190063. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirazolo-oxazin-, tiazin- és kinolin-származékok előállítására

7 190063 8 módszereivel történhet. Ezeknél a vizsgálati módszereknél radioaktív jelzésű arahidonsav anyagcseréjét mosott humán trombocitákon valósítjuk meg. Ennél az in vitro vizsgálatnál a radioaktiv metabolitokat a reakciókeverék­ből kivonjuk és vékonyrétegkromatográfiásan elválasztjuk. Az autoradigrammot vékonyré­teg-számláló segítségével értékeljük ki. Ilyen vizsgálati feltételek mellett a jelzett metabo­­litok az ét nem alakult arahidonsavból elvá­laszthatók és mennyiségileg kiértékelhetők. Az inhibitorok hatására a melabolizálás alatt képződött Thromboxan B2 (TXB2) és 12-hidr­­oxi-5,8,10-heptadekatrién-sav (HHT) ciklooxi­­genáz-termékek, ill. a 12-hidroxi-5,8,ll,14- -eikozatetraénsav (HETE) lipoxigenáz-termék közötti radioaktivitás-megoszlás mértéke az enzimek gátlásának. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek lipoxigenáz-gétló hatása mérhető a HETE-szintézis gátlásával. Megállapítható, hogy a TXB2 és HHT a szintézist nem befo­lyásolja, mig az arahidonsav-átalakuiás le­csökken. Miként a következő táblázatból ki­tűnik, a találmány szerinti eljárással előállí­tott vegyületek jellemző gátló hatást fejtenek ki a lipoxigenáz-lemezkékre (HETE-szintézis) (1. táblázat). A fenti eljárással megegyező módon ki­mutatható a találmány szerinti eljárással elő­állított vegyületek lipoxigenáz-gétló hatása leukocitákon is. A polimorfgyűrűs humán és nyúl leuko­­citék az arahido - savat 5-hidroxi-5,8,ll,14- -eikozatetraénsavvá (5-HETE) és Leukotrién B4-gyé (5S, 12R-dihidroxi-6 cisz, 8,10- -transz-14 cisz-eikozatetraénsav) metabolizál­­ják. Az 5-HETE és a Leukotrién B4 vegyüle­tek leukocitákból való felszabadításénak gát­lása mértéke a találmány szerinti eljárással elöálított vegyületek lipoxigenázgátló hatásá­nak (1. táblázat). A humán leukocitákon végzett vizsgála­tot Borgeat és Samnelsson szerint, [J. Bioi. Chem. 254, 2643 (1979) és Proc. Natl. Acad. Sei. USA, 76, 2148 (1979), a nyúl leukocitá­kon végzett vizsgálatot pedig Walker és Pa­rish (Inter. Archs. Allergy appl. Immun. 66, 83 (1981)] szerint végezzük. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek prosztaciklin-stimuléló hatásának igazolását nyúl aortalamellákon végeztük egy órás inkubálás után a prosztaciklin-felszaba­­dulás mértékének meghatározásával [Moncada és társai, Lancet (1977) I, 18], valamint eh­hez kapcsolódóan a 6-keto-PGF 1 stabil prosztaciklin-metabolit radioimmunológiai meghatározásával (B. M. Peskar és társai, FRBS Letters 121, 25 1980) (1. 2. táblázat). A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek in vivo is hatásosak. Ezt a hatást a leukocita-vándorlás-gátlásnak ismert módon történő mérsével lehet igazolni [Higgs és társai, Biochemical Pharmacology 28, 1959 (1979); Eur. J. Pharmacol. 66, 81 (1981)]. A találmány szerinti eljárással előállított ve­­gyiiletek az ödéma-képződést is csökkentik a karragenin-gyulladásos modellen, és gátolják a 3-16 melanoma áttételeződését [Honn és I társai, Science 212, 1270 (1981)]. Az új hatóanyagból közömbös, nem mér­gező, gyógyászati célra alkalmas hordozó­­anyagok és oldószerek alkalmazásával ismert módon gyógyászati készítményeket, mint tab­lettát, kapszulát, drazsét, pirulát, granulátu­mot, aeroszolt, szirupot, emulziót, szuszpen­ziót és oldatot lehet előállítani. Ezekben a gyógyászatilag hatásos vegyületek koncent­rációja az összkeverék 0,5-90%-a legyen, az­az olyan mennyiség, amely elegendő a meg­adott biztonságos adagoláshoz. A gyógyszerré alakítás például végezhe­tő úgy, hogy a hatóanyagot emulgeáló- és/ /vagy diszpergálószer alkalmazása mellett ol­dószerrel és/vagy hordozóanyaggal oldjuk, amikor is pl. ha viz a higitószer, segédoldó­­szerként szerves oldószereket lehet alkal­mazni. Segédanyagként példaként a következő­ket soroljuk fel: víz, nem mérgező szerves oldd szerek, mint parafinok (pl. kőolaj-frak­ciók), növényi olajok (pl. földimogyoró-olaj, szezámolaj), alkoholok (pl. etil-alkohol, gli­cerin), glikolok (pl. propilén-glikol, polieti­­lén-glikol), n-alkil-pirrolidonok, szilárd hor­dozóanyagok, mint pl. természetes kőlisztek (pl. kaolinok, timföldek, talkum, kréta), szin­tetikus kőlisztek (pl. nagydiszperzitású ko­­vasfv, szilikátok), cukor (pl. nád-, tej- és szölőcukor), emulgeálószerek, mint nem-iono­­gén anionos emulgeátorok (pl. polioxi-etilén­­-zsí 'savészterek, polioxi-etilén-zsírsavéterek, alkilszulfonátok, arilszulfonátok), diszpergá­­lószerek (pl. lignin, szulfitszennylúg, metil­­-cellulóz, keményítő és polivinil-pirroli­­don) és csúsztatószerek (pl. magnézium-szte­­arát, talkum, sztearinsav és nátrium-lauril­­-szulfát). Az alkalmazás a szokásos módokon tör­téni!:, előnyösen orálisan vagy parenteráli­­san, különösen előnyösen bőr alá. Orális al­kalmazás esetén a tabletták az említett hor­dozóanyagokon kívül természetesen egyéb adalékanyagokat, így nátrium-citrátot, kalci­um-karbonátot és dikalcium-foszfátot is tar­talmazhatnak, különböző adalékanyagokkal együtt, amelyeknek a keményítő, előnyösen a burgonyakeményítő, a zselatin és hasonlók. Továbbá a tablettázásnál csúsztatóanyagok, mint magnézium-sztearát, nátrium-lauril-szul­­fát ás talkum is alkalmazhatók. Szájon át történő alkalmazásra szánt vizes szuszpenzi­ók és/vagy elixírek esetében a hatóanyaghoz a fent említett segédanyagokon kívül külön­böző izjavító és színezőanyagok is adagolha­tok. Parent.erális felhasználás céljára a ható­anyag oldatát alkalmas folyékony hordozó­anyag alkalmazásával alakítjuk gyógyszerré. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Thumbnails
Contents