189940. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és elektronágyú elektronsugár előállítására, különösen nagy áramsűrűség elérésére a célfelületen

7 189940 8 hető ki, hogy az elektronok nem mutatnak Maxwell-féle eloszlást, és így a célponton illetve képernyőn lényegesen nagyobb áram­­sűrüség érhető el, az esetben, ha az elekt­ronlencséket megfelelő módon tervezik. A találmány révén lehetővé vélik az elektronégyú szabályozási karakterisztikájá­nak eltolása, tulajdonképpen az analizáló térbe jutó elektronáram átlagos energiaér­tékének lehetséges előválasztását. Ez az elő­választás a katódból emittált elektronok kez­deti gyorsításával érhető el, és különös je­lentősége van színes képcsövek esetében, ahol három elektronágyút kell azonosan ve­zérelni. A fentieken túlmenően a találmány sze­rinti elektronágyú esetében az elektronsugár intenzitását moduláló elektród alacsony fe­szültségű és majdnem ideálisan exponenciális sugármodulációs karakterisztikával rendelke­zik, sőt a sugár mérete a felhasználási felü­leten a sugár áramintenzitásától függően csak kismértékben változik. A találmány sze­rinti elektronágyú esetében a katód működé­si feltételei függetlenek a sugáráram intenzi­tásának pillanatnyi értékétől. A katód védve van a gyorsítási tartományban keletkező és a sugár elcsúszásából származó pozitív ionok káros bombázó hatásától. A találmány további jellemzőit a mellékelt rajzon bemutatott példakénti kiviteli alakok kapcsán ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti elektron­ágyút mutatja hosszmetszetben az elektronlencsék és az anali­zátor között lévő köralakú rés­sel ellátott elektróddal, és a 2. ábra hasonló elektronágyút mutat hosszmetszetben, de az elektró­dában gyűrűalakú réssel. A találmány szerinti elektronágyú 1. áb­rán látható kiviteli alakjának 3 fűtőtesttel közvetett módon fűtött 1 katódja van, amely­nek felülete részlegesen 1 mm széles gyűrű­alakban 2 emissziós réteggel van bevonva, amely az 1 katód emissziós szempontból aktív részét képezi. Az 1 katódot 4 és 7 elektró­dok veszik körül, amelyek az 1 katódból ki­lépő elektronsugarat formálják, az elektronok sebességeloszlását élesen korlátozzák mind a nagyság, mind irány tekintetében: a 4 és 7 elektródok koaxiális hengerek, és forgásszim­metrikus energiaanalizátort képeznek, amely­nek belépő 5 nyílása az 1 katód 2 emissziós réteggel bevont aktív felületéhez képest ten­gelyirányban el van tolva oly módon, hogy a 4 és 7 elektródok közötti 6 analizáló térbe olyan szög alatt lépnek be, amely a rendszer 0 tengelyéhez képest keskeny tartományban mozog. Ez a tartomány 0,6-0,8 radián. A 4 és 7 elektródok koaxiálisán vannak az 1 kálódhoz képest elhelyezve és annak oldalfelületét veszik körül. A 7 elektród vége közel van az 5 nyíláshoz. A külső 7 elekt­ródnak a belső 4 elektróda és az 1 katód henger körül részleges szerelése abból a szempontból előnyős, hogy csökkenthető a modulátor 7 elektródjának a kapacitása a rendszer többi elektródjához viszonyítva. Az elektronok pályája a 6 analizáló tér­ben meggörbül attól függően, hogy mekkora a kezdeti energiájuk, és sebességvektoruk­nak a rendszer 0 tengelyével bezárt szöge és hogy mekkora feszültség van a belső 4 elektród és a külső 7 elektród között, ame­lyek közül a 7 elektród tulajdonképpen a modulátor és negatív irányú előfeszültsége van a 4 elektródhoz viszonyítva. Ez a fe­szültség néhány Volttól 12 Voltig terjedő tartomány nagyságrendjébe esik. A fenti kialakítás következtében csak azok az elektronok érik el a kilépő 8 rést, amelyeknek energiája és mozgásiránya kes­keny intervallumban van, a 0,7 radián értékű 15 központi szög körüli 0,1-0,2 radián tarto­mányban és a 8 résen átfolyó áram egysze­rűen szabályozható a 4 és 7 elektródok, va­gyis az analizátor feszültségének változta­tásával. Ennek következtében az analizátort elhagyó elektronok áramlása mind energia­­mind szög tekintetében élesen korlátozott. Ezután az elektronok majdnem egyenes vonalak mentén mozogva 9 réshez érnek, amely 12 elektródán van. A 12 elektród részt vesz a 10 ekvipotenciális vonalak kialakítá­séban. A 9 nyílás elhagyása után 10 ekvipo­­tenciélis vonalakkal rendelkező 11 elektron­lencsék gyorsítják, formálják és fókuszálják. Ezek az elektronlencsék szokásos módon ké­szülnek hengeres elektródok és mágneses te­kercsek segítségével. Az elektronágyú elektródrendszerét 13 és 14 kerámiagyűrűk és -tárcsák fogják össze. A 14 gyűrűk egyik oldala szokásosan vékony fém vagy ellenállásréteggel van ellátva annak érdekében, hogy megakadályozzák a 6 anali­zálótér eloszlásának zavarásét. A találmány szerinti elektronágyú 1. éb­rén látható kiviteli alakjánál a 12 elektródon körkörös 9 nyílás van, amelynek sugara né­hány 10 mikrométer nagyságrendjébe esik, és ez a kiviteli változat lehetővé teszi a ke­resztező típusú elektronágyúk előállítását és lehetővé teszi az elektronok oldalirányú se­bességéből származó hatás kiküszöbölését annak köszönhetően, hogy csak azok az elektronok képesek elegendően megközelíteni a rendszer nagy 0 szimmetriatengelyét, míg a többit leválasztja a sugárból. A találmány szerinti kialakításnál a tér­­töltés lényegesen nagyobb szerepet játszik. A találmány szerinti elektronágyú 2. áb­rán látható kiviteli alakja annyiban külön­bözik az 1. ábrán látható kiviteli alaktól, hogy a körkörös alakú 9 nyílás helyett itt gyűrűalakú 9 nyílás van a 12 elektródban. Ami által lamináris áramlásé elektronágyú állítható elő. Ezáltal csökkenthető a tértöltés 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents