190573. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új béta-karbolin-származékok és ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
3 190573 4 A találmány tárgya eljárás új, helyettesített ű-karbolin-származékok és az azokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek értékes farmakológia! tulajdonságokkal rendelkeznek, különösen a központi Idegrendszerre hatnak és így pszlchofarmakonokként használhatók. Az új fl-karbolln-származékok az (I) általános képletnek felelnek meg, a képletben R3 (IV) általános képletű 5-oxad lazol II-csoportot, ahol R’ 1-3 szénatomos alkll-csoportot vagy 3-6 szénatomos cikloalkllcsoportot képvisel vagy -COOR“ általános képletű alkoxl-karboniI-csoportot Jelent, ahol R" 1-4 szénatomos alkilcsoportot képvisel, R4 hidrogénatomot, metll-, etil- vagy metoxi-metll-csoportot és RA (V) általános képletű árucsoportot vagy (VI) általános képletű arai kiIcsoportot Jelent, ahol X 1-4 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú alkllcsoportot képvisel, amelynek egy -CHz- csoportja karbon ll csoporttal lehet helyettesítve, és R"' fluor-, klór-, bróm- vgy jódatomot, 1-3 szénatomos alkllcsoportot, 1-3 szénatomos alkoxicsoportot, 2-5 szénatomos al kl Ién-dloxi-csoportot, trifluor-metil-csoportot vagy nitrocsoportot Jelent, és az árucsoport egy vagy több, azonos vagy eltérő R”’ helyettesitől hordozhat. Alkllcsoporton mind egyenes, mind elágazó szénláncú csoportokat értünk. Példaképpen megnevezzük a metll-, etil-, propil-, Izopropil-, n-butll-, Izobutil- és terc-butilcsoportot. Az RA helyettesítő, amely oxigénatomon keresztül kapcsolódik az A-gyűrűhöz, előnyösen 5- vagy 6-helyzetben van. Ismeretes, hogy a gerincesek központi idegrendszerének bizonyos helyei nagy affinitást mutatnak 1.4- és 1.5-benzodlazopinek megkötésére (Squires, R.F. és Braestrop, C., Nature (London), 266. (1977.), 734.) Ezeket a helyeket benzodlazepin-receptoroknak nevezik. Azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti eljárással előállítható 0-karbolin-származékok, bár kémiai szerkezetük nagy mértékben eltér a benzodiazepinek szerkezetétől, meglepő módon erős affinitást és specifikusságot mutatnak a benzodiazepin-reccptorokon való megkölódésre, amikoris ezekről a benzodiazepln-receptorokról kiszorítják a radioaktív úton megjelölt Flunltrazepamot. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek kiszorító hatását az alábbi táblázatban mint ICso- és EDso-értékeket adjuk meg. Az ICso-érték az a koncentráció, amely 0,55 ml össztérfogatú agymembránszuszpenzló, például patkány agymembránszuszpenzló próbákon a ^-Flunitrazepam (1.0 nM, 0 °C) specifikus kötésének 50%-át kiszorítja. A kiszorító hatást In vitro kísérletben az alábbi módon határozzuk meg. Kezeletlen patkányok agyvelejéből 25 mmólos kálium-dihidrogén-foszfáttal 7,1 pH-értékű szuszpenziót készítünk (5-10 mg szövet/próba), a szuszpenzió 0,5 ml-ét ^-Diazepammal (specifikus aktivitás 14,4 Ci/mmól, 1,9 nM) vagy ^-Flunitrazepammal (specifikus aktivitás 87 Ci/mmól, 1,0 nM) 40-60 percen keresztül 0 °C hőmérsékleten inkubáljuk. Inkubálás után a szuszpenziót üvegszűrőn leszűrjük, a maradékot hideg pufferoldattal kétszer mossuk és a radioaktivitást ezcintillációs számlálóval megmérjük. A kísérletet ezután megismételjük úgy, hogy a radioaktív Jelölésű benzodiazepin beadagolása előtt a szuszpenzióhoz meghatározott mennyiségű vagy fölöslegben levő olyan vegyületet adunk, amelynek a kiszorító hatását kívánjuk meghatározni. A kapott értékek alapján kiszámítjuk az ICso-értéket. Az EDso-érték egy kísérleti anyag olyan adagja, amely élő agyban a Flunitrazepamnak a benzodiazepin-receptorhoz való specifikus kötődését a kontroll érték 50%-ára csökkenti. Az in vivo kísérletet az alábbi módon végezzük. Egércsoportoknak általában szubkután injektálással beadjuk a vizsgálandó anyag eltérő adagjait. 15 perc múlva az egereknek intravénásán beadjuk a ^-Flunltrazepamot. További 20 perc múlva az egereket leöljük, elülső agyhártyájukat eltávolítjuk és szciulillációs számlálóval megmérjük az elülső agyhárlya radioaktivitását. Az EDse-értéket dózis/halás görbe segítségével határozzuk meg. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek farmakológiai kísérletekben anxiolitikus, antiagresszív és görcsoldó hatást mutatnak. A görcsoldó hatás vizsgálatához két tesztet használtunk. Az egyik tesztben a pentilén-lelrazoUal (Penlazol), a másikban a 6,7-dimetoxi-4-elil-0-karboliri-3-karbonsav-metilészterrel (DMCM) kiváltott görcsök csillapítását vizsgáltuk. A Pentazolt, illetve a DMCM-el semleges vizes oldal alakjában, 15 mg/kg mennyiségben intraperiloncálisan, illetve 2-3 pH-értékű sósavas oldat alakjában, 150 mg/kg mennyiségben szubkután adagoltuk, 15-30 perccel a vizsgálandó anyag intraperitoneális beadása után. Ezek a mennyiségek klónusos és tónusos görcsöket váltanak ki, amelyek a kezeletlen állatok esetében az állatok pusztulásához vezetnek. Feljegyeztük azoknak az egereknek a számát, amelyek görcsöket mulattak és azokét, amelyek 30 perccel a Penlazol, illetve DMCM beadása után elpusztultak. A táblázatban megadott EDso-értékeket Litchfield és Wilcoxon (1949.) módszerével 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
