190654. lajstromszámú szabadalom • Épület, különösen mezőgazdasági termények, például gabona tárolására

Az egyik I felmenő fal talpának a belső oldalán, a szélső 4 elemek által alkotott elemsor és a talp közötti hézagban pl. műanyagcső által alkotott 19 főlégcsatorna húzódik, amely a 3 padozat felső síkja alatt helyezkedik el, ugyanúgy, mint a fő­­légcsatomáról leágaztatott keresztirányú 20 mel­­lék-légcsatomák, amelyek a 4 padozat-elemek kö­zötti keresztirányú hézagokban húzódnak. A 19 és 20 légcsatomák helyenként perforálva vannak; a perforációk, illetve perforált csőszakaszok kiosztá­sát, illetve elhelyezkedését a mindenkori hűtési­technológiai terv határozza meg. A hűtés pl. a ned­vesen tárolt gabonába hideg levegő befúvatásával időszakosan és helyileg váltakozva történik. A le­vegőbevezetés szabályozásának egy lehetséges módját a 14. ábrán érzékeltettük. Ezen az ábrán egy 19 fö-légcsatoma szakasz hosszmetszetben lát­ható, a 20 mellék-légcsatornák betorkollásaival együtt. A hűtőlevegő áramlásának irányát (a 6. ábrán is) a légcsatomákban és azokból ki a b nyi­lakkal érzékeltettük. A légkibocsátás szabályozása a 21 levegőtömlő és abba iktatott, felfújva gömb alakú 23 zárótesttel történik, amely a 19 fő-légcsa­­tornában a c kettős nyílnak megfelelően a 21 leve­gőtömlővel együtt ide-oda vontatható. A 21 leve­gőtömlőbe 22a, 22b szelepek vannak beépítve. Könnyen belátható, hogy a 14. ábra szerinti, feszes­re felfújt 23 zárótesttől balra levő légcsatoma-rend­­szerben a levegő - feltételezve, hogy a 21 tömlőhöz kapcsolódó (nem ábrázolt) sűrítettlevegő-forrás a nyitott 22a szeleptől balra helyezkedik el - a b nyilaknak megfelelően szabadon áramlik, míg a 23 zárótesttől jobbra levő csatornarendszer üzemen kívül van. Magától értetődő, hogy a 21 tömlő moz­gatásával, és ezáltal a 23 zárótest helyzetének a változtatásával mindig más hütőcsatomarendszer­­részek kapcsolhatók be a hűtésbe, illetve iktathatok ki abból. A célszerű építési sorrend : előbb a vezeté­keket fektetjük le, majd az előregyártott padozati elemek elhelyezése következik. Visszatérve az 1. és 2. ábrákhoz: az épület 5 tető­­szerkezetét sátorszerű, folyamatosan egymáshoz kapcsolódó szakaszok alkotják. Mindegyik sza­kasznak négy könnyű, rácsos szerkezetű, célszerű­en zártszelvényű acél-profilokból készült 6 főtartó­ja van, amelyek - amint a 2. ábrán látható, ahol - a jobb áttekinthetőség érdekében - csak a 6 főtar­tók geometriai hossztengelyeit rajzoltuk be pontvo­nalakkal. A 6 főtartók alsó végei négy különböző helyen - felülnézetben tekintve egy derékszögű négyszög négy sarokpontjában - oldható kapcsola­tokkal az 1 felmenő falakhoz vannak rögzítve, fer­dén felfelé irányulnak, és egy pontban találkoznak, ahol egy függőleges helyzetű, belül menetes 10 hü­vely külső oldalához vannak oldható kapcsolatok­kal rögzítve. Az oldalnézetben felülről lefelé elkes­kenyedő alakú, ferde helyzetű 6 főtartók lejtésirá­nyát az 1. ábrán a hivatkozási betűvel jelöltük. A lejtés mértéke úgy van megválasztva, hogy a belső térben a szállítószalag működtetéséhez szük­séges M magasság (pl. 6,0 m) biztosítva legyen. A 6 főtartók alsó végei a jelen kiviteli példa esetében acél U-profilok által alkotott függőleges 7 hevede­rekhez vannak ugyancsak oldható kapcsolatokkal, pl. csavarozással, vagy más, önmagában ismert módon csatlakoztatva. Minden alsó csatlakozási helyen az 1 felmenő fal két oldalán egymással szem­ben egy-egy 7 heveder helyezkedik el, amelyek 8 csavarok segítségével vannak egymáshoz és az 1 felmenő falhoz rögzítve. Mindegyik 7 hevederhez felfelé azokon túl kinyúló kötéltartó 9 rudak van­nak csatlakoztatva, amelyek végeihez kötéltartó 15 kapcsolófülek vannak rögzítve. Az említett belül menetes 10 hüvelybe egy 12 felfüggesztőgyűrüvel ellátott menetes 11 rúd - ár­boc - illeszkedik, amely elforgatásával a hüvelyben fel-le hajtható, és ezzel a hozzá mereven rözgített felfüggesztőgyűrű függőleges értelemben fel-le mozgatható. Az árboc tehát nem támaszkodik az alapszintre, és így nem zavarja a betárolást. A 12 felfüggesztőgyűrű emelésével a flexibilis 14 héjazat, pl. ponyva, amely az alsó peremei mentén le van kötve, megfeszíthető. A 12 felfüggesztőgyürü a 17 rudakkal a 11 árboc tetejéhez is merevítve van. A 12 felfüggesztőgyűrün 16 kötéltartó fülek van­nak rögzítve, és a flexibilis 14 héjalást, például vízhatlan ponyvát vagy műanyagfóliát tartó 13 kö­telek felső végűkkel a 16 fülekhez, alsó végükkel pedig a már említett 15 fülekhez vannak csatlakoz­tatva. A sátorszerkezetet minden tetőszerkezet­szakasz esetében merev műanyagból készült, fél­gömb alakú 18 záró-kupolaelem zárja le, amely alsó peremével a 12 emelőgyürűhöz vízzáróan csat­lakoztatható. Az 1 felmenő falak feletti tartomány­ban a vízelvezetés valamilyen önmagában ismert módon, pl. vályúval oldható meg. Amint az 1. ábrán látható, a szélső épület-szekció stabilizálásá­hoz 48 lehorgonyzóköteleket használhatunk. A fe­szített 14 ponyvára ható hóterhet és szélnyomást a 12 felfüggesztő-gyűrűn keresztül a 10 hüvely adja át a 6 főtartóknak, azok pedig az 1 felmenő falak­nak. A 7. és 8. ábra szerinti épület 1 felmenő falai is a 4. ábra szerinti talpas előregyártott vasbeton 2 falelemek felhasználásával készülnek, a 3 padozat azonban 25 monolit vasbeton lemezből van, az egészében 24 hivatkozási számmal jelölt tetőszerke­zetet pedig kötélrendszerekkel stabilizált, egymás­tól H távközökkel kiosztott, és egymással párhuza­mos íves, háromcsuklós 26 főtartók, és azokra fe­szített flexibilis 14 héjalás, pl. ponyva vagy mü­­anyagfólia alkotják. Egymás mellett - a jelen példa esetében - hosszirányban több, egymással párhuza­mos épület-szekció (hajó) húzódik. A H távköz pl. 6,0 m lehet. A háromcsuklós, vonórudas 26 tartó­­ívekre feszített 14 ponyva a tartók helyzetének a stabilizálásában is szerepet játszik. A 26 főtartók két-két szegmens alakú íves 26a tartótagból állnak, amelyek alsó végeikkel az 1 felmenő falakhoz, a csúcspontban pedig egymás­hoz oldható kapcsolatokkal vannak csatlakoztat­va. A 26a tartótagok belső kontúrjának a lejtése úgy van megválasztva, hogy az M magasság (7. ábra) elegendő legyen a szállítószalag működtetésé­hez (M értéke pl. 6,0 m lehet). A 26a tartótagokat egy-egy külső íves 33 csőtartó, és azon belül zárt szelvényű, egyenes 34 rácsrudakból álló merevítő­rácsos szerkezet alkotja. A 26a tartótagok azok felső része tartományában, célszerűen kb. a felső harmadában 29 átkötőrudakkal - statikai szem­! 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents