189912. lajstromszámú szabadalom • Készülék testfolyadék alkotórészeinek analitikai meghatározására szolgáló teszthordozó kiértékelésére

180912 8 oldala felől egy rugózóan beágyazott nyomó­lapka nyomódik. A nyomólapka előnyösen úgy van beágyazva, hogy azon a szakaszon, ame­lyen működés közben rugózottan mozog, min­den oldalra billenthető. A mérőhelyzetben a másik oldalon a mérőegység előnyösen blen­­dével vagy hasonlóval nyomódik rá a teszt­­hordozó elülső oldala felől annak tesztfe­­lületére. Ezzel a konstrukcióval két lényeges előnyt kapcsolunk össze egymással. Egyrészt a nyomólapka azonnal hozzányomódik a teszt­csík hátoldalához, amint ez a tartóberende­zésekbe van feszítve, függetlenül attól, hogy a másik oldalon hat-e ellennyomás a tesztfe­lületre. Előnyösen a nyomólapka temperálha­­tóan van kiképezve. Ezt a tesztfelületet már közvetlenül a teszthordozó megfeszítése után a kívánt hőmérsékletre hozza. Ettől függetle­nül lehetséges, hogy csak későbbi időpont­ban gyakorolunk nyomást a tesztfelületre felső oldaláról, ahogy ez különleges jelen­tőségű, ha az előbb említett 3 130 749. sz. német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat szerinti fedőlapos teszthordozót kell kiértékelni. Másrészt a rugózó nyomólapkával eltérő tesztterület-vaslagságok és a mérőegyBÓg, illetve annak mérőblendéje vezetésében gyakorlatilag alig elkerülhető toleranciák előnyős módon kiegyenlítődnek. Előnyösen az alátámasztó felület lega­lábbis a teszthordozónak megfelelő szakaszon domborúra meghajlítva van kiképezve. Ebből származik függetlenül a görbület közelebbi alakjától az a kezelési előny, hogy a teszt­hordozó kezelövégének, amíg csak a beveze­tővéghez rendelt rögzítő tartja, előre mega­dott távolsága van az alátámasztó felülettől, úgy hogy a teszthordozó könnyen behelyez­hető és kivehető. A hajlított alátámasztó fe­lület azt is megkönnyíti, hogy a teszthordozó kezelővégót a fentebb leírt úton és módon egy tolóka segítségével a teszthordozó hosszirányában rugóval megfeszített rögzítő­­elemhez nyomjuk, és kivágását ezzel kapcso­latba hozzuk. Különösen előnyös akkor is egy meghaj­lított alátámasztó felület, ha a teszthordozó hátlapján egy mágneses kód van, amelyet egy megfelelő leolvasófejnek kell leolvasni. A leolvasófej rése és a teszthordozó mágneses rétege között szükséges szoros érintkezés megteremtése céljából a teszthordozó alátá­masztási felülete és a leolvasófej ehhez vi­szonyított mozgáspályája úgy van kialakítva, hogy a leolvasófej legmagasabb pontja moz­gáspályájának minden helyén magasabban fekszik, mint a tesztcsík alátámasztási felüle­te. Ezáltal elérjük, hogy a mozgáspálya min­denegyes részén a tesztcsíkra ható feszítő­erők egy, a leolvasófej irányába mutató kom­ponenst eredményeznek. Ez már lényegében egy teljesen egyenes lefutású alátámasztási felülettel íb elérhető, amelyből a leolvasófej jelentéktelen mértékben kiáll. A mágnesréte­ges felület és a leolvasófej között jobb összenyomódást érünk azonban el, ha az alá­támasztási felület a leolvasófej mozgáspályá­jának megfelelő szakaszon egyenletesen meg van hajlítva, és a leolvasófej csekély mér­tékben kiáll. Szerkezetileg különösen egyszerű egy olyan megoldás, amelynél a helyzetbeállító berendezés teljes egészében elfordítható egy forgástengely körül, és amelynél a mágneses leolvasófej rögzített a készülékben. Ekkor az alátámasztási felület a mágneses réteg és a leolvasófej viszonylagos mozgásának megfele­lő úton fut le a forgástengely körül koraiak­ban, és van egy kivágása, amelyen keresztül a leolvasófej az alátámasztási felülethez ké­pest csekély mértékben kiáll. Azáltal, hogy ennél a megoldásnál a mágneses leolvasófej helyzete rögzített a készülékben, különösen egyszerűen ellátható finombeállító berende­zéssel. Az egész elfordítható helyzetbeállító­­berendezés a készülék egészében előnyösen úgy lehet elhelyezve, hogy a tesztcsík az el­fordulási út egyik véghelyzetében kényelme­sen befeszíthető a tartóberendezésekbe, míg a másik elfordulási véghelyzetben a tesztfe­lület érintkezésbe hozható a mérőegységgel, és kiértékelhető. Az elsőből a második vég­helyzetbe való elmozdulás közben történik meg a mágneskód leolvasása. A kód kivált­képpen a tételre érvényes kiértékelési gör­béről tartalmaz adatokat, azaz egy reflexiós fotometriás kiértékelés esetében a mért dif­fúz reflexióképesség és a mintában lévő meg­határozandó anyag koncentrációja közötti függvényszerű összefüggésről. Emellett to­vábbi információkat is közölhet, különösen a készüléknél követendő vizsgálati körülmé­nyekről (például hőmérséklet, mérési idő). Egy másik fő szempont szerint a jelen találmány az elöljáróban jelzett olyan készü­lékre vonatkozik, amely különösen a már em­lített típusú olyan teszthordozók kiértékelé­sére van kialakítva, amelyek a teszthordozó egyik szélén rögzített fedőlap jellegű fedőré­teget tartalmaznak. Amint említettük, ilyen teszthordozók kiviteli alakjait a 3 130 749. sz. német szövetségi köztársaságbeli közzété­teli iratban írják le. Itt lényeges az, hogy a fedőrétegnek a teszthordozóra való rányomá­­sa oly módon történjék, hogy a fedőréteg (fedőlap) és az alatta lévő „plazmató” között a buborékzárványokat lehetőleg teljesen el­kerüljük. Ezen cél elérésére a találmány szerinti készüléknek a fedőréteg lepréselésére szol­gáló érintkezési felülettel ellátott olyan blendéje van, ahol a blende és/vagy a hely­­zetbeállitó berendezés úgy van elhelyezve és úgy működtethető, hogy az érintkezési felü­let a fedőréteghez való közelítés utolsó fá­zisában a teszthordozóhoz viszonyítva egy olyan forgástengely körüli elforduló mozgást végez, amely a fedőréteg felerősítési széléhez szoros közelségben van. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents