190106. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-aroil- 1,2-dihidro-3H-pirrolo[1,2-a]pirrol- 1-karbonsavak és származékaik előállítására

13 190106 14 Magától értetődik, hogy az egyes vegyü­­letek elkülönítését bármilyen alkalmas elkü­lönítő vagy tisztító módszerrel végezhetjük, például szűréssel, extrakcióval, kristályosí­tással, oszlopkromatográfiás, vékony-réteg­­kromatográfiás vagy vastag-rétegkromatográ­­fiás módszerrel vagy ezeknek a módszerek­nek a kombinációjával. Az egyes módszereket közelebbről a példákban mutatjuk be. Nyil­vánvalóan azoban más ezekkel egyenértékű elkülönítő és tisztító módszereket is alkal­mazhatunk. A fentebb tárgyalt karbonsavak sóit is a szokásos módszerekkel különítjük el. Például eljárhatunk úgy, hogy a reakcióelegyet szá­razra pároljuk, s a sókat önmagában ismert módon továbbtisztítjuk. A (íl) általános képletű vegyületek gyó­gyászatiig elfogadható, nem-toxikus sóit úgy állítjuk el, hogy a szabad karbonsavat meg­felelő mennyiségű gyógyászatilag elfogadható bázissal kezeljük. Gyógyászatilag elfogadható bázisok például a kővetkezők: nátriumhid­­roxid, káliumhidroxid, lítiumhidroxid, ammó­­niumhidroxid, kalciumhidroxid, magnézium­­hidroxid vas(II)hidroxid, cinkhidroxid, réz­­hidroxid, mangán(II)hidroxid, alumíniumhidr­­oxid, vagy(III)hidroxid, mangán(III)hidroxid, izopropil-amin, trimetil-amin, dietil-amin, trietil-amin, tripropil-amin, etanol-amin, 2- -dimetilamino-etanol, 2-dietilamino-etanol, li­­zin, arginin, hisztidin, koffein, prokain, hidrabamin, kolin, bétáin, elilén-diamin, glu­­kozamin, metil-glukamin, teobromin, purinok, piperazin, piperidin, N-etil-piperidin, poli­­amin-gyanták stb. A reakciót végezhetjük vízben vagy víz és egy közömbös, vízzel elegyedő szerves ol­dószer elegyében, 0 °C és 100 ®C közötti hő­mérsékleten, előnyösen szobahőmérsékleten. Közömbös, vízzel elegyedő szerves oldószer­ként például metanolt, etanolt, izopropanolt, butanolt, acetont, dioxánt vagy tetrahidro­­furánt alkalmazhatunk. A (II) általános kép­leté vegyület és a bázis közötti mólarányt úgy választjuk meg, hogy biztosítsuk a szó­ban forgó só képzéséhez szükséges arányt. Ha például kalciumsókat vagy magnéziumsó­kat kívánunk előállítani, akkor a (II) álta­lános képletű vegyületet legalább fél mólek­vivalens mennyiségű, gyógyászatilag elfogad­ható bázissal kezelhetjük, hogy semleges sót kapjunk. Ha a (II) általános képletű kar­bonsav alumíniumsójál állítjuk elő, a gyógyá­szatiig elfogadható bázist legalább egyhar­­mad mólekvivalens mennyiségben használjuk, ha semleges sóhoz kívánunk jutni. A (II) általános képletű vegyület sószár­mazékait a megfelelő szabad karbonsavvá alakíthatjuk, ha a sókat valamely savval, előnyösen szervetlen savval, például sósav­val, kénsavval stb. megsavanyítjuk 0 ®C és 50 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen szo­bahőmérsékleten. A (II) általános képletű karbonsav gyó­gyászatilag elfogadható, nem-toxikus észte­reit úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő sza­bad karbonsavat a kívánt észternek megfele­lő alkohollal reagáltatjuk, például legfeljebb 4 szénatomos alkanollal. Az észterképzést valamely erős sav, pél­dául bórtrifluorid, sósav, kénsav, p-toluol­­-8zulfonsav stb. jelenlétében végezzük. Ha az észterezéshez használt alkohol fo­lyadék halmazállapotú a reakció hőmérsékle­tén, akkor az alkohol lehet a reakcióhoz használt oldószer is. Adott esetben a reagál­­talást olyan közömbös szerves oldószerben végezhetjük, amelyben oldódik a szabad kar­bonsav és az alkohol. Ilyen oldószerek pél­dául a szénhidrogének, így a hexán, izook­­tán, dekán, ciklohexán, benzol, toluol, xilol, a halogénezett szénhidrogének, így a diklórme­­tán, kloroform, diklóretán vagy az éterek, így a dietiléter, dibutiléter, dioxén, tetra­­hidrofurán stb. Abban az esetben, ha az alkohol szilárd halmazállapotú, a reagáltatást előnyösen egy nemvizes, folyékony, közömbös szerves oldó­szerben végezzük, 0 °C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten, előnyösen sósav jelenlétében 15-35 °C-on. A terméket önmagában ismert módon kü­lönítjük el, például oly módon, hogy a reak­cióelegyet vízzel hígítjuk, a kapott vizes elegyet vízzel nem elegyedő közömbös szer­ves oldószerrel, például dietil-éterrel, ben­zollal, diklór metánnal stb. extraháljuk, a szerves extraktumokal egyesítjük, vízzel semlegesre mossuk, majd csökkentett nyomá­son bepároljuk. Előnyösek azok a karbonsavészterek, amelyeknek előállításához a következő alko­holokat használjuk fel: metilalkohol, etilal­kohol, propilalkohol, izopropiilkohol, butil­­alkohol, 2-butilalkohol. Az alkilésztereket átészterezéssel is elő­állíthatjuk, önmagukban ismert módszerekkel. Az átészterező módszereknél előnyös, ha ki­sebb szénatomszámú észterből nagyobb szén­atomszámú észtert készítünk. Abban az eset­ben azonban, ha a kisebb szénalomszámú al­koholt jelentős feleslegben vesszük, a maga­sabb szénatomszámú észter is átészterezhető kisebb szénalomszámúvá. Összefoglalva, a (II) általános képletű vegyületeket és gyógyászatilag elfogadható, nem-toxikus észtereiket és sóikat úgy állít­juk elő, hogy egy (IV) általános képletű nit­­rilt a megfelelő szabad karbonsavvá hidroli­­zálunk, egy (II) általános képletű karbonsa­vat kívánt esetben a megfelelő észterré ész­­lerezünk, vagy egy (II) általános képletű karbonsavat a megfelelő sóvá alakítunk; vagy egy (II) általános képletű karbonsav észterét vagy sóját szabad karbonsavvá hidrolizáljuk; egy (II) általános képletű karbonsav észterét egy másik észterré alakihatjuk átészterezés­sel; vagy egy (II) általános képletű karbon­5 10 15 20 25 3C 35 40 45 50 55 60 65 8

Next

/
Thumbnails
Contents