190558. lajstromszámú szabadalom • Sínváltó

4 190558 5 kizárólag a könyökökkel kell helyzetükben tartani. Ilyen kialakításnál a könyököket a vágányok között kell elrendezni, mivel azok a rugós tárolón át működnek egymással együtt. Ha minden könyök egy külön erötároló által egy rögzített támaszhoz van támasztva, a könyökök a vágányokon kivül annak mindkét oldalán is elrendezhetek. A találmány értelmében a biztositó be­rendezés tartományában mindkét csúcssin összekapcsolható egymással egy a biztositó berendezéshez csuklósán rögzített, adott esetben hosszában állítható kapcsolórúd se­gítségével, miközben az ütközőt a mindenkor a tősínhez felfekvő csúcssin képezi. Ez külö­nösen akkor jár előnnyel, ha a biztositó be­rendezés olyan tartományban vagy olyan tartomány közelében van elrendezve, amely­ben a felfekvö csúcssin még a tősinnél fek­szik. A felfekvö csúcsslnt a tősinhez való ütközés tartja ebben a helyzetben és a kap­csolórúd tartja a távoleső csúcsslnt az állá­sában. A találmány értelmében azonban a bizto­sító berendezés is rendelkezhet egy kétkarú könyökkel vagy egyenes vonalú emelővel, amelynek egyik karjához mindkét csúcssin csuklósán van rögzítve és másik karjára az erötároló hat. Ebben az esetben minden csúcsslnt egy kapcsolórúd köt össze a kö­nyök megfelelő karjával, amelyből mindkét csúcssin egymással való kapcsolat is adódik. Azonban a megfelelő emelökar egy mindkét csúcsssint összekötő kapcsolórúdhoz is lehet csuklósán rögzíteni, amely esetben az emelő működtetésére a kapcsolórúdra merőlegesen kiterjedő hosszú furattal kell rendelkeznie. A találmány értelmében a biztositó be­rendezés egy háromkarú könyökkel is ren­delkezhet, amelyből két kar egy-egy csúcs­­sinhez van csuklósán rögzítve, harmadik karja pedig az erőtárolóhoz támaszkodik. Eb­ben az esetben mindkét a könyökkarokhoz csuklósán rögzített kapcsolórúd által a két váltósln közötti kapcsolat is biztosítva van. A találmány a rajzokon ábrázolt kiviteli példák kapcsán ismerhető meg részleteseb­ben, ahol az 1. ábra a sinváltó felülnézetét, a 2-6. ábrák a biztositó berendezés különböző kialakításának nagyobb mértékarányú felülnézetét mutatják be. Az 1. ábra az egész váltótartományt fe­­lülnézetben mutatja be az 1 és 2 tőslnekkel és a 3 és 4 csúcsslnekkel. Az A csúcstarto­mányban a váltó állása szerint vagy a 3 csúcssin váltósine fekszik az 1 tősinhez vagy a 4 csúcssin váltósine fekszik a 2 tö­­sinhez. A váltó állítása a szokásos módon egy összekötőzárat képező, a rajzon nem ábrázolt biztositó berendezéssel történik, amely az A csúcstartományban a 3 és 4 csúcssinekre hat. A csúcsslnek rugalmassága következté­ben nem biztosított nagy sugarú váltóknál a csúcsslnek helyzete a váltó közbenső tarto­mányában. Ezért a váltó ill. csúcsslnek állá­sának egy közbenső ill. középső tartományá­ban egy B biztosító berendezés van elren­dezve, amely meghatározza a csúcsslnek állá­sát ebben a tartományban. Ez a B biztositó berendezés a 2. ábrán nagyobb mértékarányban van ábrázolva. A vágányok között egy 5 lemez van a talpfák­hoz erősitve. Az említett lemez tart egy 6 forgótengelyt, amelyen 7 és 8 könyökök van­nak forgathatóan rögzítve. A 9 és 10 karok végei hosszában állítható 11 rudakon keresz­tül vannak a csúcsinekhez csuklósán rögzít­ve. A 12 és 13 karok egy nyomórugó által képzett 14 erőtárolóval vannak egymásnak támasztva. A 2. ábrán a 4 csúcssín a 2 fő­síntől távol esik, ahol a 2 tősín é6 4 csúcs­sín közötti átfutás 15 hivatkozási számmal van jelölve. A 3 csúcssin váltósine az 1 tő­sinhez fekszik. A 8 könyök véghelyzetét, amely a 2 tősín 4 csúcssin közötti legna­gyobb 15 átfutást meghatározza egy 16 ütkö­ző határozza meg. A 7 könyőkemelő véghely­zetét hasonló módon egy 17 ütköző határozza meg. A 6 tengely és a 16, 17 ütközők az 5 lemezhez elmozdíthatatlanul vannak rögzítve, amely a nem ábrázolt talpfákhoz van rögzít­ve. A váltó állításánál a 11 rudak magukkal viszik a könyök 9 és 10 karjait. A 7 és 8 könyökök elmozdulnak, és a 3 csúcssin távo­lodik az 1 tősínről, miközben a 4 csúcssin a 2 tősinhez fekszik. Ez a 2. ábrán ábrázolt elrendezés tükörképszerű állása. A 14 erőtá­roló a másik irányban áll ferdén és ebben az új állásba történő átmenetnél a 14 erötároló átlépi azt a billenőpontot, amelyben az erő­tároló a 12 és 14 karokkal egy vonalban fek­szik és ezáltal a legkisebb mértékre nyomó­dik össze. Ebben az átállított helyzetben a 12 kar a 17 ütközőhöz fekszik és a 13 kar a 16 ütközőről eltávolodik. Mivel a 14 erötároló a 12 és 13 karokat állandóan az egyik 16, 17 ütközőhöz nyomja (a rajzon ábrázolt állánál a 13 kar a 16 üt­közőhöz nyomódik), a 4 csúcssin és a 2 tősin közötti legszűkebb 15 átmenetet a 14 erőtá­rolóval együttműködő 7 és 8 könyök határol­ják be és e legszűkebb átmenet biztosításától függő, hogy a kerekek nyomkarimái akadály­talanul gurulhassanak át az 1 és 2 tősine­­ken. A váltó átállításnál tehát a 12 és 13 karok 18 és 19 csuklóhelyei ill. végei egy­mással ellentétes irányban mozdulnak el. Ez­által az oc szög, amelyet a 14 erőtároló erejé­nek 20 hatóvonala és a 12 és 13 karok zár­nak be, lényegesen nagyobb, mintha a 14 erötároló rögzítetten lenne letámasztva, és a 7 és 8 könyökök véghelyzete, amely a tősin és a csúcssin közötti 15 átfutást határozza meg, nagyobb biztonsággal van megtartva. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents