190398. lajstromszámú szabadalom • Gyújtás kétütemű motorokhoz
1 190 398 2 A találmány tárgya gyújtás kétütemű motorokhoz a motorblokkhoz rögzített gyújtásházzal és ezt lezáró fedéllel. A kétütemű motorok kifejlesztésénél az egyik fő szempont a belsőégésű motorokkal kapcsolatban megszokott hatásfok növelése mellett az egyszerű és ilyen módon kevesebb meghibásodási lehetőséget magában hordozó szerkezet kidolgozása volt. Ezt a törekvést jól példázza a kétütemű motoroknak az a tulajdonsága, hogy tüzelőanyagához hozzá van keverve a motor kenéséhez szükséges kenőolaj is, amely a tüzelőanyaggal együtt elég a hengerben a motor működése során. Ez a külön olaj kenéssel rendelkező motorok sok szerkezeti elemét (például az olajteknőt, olajszűrőt, olajszivattyút) fölöslegessé teszi. Ugyanilyen egyszerűsítő hatást fejtett ki a szerkezetre nézve az a megoldás, hogy beadagoló és kipufogó szelepek helyett magának a dugattyúnak és a hengernek, illetve adott esetben a főtengellyel együtt forgó más szerkezeti elemnek az alkalmazásával oldották meg a tüzelőanyag beadagolását, illetve az elégett gázok elvezetését. Igen egyszerű az ilyen kétütemű motorok gyújtása is. Minden különösebb bonyolult gyújtásvezérlő elrendezés helyett a kétütemű motor minden hengeréhez egy-egy külön gyújtásrendszert rendeltek. Ennek megfelelően a motorblokkhoz rögzített gyújtásházban minden henger számára elrendeztek egy megszakítót (üllőt és kalapácsot) és kondenzátort. Ezeket külön-külön egy-egy gyújtótranszformátorral kötötték össze, a gyújtótranszformátor pedig a henger gyertyapipájához csatlakozott. Kéthengeres kétütemű motor esetén ez tehát azt jelenti, hogy a gyújtásházban két megszakító és két kondenzátor, a motorházban pedig két gyújtótranszformátor van elrendezve. Ez a megoldás azonban a szerkezet egyszerűsége mellett hátrányokat is hordoz magában. A gyújtás beállításakor például mindegyik henger számára külön-külön kell egyrészt a megszakító hézagot, másrészt a megszakítás, azaz a szikra időpontját beállítani. Miután a hengereknek külön-külön gyújtása van, ez nemcsak a megfelelő értékek beállítását jelenti, hanem szükséges a hengerek működésének összehangolása is. Ez a gyújtás beállításának folyamatát meglehetősen bonyolulttá, nehézkessé, időigényessé teszi, ráadásul a legtöbb esetben nincs lehetőség arra, hogy a hengerek működésének egymáshoz képesti összehangolása megtörténjék. Fokozottabban jelentkezik ez a gond háromhengeres kétütemű motorok esetében, mert itt már nem két, hanem három henger esetén kell a tökéletes együttműködésről gondoskodni. Miután az ismert megoldásokban itt is minden hengernek különkülön gyújtása van, a gyújtásrendszer már három megszakítóval, három kondenzátorral és három gyújtótranszformátorral rendelkezik. A gyújtás beállításának nehézségei mellett tehát ezeknél a motoroknál a gyújtás alkatrészeinek gyakori meghibásodása, kopása is komoly gondot jelent. Nyilvánvaló, hogy sok alkatrész közül valamelyik gyakrabban hibásodik meg, mint kevés alkatrész közül. Külön problémát jelent az ilyen típusú gyújtással rendelkező kétütemű motorokhoz a mai modem félvezetős gyújtások csatlakoztatása. Ráadásul ezeknek a gyújtásoknak az előnyét nem is mindig lehet kihasználni, mert a beállítás nehézségei és ebből fakadó pontatlansága lerontja az elérhető hatást. Köztudomású, hogy a félvezetős gyújtáskapcsolások a nagy áram átfolyásától mentesiti a megszakítót, a gyújtás ütemét, a gyújtási időpontot azonban ezektől a megszakitóktól kapják. A találmánnyal megoldandó feladat tehát olyan gyújtás kialakítása kétütemű motorok számára, amellyel a gyújtás beállítása sokkal egyszerűbbé válik, a hengerek működésének összehangolása pedig nem okoz külön gondot. Találmányom alapja az a felismerés, hogy a kitűzött feladat egyszerűen megoldódik, ha egy megszakítót alkalmazok és ezzel hozom létre minden henger számára a gyújtás szikráját. Találmányomban a továbbfejlesztés mostmár az, hogy a gyújtásházban a kétütemű motor főtengelyéhez csatlakoztatott és vele együtt forgó bütykös tárcsa és elosztópipa van elrendezve, a bütykös tárcsához a vele való kapcsolatra képes egy megszakító, az elosztópipához pedig a vele való kapcsolatra képes kivezetések és bevezetés vannak rendelve, ahol a bütykös tárcsa bütykeinek, valamint a kivezetéseknek a száma megegyezik a kétütemű motorban lévő hengerek számával, a bevezetés és a kivezetések pedig a fedélben vannak kialakítva. Ennek a megoldásnak a legfőbb jelentősége abban van, hogy a gyújtás állításakor csak az egyetlenegy megszakítót kell állítani, mind a hézagra, mind pedig a gyújtás időpontjára nézve. A fedélben kialakított kivezetésekkel gondoskodom aztán a gyújtásnak a hengerek közötti szétosztásáról. Igen egyszerű kialakítás válik lehetővé, ha a bevezetés a fedél közepén van, a kivezetések pedig a fedél kerülete mentén egyenletesen vannak elosztva. Az egy megszakító alkalmazása lehetővé teszi, hogy a gyújtásnak csak egy gyújtótranszformátora legyen, amelynek kisfeszültségű tekercsét a megszakítóval, nagyfeszültségű tekercsét pedig az elosztópipához kapcsolt bevezetéssel kötöm össze. De igen egyszerűen alkalmazhatok félvezetős gyújtáskapcsolást is, amikor ennek az elektronikus kapcsolásnak a félvezetős elemét a megszakítóhoz csatlakoztathatom, míg kimenetét a gyújtótranszformátor kisfeszültségű tekercsére köthetem. További célszerű kiviteli alak szerint az elosztópipához kapcsolódó kivezetések közvetlenül a kétütemű motor egy-egy gyertyapipájával vannak öszszekötve. Találmányom további részleteit kiviteli példa kapcsán, a csatolt rajzra való hivatkozással mutatom be. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti gyújtás egyik célszerű kiviteli alakjának oldalnézete, részben metszete, a 2. ábra az 1. ábra II—II vonala szerint vett metszet, a 3. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak részlete: a bütykös tárcsa elölnézete beszerelés előtt. A rajzon a találmányom szerinti gyújtásnak az olyan kiviteli alakját mutatom be, amely három-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
