189912. lajstromszámú szabadalom • Készülék testfolyadék alkotórészeinek analitikai meghatározására szolgáló teszthordozó kiértékelésére
180912 8 oldala felől egy rugózóan beágyazott nyomólapka nyomódik. A nyomólapka előnyösen úgy van beágyazva, hogy azon a szakaszon, amelyen működés közben rugózottan mozog, minden oldalra billenthető. A mérőhelyzetben a másik oldalon a mérőegység előnyösen blendével vagy hasonlóval nyomódik rá a teszthordozó elülső oldala felől annak tesztfelületére. Ezzel a konstrukcióval két lényeges előnyt kapcsolunk össze egymással. Egyrészt a nyomólapka azonnal hozzányomódik a tesztcsík hátoldalához, amint ez a tartóberendezésekbe van feszítve, függetlenül attól, hogy a másik oldalon hat-e ellennyomás a tesztfelületre. Előnyösen a nyomólapka temperálhatóan van kiképezve. Ezt a tesztfelületet már közvetlenül a teszthordozó megfeszítése után a kívánt hőmérsékletre hozza. Ettől függetlenül lehetséges, hogy csak későbbi időpontban gyakorolunk nyomást a tesztfelületre felső oldaláról, ahogy ez különleges jelentőségű, ha az előbb említett 3 130 749. sz. német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat szerinti fedőlapos teszthordozót kell kiértékelni. Másrészt a rugózó nyomólapkával eltérő tesztterület-vaslagságok és a mérőegyBÓg, illetve annak mérőblendéje vezetésében gyakorlatilag alig elkerülhető toleranciák előnyős módon kiegyenlítődnek. Előnyösen az alátámasztó felület legalábbis a teszthordozónak megfelelő szakaszon domborúra meghajlítva van kiképezve. Ebből származik függetlenül a görbület közelebbi alakjától az a kezelési előny, hogy a teszthordozó kezelövégének, amíg csak a bevezetővéghez rendelt rögzítő tartja, előre megadott távolsága van az alátámasztó felülettől, úgy hogy a teszthordozó könnyen behelyezhető és kivehető. A hajlított alátámasztó felület azt is megkönnyíti, hogy a teszthordozó kezelővégót a fentebb leírt úton és módon egy tolóka segítségével a teszthordozó hosszirányában rugóval megfeszített rögzítőelemhez nyomjuk, és kivágását ezzel kapcsolatba hozzuk. Különösen előnyös akkor is egy meghajlított alátámasztó felület, ha a teszthordozó hátlapján egy mágneses kód van, amelyet egy megfelelő leolvasófejnek kell leolvasni. A leolvasófej rése és a teszthordozó mágneses rétege között szükséges szoros érintkezés megteremtése céljából a teszthordozó alátámasztási felülete és a leolvasófej ehhez viszonyított mozgáspályája úgy van kialakítva, hogy a leolvasófej legmagasabb pontja mozgáspályájának minden helyén magasabban fekszik, mint a tesztcsík alátámasztási felülete. Ezáltal elérjük, hogy a mozgáspálya mindenegyes részén a tesztcsíkra ható feszítőerők egy, a leolvasófej irányába mutató komponenst eredményeznek. Ez már lényegében egy teljesen egyenes lefutású alátámasztási felülettel íb elérhető, amelyből a leolvasófej jelentéktelen mértékben kiáll. A mágnesréteges felület és a leolvasófej között jobb összenyomódást érünk azonban el, ha az alátámasztási felület a leolvasófej mozgáspályájának megfelelő szakaszon egyenletesen meg van hajlítva, és a leolvasófej csekély mértékben kiáll. Szerkezetileg különösen egyszerű egy olyan megoldás, amelynél a helyzetbeállító berendezés teljes egészében elfordítható egy forgástengely körül, és amelynél a mágneses leolvasófej rögzített a készülékben. Ekkor az alátámasztási felület a mágneses réteg és a leolvasófej viszonylagos mozgásának megfelelő úton fut le a forgástengely körül koraiakban, és van egy kivágása, amelyen keresztül a leolvasófej az alátámasztási felülethez képest csekély mértékben kiáll. Azáltal, hogy ennél a megoldásnál a mágneses leolvasófej helyzete rögzített a készülékben, különösen egyszerűen ellátható finombeállító berendezéssel. Az egész elfordítható helyzetbeállítóberendezés a készülék egészében előnyösen úgy lehet elhelyezve, hogy a tesztcsík az elfordulási út egyik véghelyzetében kényelmesen befeszíthető a tartóberendezésekbe, míg a másik elfordulási véghelyzetben a tesztfelület érintkezésbe hozható a mérőegységgel, és kiértékelhető. Az elsőből a második véghelyzetbe való elmozdulás közben történik meg a mágneskód leolvasása. A kód kiváltképpen a tételre érvényes kiértékelési görbéről tartalmaz adatokat, azaz egy reflexiós fotometriás kiértékelés esetében a mért diffúz reflexióképesség és a mintában lévő meghatározandó anyag koncentrációja közötti függvényszerű összefüggésről. Emellett további információkat is közölhet, különösen a készüléknél követendő vizsgálati körülményekről (például hőmérséklet, mérési idő). Egy másik fő szempont szerint a jelen találmány az elöljáróban jelzett olyan készülékre vonatkozik, amely különösen a már említett típusú olyan teszthordozók kiértékelésére van kialakítva, amelyek a teszthordozó egyik szélén rögzített fedőlap jellegű fedőréteget tartalmaznak. Amint említettük, ilyen teszthordozók kiviteli alakjait a 3 130 749. sz. német szövetségi köztársaságbeli közzétételi iratban írják le. Itt lényeges az, hogy a fedőrétegnek a teszthordozóra való rányomása oly módon történjék, hogy a fedőréteg (fedőlap) és az alatta lévő „plazmató” között a buborékzárványokat lehetőleg teljesen elkerüljük. Ezen cél elérésére a találmány szerinti készüléknek a fedőréteg lepréselésére szolgáló érintkezési felülettel ellátott olyan blendéje van, ahol a blende és/vagy a helyzetbeállitó berendezés úgy van elhelyezve és úgy működtethető, hogy az érintkezési felület a fedőréteghez való közelítés utolsó fázisában a teszthordozóhoz viszonyítva egy olyan forgástengely körüli elforduló mozgást végez, amely a fedőréteg felerősítési széléhez szoros közelségben van. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
