190632. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a sejtlégzést serkentő hatóanyagok előállítására borjúvérből
9 lálmány szerint kinyerhető hatóanyagok alsó mólsúlylmtárához. Megfelelő vizsgálatokkal azt keli tehát tisztázni, hogy az elektrodialízis soráit kapoLL hatóanyag-oldat biológiai aktivitása a kiindulási koncentrátum aktivitásához képest esökkenl-e avagy sem. Tisztázni kell továbbá, hogy az exlraktum fizikai tulajdonságai miképpen változnak meg az elektrodialízis során, és a szervetlen sókkal együtt milyen lényeges anyagokat távolíljuk el még. A biológiai aktivitás mértékének öszszehasonlító vizsgálatát három különböző módszer szerint végeztük, mégpedig a) karbonát elvonással károsított fibroblasztokra kifejtett növekedésserkentó hatás (fibroblaszL aktivitás meghatározása), b) az Őz-anyagcserét fokozó hatása (Warburg-féle hatás; a Warburg-aktivitás meghatározása), c) a sebek begyógyulására kifejteit elősegítő hatás vizsgálata patkányok szabványosított háti égési sebei esetén (a sebek gyógyulási idejét a fiziológiás konyhasó oldattal kezelt kontrolihoz viszonyítjuk). Az első két in vitro módszer minden körülmény között azt igazolta, hogy a biológiai aktivitás teljességgel megmaradt, sót részben még fokozódik, mert a sejtkárosító hatású sók már nincsenek jelen. A gyógyulási kísérletek azt a várt eredményt mutatták, hogy a kísérleti állatok a találmány szerinti eljárással részlegesen sómenlesílelt vér oxlraktumokal jobban viselték el. A sótartalmú kiindulási koncentrátum és a részlegesen sómorilosított exlraktum aktivitásának összehasonlítására végzett kísérletek során természetesen mindig szabványosított körülmények között dolgoztunk, azaz az oldatok azonos halóanyag-lartalmúak, nem pedig azonos szárazanyag-tartalmúak voltak. Ennek beállítása céljából az összehasonlítani kívánt oldatokat egységesen egy bizonyos ősszriitrogén-tarlalomra {pl. 1 mg/ml injekciós oldal) hígítottuk, és ezt az össznitrogén-tartalmat az oldatban lévő szerves anyag helyeltesítöjcként fogtuk fel. Ugyanígy jártunk el a gyógyulási kísérletek, a Warburg-féle aktivitás és a fibroblaszlokkal végzett kísérletben is. Összehasonlító vizsgálatok alapján meghatároztuk a szárazanyag tartalomban, vezetőképességben, ozmolaritásban és hamutartalomban bekövetkezett változásokat is. A kismolekulá jú anyagok, azaz fôlog a szervetlen ionok és egyéb kis mólsúlyú anyagok eltávolításával okozott változásokat (a kiindulási kuneenlrátumhoz képest) az erre jellemző anyagok kémiai elemzésével, paraméterek összehasonlításával értékeltük. Összesen két különböző kiindulási koncentrátuinot és nyolc részben sómenlesitelt extrák lu inul használtunk fel az összehasonlítás során. Az eredményeket, az I. táblázatban « 1. adjuk meg. Az értékekből kitűnik, hogy a szervetlen ionok melleit néha kisszénatomszámú karbonsavak és aminosavak kerülnek elválasztásra, a biológiai aktivitás azonban teljes mértékben megmarad. További bizonyítéka annak, hogy a találmány szerinti elektrodialízis során szerves komponensek vonatkozásában a vér exlraklum összetétele egyáltalán nem vagy csak lényegtelen mértékben változik, a nagynyomású folyadék-kromatográfiai vizsgálatok eredménye: a kiindulási koncentrátum és a részlegesen sómentesített exlraktum kromaLogramja azonos volt. A találmány szerinti eljárást az alábbi példával közelebbről ismertetjük. Péld a Ultraszúrés Az ultraszûréshez a már említett típusú szűrőberendezést (Paterson Candy International Ltd. IJl típusú berendezése) használtuk. A négylépcsós készüléket és működését az 1. ábra alapján ismertetjük. A négylépcsós (1-4. lépcső) berendezés mindegyik fokozata U ullraszűrö csőmodullal (Ui....Uí) van felszerelve. Minden csomódul szűrófelülete 1,7 ru2. A cellulóz-acetálból álló szűrőmembránok a már említett áteresztőképességgel rendelkeznek, azaz 8000 dalion mólsúly jelenti a kizáró határt. A P1....P1 forgó dugattyús szivuttyúk 1 MPu nyomás mellel!. 1000 lilor/óra teljesítményűek. A betápláló P3....P7 szivattyúk és a Ps....Pio elszállító szivattyúk adagoló szivattyúk, azaz teljesítményük 2-20 litor/óra tartományban fokozatmentesen szabályozható. A T1....T4 tartályok térfogata egyenként 300 liter. A tartályokba táplált oldatokat vízhűtéses Ki....K* hűtők tartják 18 *C-on. A nyomásmérőket Pl, az áramlási térfogatméróket FI jel jelzi. Az egyéb rövidítések jelentése az alábbi; B = fibrinmcnlesitett, hemolizáll véroldat KL ~ tartósítószer oldat UF = ullraszűrlel AB = hulladékvér. A berendezés üzembe helyezésekor az 1., 2. és 3. fokozat Ti, Ti és Tj tartályaiba egyenkénl 250 liter fibrinmentesítetL, heinolizált borjúvért töltünk, amely konzerváló szerként 4-hidroxi-benzoesav-metilészter és 4-hidroxi-benzoesav-propilészler 9:1 súlyaránya elegyének 2 vegyes%-os alkoholos oldatát tartalmazza 15 tf% mennyiségben. Ezt követően a Pi....Pa szivattyúkat bekapcsoljuk, aminek következtében az UF ullraszűrlel áramlik a berendezésből, és a T tartályokban a szint csökken. Amikor a T tartályokban még mintegy 150 liter oldal van, a betápláló P5....P7 szivattyúkat és az elszállító P«....Pio szivattyúkat bekapcsoljuk. A betápláló Ps szivattyúval a fibrinnientcsitcll, tartósítószert tartalmazó, hemolizált vért tápláljuk a JOii.: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
