190648. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-helyettesített 2,3,4,5-tetrahidro- 1H-3-benzazepin-származékok előállítására

5 190648 6 alkoholt a megfelelő halogeniddé - például kloriddá vagy broraiddá - alakítjuk, majd Friedel-Crafts reakcióval ciklizáljuk. A gyű­rűzárást Lewis-sav - például alumínium-klo­­rid, alumínium-broinid, titán-klorid vagy an­­timon-klorid - jelenlétében hajtjuk végre. A gyűrüzárást előnyösen alumínium-klorid és ammónium-klorid ömledékében végezzük, ma­gas hőmérsékleten. Az (I) általános képletű vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy a megfelelő, R he­lyén hidrogénatomot tartalmazó benzazepint alkilező vagy acilezőszerrel kezelve a hidro­génatomot a kívánt R csoportra cseréljük. Alkilező- vagy acilezószerként RY vagy RCOY általános képletű vegyületeket használunk, a képletekben R jelentése azonos az (I) általá­nos képletre megadott jelentéssel és Y jelen­tése halogénatora, előnyösen klór- vagy brómatom. Aldehideket vagy ketonokat is használhatunk reagensként. Ebben az eset­ben a reakciót redukció követi. A redukciót katalitikusán - például hidrogénnel platina katalizátor jelenlétében - vagy kémiailag - például nátriura-bór-hidriddel vagy nátrium­­ciano-bór-hidriddel - végezhetjük. Ha a helyettesítést RCOY általános kép­letű reagenssel végezzük, a karbonilcsopor­­lot a következő lépésben redukáljuk, például litium-alumínium-hid riddel. A gyógyászatilag elfogadható savaddíci­­ós sókat - amelyek az (I) általános képletű szabad bázisokkal egyenértékű hatásúak - szervetlen vagy szerves savakkal állítjuk elő az ismert módon a megfelelő bázisokból. Szerves vagy szervetlen savként például ma­­leinsavat, fumársavat, benzoesavat, aszkor­­binsavat, pamoesavat, borostyánkősavat, bisz-metilén-szalicilsavat, metánszulfonsavat, etándiszulfonsavat, ecetsavat, oxálsavat, pro­­pionsavat, borkősavat, szalicilsavat, citromsa­vat, glukonsavat, aszparaginsavat, sztearin­­savat, palmitinsavat, itakonsavat, glikolsavat, p-amino-benzoesavat, glutaminsavat, benzol­­szulfonsavat, hidrogén-kloridot, hidrogén­­-bromidot, kénsavat, ciklohexil-szulf amid sa­vat, foszforsavat, vagy salétromsavat hasz­nálhatunk. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületek in vitro bio­lógiai hatását az izolált, perfundált tengeri­malac bal pitvarban mért, receptorhoz előze­tesen kötött cc]-antagonista hatással szemlél­tetjük. A vizsgálatot úgy végezzük, hogy a penlobarbitállal altatott hím tengerimalac szi­vét kimetsszük. A bal pitvart eltávolítjuk, megszabadítjuk az idegen szövetektől és 2 ml-es perfúziós kamrához csatlakoztatjuk. A szövetet 60 pulzus/perc ritmusra készítjük és a szimpatikus idegeket 6 percenként felü­leti ingerléssel izgatjuk. Az idegingerlésre adott választ az alapkontrakció és az inger­lés utáni legnagyobb kontrakció előidézésé­hez szükséges kontrakciós erők közötti kü­lönbségként mérjük. Meghatározzuk a cloni­dine (ca-anogista) koncentráció-hatás görbé­jét úgy, hogy minden egyes ingerlés után növeljük a clonidine koncentrációját a pre­parátumban. Ezután a szövetet a vizsgálandó oc2-antagonista vegyülettel perfundéljuk 30 percen keresztül, majd újra felvesszük a clonidine koncentráció-hatás görbéjét az an­tagonists jelenlétében. Az antagonists vegyü­­letet receptor disBzociációs állandója (Kb) alatt azt az antagonists koncentrációt értjük, amely az agonista vegyület log koncentráció - hatás görbéjének 2 egységgel jobbra tolá­sához szükséges. A vegyületek («-receptor iránti szelek­tivitását az oci-adrenoceptor iránti kötődóké­pességhez viszonyítva úgy határozzuk meg, hogy a fenti módon kapott Kb értéket össze­hasonlítjuk az («-receptorral kapott Ks* ér­tékkel. Az utóbbit nyúl fülartéria-darabban mérjük, norepinefrinnel indukált kontrakció antagonizálásával. Hieble és Pendleton [Arch. Pharmacol. 309, 217 (1979)] módszere szerint. A találmány szerinti előnyös vegyület, a 6-klór-2,3,4,5-tetrahidro-3-metil-lH-3-benza­­zepin Kb értéke izolált, perfundált tengeri­malac bal pitvarban meghatározva 13 nM. Ha a halogénatom szubsztituens a ben­­zazepingyűrű 7-helyzetében található, az ak­tivitás nagy mértékben csökken. A 7-klór­­-2,3,4,5-tetrahidro-3-metíl-lH-benzazepin Kb értéke például 150 nmól/1, azaz körülbelül tizede a 6-klórszármazék oci-antagonista ha­tásának. Ha a vegyület 6-helyzetben amino­­csoportot vagy hasonló szubszlituenst tartal­maz, vagy a 6- és 7-helyzetű szénatomot ciklopentángyűrűbe építjük, a kapott vegyü­letek cca-antagonista hatásukat tekintve tel­jesen inaktívak. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek in vivo vérnyomáscsökkentő ha­tását az alábbiak szerint vizsgáljuk. 300-450 g súlyú hím patkányokat nátri­­um-brevitállal altatunk, majd a combvénába és -artériába kanülőket vezetünk. A kanülö­­ket bőr alatt vezetjük, míg látható módon valamelyik oldalon a hátsó keresztcsont tájá­ra kerülnek, és ott sebkapoccsal rögzítjük. Az állatokat kis ketrecbe helyezzük, majd megvárjuk, míg felébrednek. Az artériába vezetett kanült az állandó vérnyomás biztosí­tása és a szívműködés ellenőrzése céljából nyomásátalakítóhoz kötjük. A vizsgálandó ve­gyületeket vagy orálisan adjuk gyomorszon­dával, vagy intravénásán a combvénába ve­zetett kanülön keresztül, percenként 0,06 ml mennyiségben. A fenti tesztel mind normális vérnyomá­sú, mind magus vérnyomású (hipertenzív) ál­latokon elvégezzük. A DOCA-só hipertenzív állatokat olyan Spargue-Dawley-fajta hím patkányokból nyerjük, amelynek egyik vesé­jét ellávolltoltuk. A körülbelül 6 hetes pat­kányokat éterrel enyhén altatjuk, majd a bal hátsó keresztcsont táján bőr alá 25 mg-os dezoxikortikoszteron-acetát tablettát ültetünk 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents