190632. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a sejtlégzést serkentő hatóanyagok előállítására borjúvérből

G íjüG.C 7 szűrlel szárazanyagtartalmát a következő lé­pés, azaz az elektrodialízis szempontjából al­kalmas értékre, például 180-230 mg/ml érték­re koncentráljuk. A bepárlás során a kon­zerváló szer kicsapódik, előnyösen szűréssel távolltjuk el. Az oldalban esetleg még jelen lévő konzerválószer nyomok eltávolítása cél­jából az oldat pH-érlékét kis mennyiségű só­sav hozzáadásával 5 körüli értékre állíthat­juk, és az így kicsapódó konzerválószert szintén kiszűrjük. A betöményitést szolgáló deszlillálást előnyösen alkalmas vákuumbe­­párlóbnn végezzük. A fenti betöményltéB során kapott kon­­cenlrálumot a benne lévő szervetlen sók részleges eltávolítása, valamint izotónikus, illetve gyengén hipertónikus, 250-550 millioz­­mól ozmolaritású, 40-75 mS/cm vezetőképes­­ségű, 20 °C-on 1,05-1,08 g/ml sűrűségű oldat előállítása céljából az eljárás második lép­csőjében mintegy 300 dalion mólsúlyig, elő­nyösen mintegy 200 dalton mólsúlyig áteresz­tő, felváltva elrendezeti anionos és kationos cseremembránok segítségével elektrodializál­­juk. Az elektrodializishez alkalmazható memb­ránok a 300 mólsúlyú, előnyösen a 400 mól­súlyú szervetlen és szerves ionokat még át­engedik, oligopeptideket és nagyobb moleku­lákat azonban még nem. Az ilyen membránok alkalmazása mellett a hatóanyagok mólsúlyának alsó határa 300, olónyösen mintegy 400 dalion értékkel adó­dik. Az eleklrodialízist a szervetlen sók vi­zes koncentrátumokból való eltávolítása során szokásos körülmények között folytathatjuk le, így például a szabad membrán kereszt­metszetre vonatkoztatott áramsürűség 5-70 mA/cinJ, előnyösen 20-50 mA/cm2, a membrá­nonként! egyenáramú feszültség 0,2-2 V, elő­nyösen 0,5-1 V, és a hőmérséklet 5-30 ®C. Az elektrodializishez szokásos eleklrodi­­alizáló berendezéseket alkalmazhatunk; ezek egy cellában csomagszerűen és felváltva el­rendezett kationos és anionos, a kívánt mér­tékben áteresztő cseremembránokból állnak. A példában a 2. ábrán feltüntetett berende­zést használjuk, amelybe a Berghof GmbH, Tübingen, NSZK-beli cég BEI,2-típusjelű ter­méke. A berendezés membránjai mintegy 400 mólsúlyig áteresztőek. Az elektrodializáló berendezés cellájának pontos leírását a 2 946 284 sz. NSZK-beli közrebocsátási iratban köz­ük. A találmány szerinti eljárás során ter­mékként a sejtlégzést serkentő hatóanyago­kat tartalmazó oldat keletkezik, amely a kí­vánt alkalmazási formától függően vagy köz­vetlenül alkalmazható gyógyászati célokra, vagy adott esetben pirogénmentes vízzel hí­gítható vagy szükség esetén tovább tömé­­nyíthető. A megfelelő készítmény-formák pél­dául aeroszol, kenőcsök, krémek vagy gelék lehetnek. Az ilyen készítmények sejtlégzés­fokozó hatása - mint ahogy azt mér említet­tük - lényegében az 1 076 888 sz. NSZK-beli szabadalmi leírásban ismerteteti hatóanyago­kéhoz hasonló. Ennek alapján a gyógyszer­­készítmények főleg gyógyulási folyamatok befolyásolására és gyorsítására alkalmazha­tók. A mindenkori dózis az alkalmazás módjá­tól és a kezelendő állapot súlyosságától függ. A találmány szerint előállított készítménnyel való kezelésre alkalmasak például az égési sebek, fekélyek és felfekvési sebek. A ható­anyagot intravénásán, intramuszkulárisan, de inf.raarteriélisan is a szervezetbe juttathat­juk, nyitott seb esetén a helyi kezelés is le­hetséges. A humán fekélyek kezelésére pél­dául az elején napi 200-800 mg hatóanyag szükséges vénába vagy ütőérbe adva, ezt követi az azonos beadási módon és 80-200 mg napi dózissal folytatott utókezelés. A hatóanyag ilyen jellegű, valamint egyéb alkalmazási lehetőségével kapcsolatban cégünk gyártmányismertetőjére („Solcoseryl reaktiviert den gestörten Energiestoffwechsel der Zelle, regeneriert das Gewebe”, Solco Ba­se’ AG, Birsfelden, Svájc, publikálási sor­szám: SS-CH(d-6.81) utalunk. A találmány szerinti eljárás sikeres al­kalmazásának feltétele, hogy főleg az ultra­­szűrés és különösen az elektrodialízis során a borjúvérből nyert sűrítmény biológiai akti­vitása nem károsodhat, hanem teljes mérték­ben megmarad. A találmány szerinti eljárás ilyen módon olyan vérextraktumhoz vezet, amely az 1 076 888 sz. NSZK-beli szabadalmi leírás szerint kapott termékkel egyenértékű, vagy annál jobb. Az ullraszűrés során a biológiai aktivi­tás lehetséges csökkenésének veszélye cse­kély, ugyanis az eljárás ezen lépésében csu­pán a proteineket és a nagyobb mólsúlyú anyagokat választjuk el, a biológiai aktivitás fő hordozói azonban - vizsgálataink szerint - a kinyerhető hatóanyagok mólsúlyának alsó tartományában helyezkednek el. Emellett ab­ból lehet kiindulni, hogy lényegében az ult­raszűrés sem fejt ki más befolyást a vér exlraktumra, mint az 1 076 888 sz. NSZK-beli szabadalmi leírásban ismertetett egyszerű di­alízis. Ezért a biológiai aktivitásnak a talál­mány szerinti ullraszűrés okozta esetleges csökkenésének összehasonlító vizsgálatát nem tartottuk szükségesnek. Az ultraszűrést követő betöményítés szintén olyan körülmények között zajlik le, amelyek nem járhatnak a vér extraktum bio­lógiai aktivitásának csökkenésével. Tehát ezen lépéssel kapcsolatban sincs szükség összehasonlító vizsgálatokra. A hatóanyag-koncentrátumban meglévő ezervellen sók elektrodialízis útján végzett eltávolítása azonban lehet kihalással a vér extraktum biológiai aktivitására, csökkentheti azt. Egyrészt viszonylag nagy mennyiségű sót kell elválasztani, másrészt az elválasztan­dó sók mólsúlya viszonylag közel van a ta­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents