190558. lajstromszámú szabadalom • Sínváltó
6 100558 7 Egy 21 teleszkópcső akadályozza meg az erőtárolót képező 14 nyomórugó kicsuklását. A 3. ábra szerinti elrendezésben a 3 és 4 C8úc8sinek állását az 1 és 2 tősinekhez viszonyítva szintén 7 és 8 könyökök határozzák meg. A 9 és 10 karok 22 állítható rudakon át haladnak a 3 és 4 csúcssinekre. A 12 és 13 karokra a 24 erőtárolók hatnak. Ezek a 24 erőtárolók azonban itt rögzítetten a 26 talpfákhoz erősített 25 lemezeken rögzített 27 támaszhoz támaszkodnak. Mindkét csúcssin egy, adott esetben hosszában állítható 30 rúd által összeköthetek egymással. Ha ebben a tartományban a 3 vagy 4 csúcssin egyike felfekszik az egyik 1 vagy 2 tösinhez, a 29 ütközők helyettesíthetők a 30 összekótőrúddal. A 3. ábra szerinti kiviteli alaknál a 25 lemezek a 7 és 8 könyökökkel a vágányon kívül, annak mindkét oldalán vannak elrendezve. Ezek a 25 lemezek a 7, 8 könyökökkel a vágányon belül is elrendezhetek. A 4. ábra szerinti elrendezésnél a biztositó berendezés egy 31, 32 kétkarú emelővel rendelkezik, amely egy rögzített 33 tengely körül elforgatható. Egy rögzített 34 támszon egy rugó által képzett 35 erőtároló forgathatóan van letámasztva, amelyre a 32 emelókar támaszkodik. A 31 emelókar a 36 ősszekötőrúdra hat, amely mindkét 3 és 4 csúcssínhez csuklósán van rögzítve. Ha a 3 és 4 cbúcssínek a rajzon ábrázolt helyzetből jobbra mozognak, a 31 emelókar a 31’ helyzetbe, a 32 emelókar a 32' helyzetbe és a 35 erőtároló a 35’ helyzetbe kerül, majd a 4 csúcssín a 2 tösinhez ütközik. A csúcssin mindenkori állását a 35 erötároló ereje és a hozzátartozó 1, 2 tősínekhez való mindenkori 3 és 4 csúcssinek ütközése határozza meg. Mivel a 36 öszszekötőrúd merev, a 37 csuklóhely egy 38 hosszú furattal rendelkezik. A 5. ábra szerinti elrendezésnél a biztosító berendezést egy háromkarú emelő képezi, amely egy rögzített 39 támasz körül elforgatható. Ehhez a háromkarú emelőhöz 40 pontnál egy a 3 csúcssinhez csuklósán rögzített 41 rúd van csuklósán rögzítve, 42 pontnál a 4 csúcssínhez csuklósán rögzített 43 összekötórúd van csuklósán rögzítve. A 44 emelőkarhoz ismét egy 45 erötároló van csuklósán rögzítve, amelyhez egy rögzített 46 támasz forgathatóan támaszkodik. A 3, 4 csúcssineknek az ábrázolt helyzetből jobbra történő átállításakor a 40 csuklópont ismét s 40' helyzetbe, a 42 csuklópont a 42' helyzetbe, a 44 emelókar a 44' állásba és a 45 erőtároló a 45’ állásba kerül. A véghelyzetet meghatározó ütközőt a mindenkori, a hozzátartozó 1 vagy 2 tösinhez felfekvó 3 vagy 4 csúcssínek képezik. A 6. ábra szerinti megoldásnál a biztosító berendezés egy egyenes vonalú kétkarú 47, 48 emelővel rendelkezik, amely a 49 rögzített tengely körül forgatható. A merev 50 összekötórúd a 3 és 4 csúcsslnekhez az 51 és 52 pontoknál csuklósán van rögzítve. A 47 emelókar az 53 pontnál egy hosszú furat segítségével van az 50 összekőtőrúdhoz csuklósán rögzítve. A 48 emelőkarra ismét az 54 merev támaszon forgathatóan elrendezett 55 erötároló hat, amely a billenöhelyzet átlépése után a 3 vagy 4 csúcssint a hozzátartozó 1 vagy 2 tősínhez nyomja. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Sínváltó, különösen nagy sugarú sínváltó, amelynél a csúcssinek (3, 4) egy állítómű segítségével két véghelyzetbe állíthatók, amelyekben mindenkor egy csúcssín a hozzátartozó tösinhez (1, 2) fekszik, azzal jellemezve, hogy a csúcssinek (3, 4) hosszának legalább egy közbenső, különösen középső tartományában a csúcssínek (3, 4) helyzetének biztosítására egy helyzetbeállitó berendezés (B) vám elrendezve, amely legalább egy, a csúcsslnekhez (3, 4) csuklósán erősített, egy rögzített forgástengely (6, 49) körül elfordítható, erőtárolóval (14, 24, 35, 45, 55) terhelt emelővel rendelkezik, amely az állítómű segítségével állítható csúcssínek (3, 4) által működtethető és amely a csúcssineket (3, 4) a váltósínek mindenkori állásának megfelelő, ütköző (16, 17) által meghatározott helyzetben tartja. 2. Az 1. igénypont szerinti sínváltó, azzal jellemezve, hogy különösen egy nyomórugó által képzett erötároló (14, 24, 35, 45, 55) erejének hatóvonala (20) az emelő (7, 8, 47, 48) mid két véghelyzetében annak forgástengelyének (6, 49) különböző oldalain fekszik. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti sínváltó, azzal jellemezve, hogy az emelőnek (7, 8) a tősíntól távol eső csúcssin (3, 4) távolságát meghatározó véghelyzetét egy, az emelővel együttműködő, rögzített, adott esetben állítható ütköző (16, 17) határozza meg. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti sinváltó, azzal jellemezve, hogy az emelő (7, 8) hosszában állítható rudak (11) segítségével vannak csuklósán a váltócsúcsokhoz (3, 4) erősítve. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti sínváltó, azzal jellemezve, hogy a biztositó berendezés (B) két kétkarú könyökkel (7) rendelkezik, amelynek egyik karja (9, 10) egy-egy csúcssínhez (3, 4) van csuklósán erősítve, másik karja (12, 13) pedig az erőtárolóhoz (14, 24) van kitámasztva. 6. Az 5. igénypont szerinti sínváltó, azzal jellemezve, hogy mindkét könyök (7, 8) karjai (12, 13) egyetlen közös erőtárolóhoz (14) támaszkodnak. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti sínváltó, azzal jellemezve, hogy a biztosító berendezés (B) tartományában mindkét csúcssin (3, 4) összekapcsolható egymással egy, a biztositó berendezéshez csuklósán rögzített, adott esetben hosszában állítható 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
