190458. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (1,3)oxazino (4,3-a)-izokinolin-származékok előállítására

1 190 458 2 A találmány tárgya eljárás új [l,3]oxazino[4,3- ajizokinolin-származékok előállítására. Az új ve­­gyületek az (I) általános képlettel jellemezhetők, amelyben R1 és R2 egymástól függetlenül 1-4 szénatomos alkoxicsoportot jelent, R3 jelentése hidrogénatom, 1-5 szénatomos alkil-, 3-6 szénatomos cikloalke­­nil-, adott esetben 1-2 halogénatommal, 1 vagy 3 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal vagy egy nitro­­csoporttal helyettesített fenilcsoport, az alkilrész­­ben 1-4 szénatomos fenil-alkil-csoport, furil- vagy piridilcsoport, R4 jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, vagy R3 és R4 egymáshoz kapcsolódva egy —(CH2)n-csoportot alkot, ahol n értéke 3 és 7 közötti egész szám, R5 jelentése hidro­­xilcsoport, halogénatom vagy benzoil-oxi-csoport. A találmány kiterjed a vegyületek savaddíciós sóinak előállítására is. A találmány szerint az (I) általános képletű ve­­gyületeket, illetve sóikat úgy állítjuk elő, hogy egy megfelelő (II) általános képletű vegyületet vagy savaddíciós sóját - R1 és R2 a fentiekben megadott jelentésű, R5 hidroxilcsoport vagy benzoil-oxi­­csoport - egy (III) általános képletű vegyülettel - R3 és R4 a fenti jelentésű - reagáltatjuk. A képlet­ben Z 1-4 szénatomos alkil- vagy alkanoilcsoportot, W 1-4 szénatomos alkoxi- vagy alkanoil-oxi­­csoportot jelent, vagy Z és W együtt egy második vegyértékvonalat képez. Az (I) általános képletű vegyületekben az R5 hidroxilcsoport kívánt esetben ismert módon kicse­rélhető halogénre vagy benzoil-oxi-csoportra. Ha­­logénezőszerként előnyösen egy szulfinil-halogeni­­det, például -kloridot használunk. A benzoil-oxi­­csoportot egy benzoil-halogenid, előnyösen klorid segítségével alakítjuk ki. Kívánt esetben az (I) álta­lános képletű vegyületek savaddíciós sókká alakít­hatók, illetve felszabadithatók savaddíciós sóikból. Az (I) általános képletű vegyületek biológiailag aktívak, főként immunszupresszív, antidepresszív, fájdalom- illetve lázcsillapító, valamint gyomorsav­­szekréció-gátló hatást mutatnak. A szubsztituens-definíciókban önmagukban vagy más csoportok részeként szereplő alkilcsopor­­tok lehetnek egyenes vagy elágazó szénláncúak, így metil-, etil-, n- vagy i-propil-, n-, szék- vagy terc­­butil-, n- vagy i-pentil-csoport, a definícióban meg­adott szénatomszámtól függően. Az R3 definíciójában szereplő, az alkilrészben 1-4 szénatomos fenil-alkilcsoport előnyösen ben­­zilcsoport. A kiindulási anyagként használt (II) általános képletű vegyületek újak, és előállításuk a 0143333 számon és a 0142740 számon közrebocsátott euró­pai szabadalmi bejelentéseinkben ismertetett eljárá­sokkal történhet. így az R5 helyén hidroxilcsopor­­tot tartalmazó (II) általános képletű vegyületek a megfelelő 1 -metil-3,4-dihidro-izokinoIin-származé­­kok vagy a megfelelő l-(ß-hidroxi-etil)-3,4-dihidro­­izokinolin-származékok és formaldehid vagy hid­­rátja vagy trimer származéka lúgos közegben vég­zett reagáltatásával, majd ezt követő hidrogénezés­­sel állíthatók elő. A (III) általános képletű vegyületek ismert, a kereskedelemben beszerezhető anyagok, és előállí­tásuk ismert módszerekkel történhet. Előnyös kép­viselőik a (III/l) általános képlettel jellemezhetők, ahol R3 és R4 a korábbi jelentésű. A (II) és a (III) általános képletű vegyületeket célszerűen valamilyen közömbös szerves oldószer­ben, előnyösen valamilyen 1-6 szénatomos alifás alkoholban, így metanolban vagy etanolban vagy aromás szénhidrogénben, például benzolban rea­gáltatjuk egymással. A reagáltatást célszerűen ka­talitikus mennyiségű sav, így sósav vagy ecetsav jelenlétében végezzük. A reakcióhőmérséklet tág határok között változ­hat, előnyösen azonban szobahőmérséklet és a visz­­szafolyatás hőmérséklete között, legelőnyösebben a visszafolyatásnak megfelelő hőmérsékleten dol­gozunk. A reakcióidő a hőmérséklet és egyéb reak­ciókörülmények, így a reagensek és a közeg függvé­nye. Analóg szerkezetű vegyületek előállítását publi­kálta például W. Schneider és K. Schilken (Arch. Pharm. 299,997 1966) homokalikotomin és oxove­­gyületek reagáltatásával. Crabb és munkatársai 1- (ß-hidroxi-etil)-1,2,3,4-tetrahidro-izokinolin ha­sonló gyűrűzárását formaldehiddel és p-nitro­­benzaldehiddel végezték el (org. Magn. Rés. 8, 258 (1976)) J. Chem. Soc. Perkin II, 1977, 370). A szer­zők vizsgálták a termék térszerkezetét is. Biológiai hatást az előállított vegyületekkel kapcsolatban nem említettek. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyü­leteket megfelelő savakkal reagáltatva savaddíciós sókká alakíthatjuk. Erre a célra legelőnyösebbek a gyógyászatilag elfogadható savak. A sóképzést közömbös szerves oldószerben, pél­dául 1-6 szénatomos alifás alkoholban végezhetjük úgy, hogy az (I) általános képletű vegyületet felold­juk egy megfelelő oldószerben, majd addig adagol­juk a savat vagy a megfelelő oldószerrel készült oldatát, míg az elegy kémhatása enyhén savassá válik. Ezután a kivált savaddíciós sót alkalmas módon, például szűréssel elkülönítjük a reakció­­elegyből. A találmány szerinti eljárással kapott (I) általá­nos képletű vegyületeket illetve sóikat kívánt eset­ben további tisztítási műveletnek, például átkristá­­lyosításnak vethetjük alá. Az átkristályosításra al­kalmas oldószerek körét a kristályosítandó anyag oldhatósági és kristályosodási tulajdonságai szab­ják meg. Kívánt esetben a savaddíciós só formájában ka­pott (I) általános képletű vegyületek ismert módon felszabadíthatok sóikból. Mint már említettük, az (I) általános képletű vegyületekben az Rs hidroxilcsoport kívánt esetben átalakítható az irodalomból ismert módon halo­génné vagy benzoil-oxi-csoporttá. A találmány kiteljed az (I) általános képletű ve­gyületeket illetve gyógyászatilag elfogadható sóikat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására is, oly módon, hogy az (I) általános képletű vegyületet vagy gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóját és adott esetben további gyógyhatású anyagokat a gyógyászatban szokásos vivő- és/vagy segédanya­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents