190375. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olaj kitermelésére földalatti lelőhelyről
1 190 375 2 formájában. Ezt követi szintén egy adagban egy polimer oldat (0,4 PT) és mintegy 3,0 PT lelőhelyi víz befecskendezése. A tenzidet, a polimeroldatot és a lelőhelyi vizet mintegy 1 m/nap sebességgel adagoljuk. A lelőhelyi hőmérséklet 49 °C, a nyomás 60 bar, a mesterséges képződmény porozitása mintegy 45%, permeabilitása mintegy 1,8 • 1(T8 cm2 és a tapadóvíz mennyisége mintegy 26%. Az „A” típusú lelőhelyi víz mintegy 20 tömeg % nátríum-kloridot, 0,1 tömeg% kálium-kloridot, 1,2 tömeg% kálcium-kloridot és 0, 4 tömeg% magnézium-kíoridot tartalmaz. Polimerként hidroxi-etilcellulózt (0, 25 tömeg%, „A” típusú lelőhelyi vízben oldva, viszkozitás 25 °C hőmérsékleten mintegy 60 mPas) használunk. „A” típusú nyersolajként paraflinbázisú olajat használunk, melynek tulajdonságai: n“ = 1,486, d20 = 0,863 g/cm3 és p20 = 19 mPa s. Tenzidoldatként egy mólonként 5,4 mól etilén-oxidot (6,5 g) tartalmazó karboximetilezett nonil-fenol-etoxilát lelőhelyi vízben felvett 6,6 tömeg %-os diszperziójának 0,15 PT mennyiségét használjuk. A karboximetilezettség mintegy 98%, a szóban forgó nyersolaj emulzió fázisinverziós hőmérséklete 52 °C. A vizes elárasztással 75%-os olajkinyerést érünk el, ami a tenzides elárasztás kezdetétől számított 1,2 PT után további 25%-kal növekedett, és így összesen 100%-ot értünk el. Eközben a nedvesedés értéke mintegy 50%-ra csökkent. A tenziddel kihajtott olaj transzportja során az átlagos nyomásgradiens értéke 0,5 bar/m olaj. A homoktöltetben (mintegy 2,4 kg) relativ homogén eloszlásban 3,3 g tenzid volt analitikailag kimutatható. 2. példa Összehasonlító példa Az 1. példához hasonlóan mesterséges formációt készítünk, „A” típusú lelőhelyi vízzel és „A” típusú nyersolajjal telítjük (porozitás 48%, permeabilitás 1,210 8 cm2, tapadóvíz-tartalom 24 tömeg%, lelőhelyi hőmérséklet 53 °C). A vizes elárasztással 77%os olajtalanítást értünk el. 0,2 PT tenzid oldat befecskendezésével (mólonként 6 mól etilén-oxidot tartalmazó és mintegy 75%-os karboximetilezettségü 10,3 g nonil-fenol-etoxilát A típusú lelőhelyi vízben diszpergálva, a nyersolajemulzió PIT-je 56 °C), majd az 1. példához hasonló módon ezt követően polimer-oldattal és formációs vízzel való elárasztással az olajkinyerés a tenzidelárasztás kezdetétől számított további 1,4 PT után 20%-kal növekszik, így az összolajkinyerés 97%. A tenziddel kitermelt olaj transzportja során 0,7 bar/m értékű átlagos nyomásgradiens keletkezik 1,2 m/nap elárasztási sebesség mellett. A kísérlet végén a mesterséges formációban 8,5 g tenzidet mértek, ami lényegesen magasabb érték, mint az 1. és 3. példában. 3. példa Az I. példa szerinti formációba („A” típusú lelőhelyi víz, „A" típusú nyersolaj, porozitás 45%, permeabilitás 1,1 x 10 8 cm2, tapadóvíz 28 tömeg%, hőmérséklet 57 °C) a 74%-os olajkinyerést eredményező vizes elárasztás után 0,2 PT tenzid oldatot (mólonként mintegy 5,8 mól etilén-oxidot tartalmazó és 97 %-os kaiboxímetilezettségű nonil-fenoletoxilátot 10,3 g-ja „A” típusú lelőhelyi vízben diszpergálva, fázisinveriziós hőmérséklet 61 °C) injektálunk, amellyel a tenzides elárasztás kezdetétől számítva 1,3 PT után összesen 99%-os olajkinyerés érhető el. Az elárasztási kísérlet után a pórustérfogatban analitikailag 4,5 g tertzid volt kimutatható. Ez lényegesen kisebb tenzidmaradék, mint a 60-80%-os karboximetilezettségű etoxilátokkal végzett összehasonlító kísérleteknél mért érték, így itt is látható a gyakorlatilag tisztán anionos termékek hasznossága. 4. példa Egy tömör töltésű mesterséges formációt készítünk az 1. példához hasonló módon. „B” típusú lelőhelyi vízzel nedvesítjük és „B” típusú nyersolajjal telítjük (porozitás 39%, permeabilitás 0,12 x 10 8 cm2, tapadóvíz 26%, hőmérséklet 41°C). A 72% olajkinyerést eredményező vizes elárasztás után 0,13 PT tenzid oldatot (5,6 g, mólonként mintegy 5 mól etilén-oxidot tartalmazó és 97%-os karboximetilezettségű nonil-fenol-etoxilát, a nyersolajemulzió PIT-je 43 *C) injektálunk be B típusú lelőhelyi vízben diszpergálva, amelyet mint az előző példákban 0,4 PT polimer oldat és mintegy 3 PT lelőhelyi víz követ. Az elárasztási sebesség 0,6 m/ nap. A tenzid által a tenzides elárasztás kezdetétől számítva mintegy 1,6 PT utáH az összolajkinyerés 97 % -ra emelkedett. Az átlagos nyomásgradiens az olaj transzportja során mintegy 5,5 bar/m. Ez a relatív magas érték elsősorban a formáció alacsony permeabilitásának következménye. Az elárasztási kísérlet után a pórustérfogatban analitikailag 3,4 g tenzid volt kimutatható. A „B” típusú Időhelyi víz mintegy 10 tömeg % nátrium-kloridot, 2,21 tömeg% kálcium-kloridot, 0,5 tömeg% magnézium-kloridot és csekély menynyiségű kálium- és stroncium-kloridot tartalmaz. A B típusú nyersolaj paraffin alapú n,/ = 1,480, sűrűség g20 = 0,86, viszkozitás p '= 9 mP, • s. ‘ 5. példa Egy 1. példa szerinti formációt (porozitás 44%, permeabilitás 0,74 * 10 8 cmz) A típusú lelőhelyí vízzel és A típusú nyersolajjal telítünk (tapadóvíztartalom 25 tömeg*, a kísérlett hőmérséklet 54 °C). Egy 71 %-os olajkmyerést eredményező vizes elárasztás után egy 0,17 PT tenzid oldatot (8,3 g, mólonként 4,5 mól etilén-oxidot tartalmazó, 94%os karboximetilezettségű ALFÖL-1214-etoxilát A típusú lelőhelyi vízben diszpergálva, PIT 56 °C) juttatunk be, amit iaz 1. példához hasonló módon polimeroldat és időhelyi vízkövet. így mintegy 1,3 PT után 93 %-os ôsszoJajkmyîerést értünk el. Az olaj transzportja közbei mintegy 1,6 bar/m értékű átlagos nyomásgradieflSt mértünk. A kísérlet után a homoktöltetben analitikaitag 4,6 g tenzid volt kimutatható. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
