190371. lajstromszámú szabadalom • Eljárás éter-tipusú vegyületek és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 190 371 2 vagy 5-tetrazolil-vegyületre számítjuk: olyan (I) általános képletű vegyületek esetére, melyekben X jelentése eltér a karboxil- vagy 5-tetrazolilcsoporttól, ezeket a mennyiségeket arányosan át kell számítani. A kívánt dózist előnyösen két vagy négy részdózis formájában adagoljuk nappal, megfelelő időközökben. így tehát, ha három részdózist alkalmazunk, akkor mindegyiknek a mennyisége 0,33-167, előnyösen 1,67—33,3, legelőnyösebben 3,33-16,7 mg(sav)/testsúly-kg, az optimális részdózis pedig 6,67 mg (sav)/testsúly-kg. Olyan ember esetében, akinek testsúlya 50 kg nagyságrendű, a napi dózis általában 50 mg-25 g (sav), előnyösen 250 g-5 g (sav), legelőnyösebben 500 mg-2,5 g (sav) és ezt célszerűen három egyenlő mennyiségű részdózisban adhatjuk, tehát egy-egy részdózis mennyisége 16,7 mg-8,33 g (sav), előnyösen 83,3 g mg-1,67 g (sav), legelőnyösebben 167 mg-833 mg (sav). Emberi terápia céljára az optimális napi dózis 1,0 g (sav), melyet célszerűen három egyenlő részdózisban adagolunk, egy részdózis súlya tehát 33 mg (sav). Az (I) általános képletű vegyületeket előnyösen gyógyszerformulázással kapott készítmény formájában alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárással előállított készítmények egy fentiekben meghatározott (I) általános képletű vegyületet tartalmaznak, együttesen egy vagy több elfogadható vivőanyaggal és adott esetben más terápiás hatóanyagokkal. A vivőanyag(ok)-nak „elfogadhatójának” kell lenniük olyan értelemben, hogy egyrészt összeférhetök legyenek a készítmények egyéb hatóanyagaival, másrészt ne legyenek ártalmasak a betegre. A készítmények (kiszerelési formák) magukban foglalják mindazon formákat, amelyek alkalmasak orális, parenterális (bőr alá, bőrbe, izomba és intravénásán) és végbélen át való adagolás céljára, bár a legalkalmasabb adagolási mód például a beteg állapotától is függhet. A készítményeket célszerűen dózisegység formájába hozhatjuk, és ezek elkészíthetők bármilyen, önmagában ismert gyógyszerészeti (gyógyszertechnológiai) eljárással. Valamenynyi módszer magában foglalja azt a lépést, amelynek során az (I) képletű vegyületet (tehát az aktív alkatrészt) kapcsolatba hozzuk a vivőanyaggal, mely egy vagy több járulékos alkatrészt is tartalmaz. A készítményeket általában úgy formulázzuk, hogy az aktív alkatrészt homogénen és bensőleg összekeverjük a cseppfolyós vivőanyagokkal vagy a finom eloszlású szilárd vivőanyagokkal, vagy mindkettővel, és ezután szükség esetén a terméket a kívánt formájú készítménnyé alakítjuk. A találmányi eljárás szerinti, orális adagolás céljára alkalmas készítményeket formulázhatjuk különálló egységekben, így például kapszulákban vagy tablettákban, melyek mindegyike az aktív alkatrész előre meghatározott mennyiségét tartalmazza. A formulázás történhet por vagy szemcsék (granulumok) formájában, továbbá oldat vagy szuszpenzió formájában, víztartalmú, vagy nemvizes, cseppfolyós anyagban; továbbá cseppfolyós olaj/víz emulzió, vagy cseppfolyós víz/olaj emulzió formájában. Az aktív alkatrész jelen lehet továbbá bolus vagy paszta formájában is. A tabletta készítését végezhetjük préseléssel vagy öntéssel, adott esetben egy vagy több járulékos alkatrésszel. A préselt tablettákat előállíthatjuk úgy, hogy az aktív alkatrészt megfelelő gépi berendezésben sajtoljuk szabadon áramló formában, így például por vagy szemcsék (granulumok) formájában, adott esetben kötőanyaggal, kenőanyaggal, közömbös hígítóanyaggal, felületaktív vagy diszpergáló szerrel keverve. A tabletták öntését úgy végezhetjük, hogy közömbös, cseppfolyós hígítószerrel megnedvesített, porított vegyületből álló keveréket alkalmas gépi berendezésben öntési eljárásnak vetünk alá. Adott esetben a tablettákat elláthatjuk bevonattal vagy osztóvonallal, és úgy is végezhetjük a formulázást, hogy ez lehetővé tegye a tablettában foglalt aktív hatóanyag lassú vagy szabályzóit felszabadulását. Parenterális adagolás céljára szolgáló készítményeken értjük azon vizes és nem-vizes, steril injekciós oldatokat, melyek tartalmazhatnak antioxidánsokat, puíferanyagokat, bakteriosztatikus szereket, és olyan oldott anyagokat, amelyek a készítményt zotóniássá teszik a kezelésre kerülő egyén vérével; a parenterális készítményekhez tartoznak továbbá olyan vizes és nem-vizes, steril szuszpenziók, melyek szuszpendáló és tömörítő szereket tartalmazhatnak. A készítményeket elhelyezhetjük a dózisegységet vagy több dózist tartalmazó tartóedényekben, így például leforrasztott ampullákban és fiolákban, továbbá tárolhatjuk liofilizált állapotban is, amely utóbbi esetben a felhasználás előtt közvetlenül hozzáadjuk a steril, cseppfolyós vivőanyagot, így például injekciós célra alkalmas vizet. A befecskendezés előtt közvetlenül előállított oldatokat és szuszpenziókat a fentebb leírt módon készített steril porokból, granulumokból és tablettákból készítjük. A rektális (végbélen át történő) adagolásra alkalmas készítményeket végbélkúp alakjában formulázzuk (szereljük ki) a szokásos vivőanyagokkal, így például kakaóvaj segítségével. Előnyös dózisegységet tartalmazó formulázások azok, amelyek az (I) általános képletű vegyület napi dózisát vagy napi részdózisát, vagy ennek megfelelő törtrészét tartalmazzák. Magától értetődik, hogy az előbb említett alkatrészeken kívül a találmány szerinti készítmények más, szokásos olyan anyagokat is tartalmazhatnak, amelyek egy adott formulázási típus kialakításához szükségesek, így például az orális adagolás céljára szolgáló készítmények ízesítő anyagokat is tartalmazhatnak. Az (I) általános képletű vegyületeket önmagukban ismert típusú depo-készítmények alakjában is formulázhatjuk, amelyekből a hatóanyag hosszabb időn át szabadul fel attól kezdve, hogy a készítményt a betegnek beadagoltuk. Az (I) általános képletű vegyületeknek egy további alkalmazása abban áll, hogy a beteg vérét testén kívül kezeljük. Ennek egyik lehetősége az, hogy ezt a kezelést szakaszosan hatjuk végre úgy, hogy eltávolítjuk a vérnek egy megfelelő térfogatát, elegyítjük a vegyülettel, és az így kezelt vért transzfúzió útján visszaáramoltatjuk a beteg szervezetébe. A kezelés egy másik lehetősége a folyamatos 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
