190684. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új fluor-prosztaciklin-származékok előállítására

7 190684 8 ropiranil-éter alakjában védünk meg. A többi eljárási lépésben Bzilil-éteroket vagy bármely más szokásos él.er-védőcsoportokat alkalmaz­hatunk. Előnyösen járhatunk el oly módon, hogy a (VI) általános képletű szilil-étert hidroli­­záljuk, majd a keletkező (VII) általános kép­letű vogyületet újra éterezzük és éter-cso­portként tetrahidro-piranil-csoportot tartal­mazó (VI) általános képletű vegyülethez ju­tunk. A (VI) általános képletű vegyület hid­rolízisét, majd a keletkező (VII) általános képletű vegyület újraéterezését bármely szo­kásos hidrolízissel vagy éterezési módszerrel elvégezhetjük. Amennyiben a (VI) általános képletű vegyület védő-csoportként tetrahid­­ropiranil-csoportot tartalmaz, úgy nincs szükség a (VI) általános képletű vegyület (VII) általános képletű vegyületlé történő hidrolízisére, minthogy a (VIII) általános képletű vegyület a (VI) általános képletű ve­­gyületből közvetlenül is előállítható. A (VII) általános képletű vegyületet re­dukálószerekkel alakíthatjuk (VIII) általános képletű vegyületté. E célra a kelocsoportnak hidroxilcsoporttá történő szelektív redukció­jára képes bármely szokásos redukálószert felhasználhatunk. A redukciót előnyösen hid­­ridekkel, különösen alumínium-hidridekkel, pl. alkálifém- alumínium-hidridekkel és bór­­-hidridekkel, pl. alkálifém-bór-hidridekkel, előnyösen diizobutil-alumínium-hidriddel vé­gezhetjük el. Redukálószerként továbbá di­­-(elágazóláncú kis szénatomszámú alkil)-borá­­nokat r pl. bisz-(3-metil-2-butil)-borántl is alkalmazhatunk. A hőmérséklet és a nyomás nem döntő jelentőségű tényező, így szobahő­mérsékleten és atmoszferikus nyomáson vagy magasabb vagy alacsonyabb hőmérsékleten ill. nyomáson dolgozhatunk. A reakciót általá­ban -80 °C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. A redukciót inert szerves oldószerben végez­hetjük el. Reakcióközegként bármely szoká­sos inert oldószert felhasználhatunk (előnyö­sen dimetoxi-etilén-glikolt vagy étereket, pl. tetrahidrofuránt, dietilétert vagy dioxánt). A (IX) általános képletű vegyületet a (VIII) általános képletű vegyület és egy (XX­­-A) általános képletű foszfóniumsó [mely képletben RJ, Rb és Rc jelentése aril- vagy di-(kis szénatomszámú)-alkil-amino-csoport és Y jelentése halogénatomi reakciójával állít­hatjuk elő. A reakciót a Wittig-reakció szo­kásos körülményei között, végezhetjük el. A (IX) általános képletű vegyületet di­­azometánnal vagy egy kis szénatomszámú al­­kanol reakcióképos származékával (pl. egy kis szénatomszámú alkil-halogeniddel) történő észterezéssel alakíthatjuk a (X) általános képletű vegyületté. Az észterezést önmagá­ban ismert módon végezhetjük el. A (X) általános képletű vegyületet vala­mely halogénezőszerrel történő reagáltatással alakítjuk a (XI) általános képletű vegyületté. Halogénezőszerként előnyösen N-halogén­­-szukciriimideket (pl. N-jód-szukcinimidet) alkalmazhatunk. A reakciót általában poláros oldószer (pl. acelonilril vagy halogénezett szénhidrogének, mint pi. metilén-klórid vagy etilén-klorid) jelenlétében végezhetjük el. Reakcióközegként bármely szokásos poláros oldószer felhasználható. A reakcióhőmérséklet általában 0 °C és 35 °C között van, előnyö­sen szobahőmérsékleten dolgozhatunk. A (XI) általános képletű vegyületeL éter-hidrolízissel alakítjuk a (Xll) általános képletű vegyületté. A reakciót bármely szo­kásos élei—hidrolizises módszerrel elvégez­hetjük. Általában enyhe savas hidrolízist - pl. vizes ecetsavval - alkalmazhatunk. A (XII) általános képletű vegyüleLból hidrogón-halogenidet hasítunk le és ily mó­don (XIII) és (XIV) általános képletű vegyü­letek keverékét kapjuk. A reakciót szokásos hidrogén-halogenid lehasítási módszerekkel végezhetjük el. E célra előnyösen diaza-bi­­cikloalkanokat vagy -alkéneket alkalmazha­tunk (pl. l,8-diaza-biciklor5.4.01undec-7-énl vagy l,4-diazabiciklo[2.2.2]oktánl) vagy bár­mely szokásos szerves bázist felhasználha­tunk. A reakció során a (XIII) és (XIV) álta­lános képletű vegyület keverékét kapjuk, melyet önmagában ismert módon - pl. kroma­tográfiás úton - választhatunk szél kompo­­ne nseire. A (XIII) és (XIV) általános képletű ve­gyületet hidrolízissel alakítjuk (XV) ill. (XVI) általános képletű vegyületté. A reakciót a szokásos észter-hidrolizises módszerekkel végezhetjük el. A (XIII) vagy (XIV) általános képletű vegyületet előnyösen alkálifém-hid­­rcxidokkal - pl. nátrium- vagy káliuin-hid­­rcxiddal - kezelhetjük. Az R helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek gyógyésza­­tii'ag alkalmas bázisokkal sókat képeznek. A sek közül előnyösek az alkálifém-sók (pl. lí­tium-, nátrium- vagy kálium-sók, különösen előnyösen nátrium-sók), továbbá az alkáli­­főldfém-sók ( pl. kalcium- vagy magnézium­­-f-ók), aminokkal [pl. kis szénatomszámú al­­kil-aminokkal, mint pl. etil-aminnai vagy hidroxi-(kis széna Lom számú)-alkil-ami nők kai, m ni pl. trÍ8z-(hidroxi-metil)-amino-melánnal 1 képezett sók és az ammónium-sók. Előnyösek továbbá a dibenzil-amin", monoalkil-ainin; dinl­­kil-amin-sók és az aminosavakkal (pl. argi­­ninnel vagy glicinnel) képezett sók. Előnyösek az R1 és R2 helyén hidrogén­­atomol tartalmazó (XII t) és (XV) általános képletű vegyületek. Az (1) általános képletű vegyületek, g/ógyászatilag alkalmas sóik, optikai ariti­­pódjaik és racemátjnik gyomorsavkiválasztás­­-gátló, antihipertenzív és uleus-ellenes szer­ként, gyomorsnvtúltengés gyógyítására és vérlemezkeaggregáció-gát.lásra alkalmazhatók. Az (I) általános képletű vegyületek vér­­lemezkeaggregáció-gátló hatásának igazolásá­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents