189940. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és elektronágyú elektronsugár előállítására, különösen nagy áramsűrűség elérésére a célfelületen

5 189940 6 más paramétereivel és így kompromisszumra van szükség. A fent említett 3 740 607 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból olyan lamináris áramlású elektronágyú és el­járás ismerhető meg, amelynek révén nagy áramsűrűségű sugár nyerhető az egyéb mi­nőségi jellemzők megőrzése mellett. Ezen ismert elektronágyú közvetett fű­tésű csészeformájú kálóddal rendelkezik, amelynek első részén ellenállásfűtés türem­­kedik ki. Ezen kitüremkedés felületére emit­­táló réteget alkalmaznak. A katód kitüremke­dését körülvevő vezérlőelektródán lyuk van, és felülete 0-45 fokos szöget zár be a ten­gelyre merőleges felületre és az elektróda emittáló felületéhez közel van, és tulajdon­képpen a katód felületének lényegében véve a meghosszabbítása. Ez az elektróda tulaj­donképpen egy modulátor. A szóbanforgó elektronágyú anódja ten­gelyirányban el van mozdítva a kátédtól, formája, hengeres, amelynek felforditott vége a katód felé van irányítva. Ez a vég egy lyukkal van ellátva, amelynek átmérője na­gyobb, mint a katód kitüremkedéséé és en­nek a végnek a felülete az elektronágyú tengelyéhez viszonyítva 0-45 fokos szögben fekvő felülethez viszonyítva elkeskenyedik. Az anódnak ez a kátédhoz képesti elmozdítá­sa a vezérlő elektróda és az anód élének az elektronágyú tengelyére merőleges felülethez képesti dőlésszöge, valamint a vezérlő elekt­ródára és az anódra kapcsolt feszültség úgy van megválasztva, hogy az ily módon kiala­kuló elektromos tér merőlegesen irányuljon a katód teljes emittáló felületére és a kátédhoz képest eltávolított divergáló elektronlencsét hozzon létre. Az anód mögött két további hengeres elektróda van elhelyezve, amelynek feszült­sége nagyobb, mint az anódé, és amelyek két gyorsító konvergáló elektronlencsét alkotnak. Amennyiben szükséges, még egy mágneses rendszert is alkalmaznak, amelynek tekercse az elektonágyút befogadó készülék burkola­tán kívül van elhelyezve és amely mágneses elektronlencsél alkot. A kátédból emittált azon elektronok, ame­lyeknek energiája elegendő ahhoz, hogy le­győzze az alacsony értékű katódfeszültséget, lényegesen felgyorsulnak, és a majdnem pár­huzamos pályákon mozogva laminárisán áram­lanak. Az anód fordított végénél ezek a pá­lyák eltérülnek, és kialakítják a katód vir­tuális képét a katód emittáló része mögött. A konvergáló lencserendszer tárgya az imaginárius kép és a nagy távolságnak kö­szönhetően lehetővé teszi az igen alacsony értékű nagyítást az eletronsugár alkalmazási felületén, vagyis a célfelületen, illetve kép­ernyőn. Ez a megvalósítás lehetővé teszi an­nak a határáramnak a lényeges megközelíté­sét, amely áramsürüséget a Langmuir-féle ki­fejezés határoz meg anélkül, hogy az elekt­ronágyúban lényeges áramveszteség lépne fel. A Silzar és D.J. Bates egy gyakorlati kivitelezés során az elméletileg lehetséges maximális áramsűrűség 30%-át érték el. Ez a fajta kialakítás lehetővé teszi a modulátor feszültségértékének lényeges csökkentését, amely elengedhetetlen a sugár­­áramnak egészen kicsiny értéktől maximális értékre való változtatásához. Az ilyen fajta elektronágyúk zárási feszültsége 12-20 V nagyságrendjébe esik. Habár lényegesen alacsonyabb, mint a keresztező típusú elektronágyúknál, a felol­dóképesség foka az áram növekedésével to­vábbra is 20% körüli értéken marad. Jelen találmány szerint kátédból emittált elektronáramból a divergens pályán koaxiális kúpok oldalfelületein haladó elektronokat el­választjuk, ahol a kúp csúcsszöge 0-0,5 ra­dian csúcsszögtartományokon belül van a központi szög körül, és 0,5-1,5 radián belül, mielőtt azokat elektronlencsék fókuszálnák, és a kicsiny, 0-1 elektronvolt (eV) energia­­szintű elektronokat leválasztjuk, előnyösen pályájuknak körkörös szimmetrikus energia­­analizátorban való elhajlitása révén. A találmány szerinti elektronágyúnál a forgás szimmetrikus elektródák mint formáló elektródák energiaanalizátort alkotnak, amelynek belépő nyílása tengelyirányban el van távolitva a katód aktív felületétől oly módon, hogy az elektronsugár hajlásszöge ezen rés tartományában a rendszer tengelyé­hez képest 0-0,5 radián körül változik, a 0,5-1,5 radián értékű középponti szög körül. Az elektronágyú katódja itt is hengerként alakítható ki, amely felületének egy része gyűrű alakban és 0,01-10 mm szélességben emittáló réteggel van ellátva. Az elektron­­ágyú ellátható az analizátor és az elektron­­lencsék között egy további elektróddal, amely egy keskeny koaxiális gyűrűszerű rés­sel együttműködve ekvipotenciális vonalakat alakit ki. Egy további kiviteli alaknál ez a rés körkörös és így a helytelen szögben ér­kező és nagyobb oldalszög irányú sebesség­gel rendelkező elektronokat ütközés révén kiküszöböli. A találmány szerinti elektronágyú mind­két kiviteli változata esetében a kialakított elektronsugarak élesen behatároltak mind energiájuk, mind mozgásirányuk tekinteté­ben. Ezen végső elektód alakja tetszőleges formájúra tervezehető, és ennek következté­ben lehetőséget ad arra, hogy az elektron­lencsék hosszúsága lényegesen csökkenthető legyen, aminek következtében viszont a tel­jes szerkezet, vagyis a képcső nyakának hossza lecsökkenthető. A találmány szerint a Langmuir-féle kö­vetelmény kielégíthető, amely tulajdonképpen arra vonatkozik, hogyan nyerhető maximális áramsűrűség az elektronsugár felhasználási területén. Követelmény annak révén elégit-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents