190675. lajstromszámú szabadalom • Tiofén-szulfonamid-származékokat tartalmazó herbicid és növényi növekedést szabályozó készítmények

7 190675 8- R jelentése 1-4 szénatomot tartalmazó alkil-, nitro- vagy -SOjNRiRi képle­­tü csoport vagy klór- vagy bróm­­atom;- - Rí és Rí egymástól függetlenül 1-3 szénatomot tartalmazó alkilcso­­portol jelent, azzal a megkötéssel hogy (i) B nem lehet a 4-es helyzetben, és (ii) ha B 3-as helyzetű és R 2-es helyze­tű, akkor R jelentése klór- és bróm­­atomtól és melilcsoporttól eltérő. A (I) általános képletű vcgyületek több­féle módszerrel állíthatók elő. A konkrét esetben jelenlévő szubsztituensek jellege ha­tározza meg a leginkább előnyös előállítási módszert. Miként az A roakcióvázlalból látha­tó, a (1) általános képletű vcgyületek szű­­kebb csoportját képező (la) általános képletű vogyülelek úgy állíthatók elő, hogy (II) álta­lános képletű tiofén-szulfonil-izocianát-szár­­mazékol (VI) általános képletű aminnal - a képletekben R és Rj jelentése a korábbiak­ban megadott - reagáltatunk. A reagáltatést célszerűen közömbös, ap­­rotikus oldószerben - például motilén-klorid­­ban, acetonitrilben vagy totrahidrofuránban - szobahőmérsékleten és atmoszferikus nyo­máson hajtjuk végre. Az adagolási sorrend nem lényeges, gyakran azonban előnyösnek bizonyul a szulfonil-izocianát-származék hoz­záadása az aminvegyülot kevert szuszpenzió­jához. Figyelembe véve, hogy az ilyen izocia­­nálok rendszerint folyékony halmazállapotúak vagy alacsony olvadáspontú, a felhasznált ol­dószerekben oldódó szilárd anyagok, adago­lásuk jól szabályozható. A reakcióidő 1 óra és 24 óra között van. A reakció általában exolerm. Egyes ese­tekben az előállítani kívánt termék a reak­­cióelegyből tiszta állapotban kikristályosodik. A reakcióelegyben oldódó termékeket úgy különítjük el, hogy az oldószert elpárologtat­juk, a szilárd maradékot oldószerrrel, példá­ul 1-klór-butánnal, pentánnal vagy dietil­­-éterrel eldörzsöljük és kiszűrjük. A (I) általános képletű vegyületek elő­állíthatok a B reakcióvázlatban bemutatott módszerrel is. Ebben a roakcióvázlatban R és Z jelentése a korábban megadott, míg Rt 1-3 szénatomot tartalmazó alkilcsoportol jelent. A B reakcióvázlat l) lépésében (IV) álta­lános képletű tiofén-szulfonamid-származékot (V) általános képletű heterociklusos izocia­­nál-származékkal reagáltatunk és (III) általá­nos képletű szulfonil-karbamid-származékot kapunk. A reagáltatáshoz használt (V) általános képlotű heterociklusos izocianát-szárinuzékok például az 579 065. sz. svájci, a 3 919 228. vagy 3 732 223. számú amerikai ogyosült ál­lamokbeli szabadalmi leírásban vagy pedig az Angow. Chem. Int. Ed., 10, 402 (1976) szak­­irodalmi helyen ismertetett módszerekkel ál­líthatók elő. A (IV) és a (V) általános képletű vegyü­­letekot közömbös szerves oldószerben - pél­dául acetonitrilben, totrahidrofuránban, lolu­­olban, acctonban vagy butnnonban - rongél­­tnljuk. Adott esetben n roukcióclcgyhez ka­talitikus mennyiségben valamilyen bázist, például l,4-diaza-biciklo(2.2.2)oktánt, kálium­­-karbonálot, nólrium-hidridol vagy kálium— -lerc-bulilátot adhatunk. Szakembor számára nyilvánvaló, hogy milyen mennyiségű katali­zátor tekinthető katalitikus mennyiségűnek. A reakeióelegyet előnyösen 25-110 ®C-on tartjuk. A terméket általában a reakcióelegy hűtése és szűrése útján különíthetjük el. Hatékonysági és gazdaságossági meggondolá­sokból oldószerként előnyösen acolonitrilt vagy telrahidrofuránl használunk, illetve 60-85 ®C-on dolgozunk. A B renkcióvózlaL 2) és 3) lépéseiben a (III) általános képletű vegyüloLekben a piri­­midinil- vagy triazinilgyűrü klóratomját alko­hollal reagáltatjuk. Így például a 2) lépés végrehajtása során (III) általános képletű vegyületel legalább egy mólekvivalens meta­nollal reagáltathatunk. Ez n reakció azonban lassú, így előnyösebb a (III) általános kóple­­tű vegyületel legalább két mólekvivalens nálrium-melilúttul reagáltatni metanolban, acetonitrilben, telrahidrofuránbun vagy di­­metil-for mamid bún. Megjegyzendő, hogy amíg a 2) lépés vég­rehajtásához kéL mólekvivalens melilál szük­séges, addig 1 mólekvivalens metanollal is végbemegy ez n reakció. Ez azzal magyaráz­ható, hogy a metilál használatakor az első mólekvivalens eltávolít egy protont a szulfo­­namid-száramzék nitrogénjéről és csak a má­sodik mólekvivulens az, amely reakcióba lép­ve a klóratommal azt helyettesíti. Ennek eredményeképpen két mólekvivalens melilálot szükséges használni. A képződő sót azután meg kell savanyítani, például kénsuvval, só­savval vagy eeclsavvul a megfelelő (VII) ál­talános képletű vegyület előállítása céljából. Természetesen a fentieket csak tájékoztató jelleggel ismertettük, és nem kívánjuk kötni mugunkat semmiféle reakciómechanizmushoz. A 3) reakciólépésben (VII) általános kép­letű vegyületel egy mólekvivalens R7OH álta­lános képletű alkohollal vagy két mólekviva­lens R7O" általános képletű anionnal - a képletekben Rt jelentése a korábban meg­határozott - reagáltatunk. Ha R7 metilcsoportot jelent, akkor a 2) és a 3) renkciólépésekel egyesíthetjük. Ilyenkor tehát a (III) általános képletű vegyületel tegulább két mólekvivalcriH metanollal vngy legalább három mólekvivalens melilnllal rea­­gálluthuljuk. A 2) reakciólópésben bizonyos ronkciókörülmények csak egyetlen kiürülöm helyettesítésének kedveznek, így alacsony hőmérsékletek alkalmazása, illetve az adott (III) általános képletű kiindulási anyagot tartalmazó reakcióközegben az alkoholét vagy az alkoholét képzésére alkalmas bázis szlő-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents