzul vagy más bevonattal, amely a kellemetlen íz elfedésére és a tablettának a levegő hálásától való megvédésére szolgál, vagy elláthatjuk egy olyan bevonattal, amely lehetővé teszi, hogy a tabletta az emésztőrendszerben essen szét. \ folyékony kiszerelési formák, amelyeket orális beadásra készítenek, szintén tartalmazhatnak színező és ízesítő anyagokat, hogy könnyebb legyen azokat bevenni. A parenterális oldatok hordozóanyaga általában a víz, valamilyen oluj, konyhasóoldat, vizes dextrózoldat (glükóz), és hasonló cukoroldatok, vagy glikolok, így például propilén-glikol vagy polietilén-glikolok. A parenterális alkalmazásra készített oldatok előnyösen a hatóanyagok vízoldható BÓját, megfelelő stabilizálóuzert és kívánt esetben puffereket tartalmaznak. Antioxidánsok, mint például nátrium-hidrogén-szulfit, a nátrium-szulfit vagy az aszkorbinsav önmagukban vagy keverékeik formájában megfelelő stabilizálószerek. Citromsavat és az EDTA nátriumsóját szintén használhatjuk. Ezen felül a parenterális oldatok tartalmazhatnak konzerváló szereket is, igy például benzalkónium-kloridot, metil- vagy propil-parabént vagy klór-butanolt. Az alkalmazható hordozóanyagokat ismerteti a következő könyv: Martin, E.W.: Remington's Pharmaceutical Sciences. A találmány szerinti megoldást a következő példákkal szemléltetjük a korlátozás szándéka nélkül. Kapszula a) Egységadagokat tartalmazó kapszulákat készítünk úgy, hogy két darabból álló kemény zselatin kapszulákat 15 mg nalbufint vagy annak gyógyászatilag elfogadható sóját és 10 mg morfint vagy annak gyógyászatilag elfogadható sóját töltjük. A készítmény ezen kívül 150,5 mg laktózt, 90 mg tnikrokrisLályos cellulózt (hígítók), 1,5 mg kolloid szilicium-dioxidot (síkosítóanyag), 30 mg kukoricakeményitőt (szétesést elősegítő anyag) és 3 mg magnézium-sztearátot (kenőanyag) tartalmuz. b) 15 mg nalbufinból és 10 mg morfinból szójaolajjal elegy et készítünk, és ezL zselatinba fecskendezzük, így lágy zselatinkapszulákat nyerünk, amelyeket pelroléterrel mosunk és szárítunk. c) Egységudagokat tartalmazó kemény zselatinkapszulákaL állítunk elő úgy, hogy a két részből álló kapszulába 15 mg nalbufint vagy annak gyógyászatilag elfogadható sója! és 10 mg oximorfont vagy annak gyógyászatilag elfogadható sóját töltjük. A készítmény ezen kívül 150,5 mg laktózt, 90 mg mikrokristályos cellulózt (hígító), 1,5 mg kolloid szilíciurn-dioxidol (síkosítóanyag), 30 mg kukoricakeményítőt (szétesést elősegítő adalék) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4