189912. lajstromszámú szabadalom • Készülék testfolyadék alkotórészeinek analitikai meghatározására szolgáló teszthordozó kiértékelésére
O I WP 12 10 A blende legegyszerűbb esetben egy fémrész, sima alsó érintkezési felülettel, amelyet a teszlhordozó fedőlapjával érintkezésbe hozunk, és egy kerek lyukkal, amely ablakként szolgál, amelyen át a fedőréteggel egyesített tesztréteg elszíneződése optikailag kiértékelhető. A leírt mozgással érjük el, hogy a nyomás a blende érintkezési felületének a fedőlapra szorítása közben a tesztterűlet körzetében levegőzárványok létrejötte nélkül egyenletesen szétterjed. Különösen előnyösen a blende oly módon van szerelve és úgy működtethető, hogy a teszthordozó fedőlapjához az érintkező felület közeledésének utolsó fázisában a fedőlap a rögzített szélétől távolodó siklómozgást végezzen. Ezáltal a létzárványok veszélyét még jobban elkerüljük, és a fedőlapot különösen egyenletesen nyomjuk le. Hangsúlyozandó, hogy a jelen találmány második főszempontja szerinti megoldás ugyan különösen előnyösen kapcsolható össze az első főszempont szerintivel, azonban attól függetlenül is önálló jelentőségű. A rekeszelemnek a teszthordozóhoz viszonyított komplikált mozgása elvileg megfelelő szervomeghajtások és elektronikus vezérlés segítségével sokféle módon megvalósítható. A gyakorlatban azonban a szükséges megbízhatóságot és a kedvező költségű szerkezetet figyelembe kell venni. Emellett különösen előnyös, ha abban az esetben, mikor az egész helyzetbeállitó berendezés az előbb leírt módon elfordítható, ugyanazt a meghajtást a teszthordozó fedőlapjának a lenyomására is felhasználjuk. Ilyen értelemben előnyös, ha a blende egy csatoló mechanizmuson keresztül a helyzetbeállitó berendezéshez tartozó meghajtással összeköttetésben áll. Különösen előnyösen a blende a mérőegysóggel működésben szilárdan összekapcsolt rész, ahol az említett meghajtás a csatoló mechanizmuson át a helyzetbeállító berendezést és a mérőegységet úgy működteti, hogy a helyzetbeállító berendezés és a mérőegység között a megkívánt viszonylagos mozgás jöjjön létre. Gyakorlatilag itt minden olyan csatoló mechanizmus megfelel, amely eléggé holtjáték nélkül működik, egyszerűen van felépítve és nem igényel túlságosan sok erőt. Főként valamilyen megfelelő kulisszás vezetés jöhet számításba. Különösen előnyös, mert viszonylag egyszerű felépítésű és megbízható működésű, az olyan csatoló mechanizmus, amelynek két egymásba kapcsolódó fogkoszorúja van, melyek megfelelő, például szektorainké összekötőrészeken keresztül egyrészt a mérőegységgel és másrészt a helyzetbeállító berendezéssel vannak összekapcsolva. A két fogkoszorú köralakban két forgástengely körül helyezkedik el, amelyek körül egyrészt a helyzetbeállító berendezésekhez tartozó szerkezeti egység és másrészt a mérőegységhez tartozó szerkezeti egység elfordul. A helyzetbeállitó berendezést tartó szerkezeti egység egyrésze képezi azt a nyomólapkát, amelynek a teszthordozó felé forduló felülete előnyösen lényegében az alátámasztási felület görbületéhez érintőlegesen csatlakozik, és simán átmegy ebbe. A blende érintkezési felülete, amely a megfelelő teszthordozó fedőlapjának lenyomására szolgál, előnyösen nem merőleges a közepét keresztező, a mérőberendezést tartó szerkezeti elem forgástengelye körüli sugárra. Inkább előnyösen úgy van orientálva, hogy az érintkezési felületre emelt merőleges, a mérőegység forgástengelyének a helyzetbeállitó berendezéssel ellentétes oldalán van. A mérőegységhez tartozó fogaskoszorú előnyösen kisebb átmérőjű, mint a helyzetbeállitó berendezéshez tartozó fogaskoszorú. Ezzel a konstrukcióval a két szerkezeti egység egyszerű és megbízható összekapcsolását érjük el. Kísérletekkel minden további nélkül kideríthető szerkezeti elemek olyan elrendezése, amelynél a mérőblende érintkezőfelületének a teszthordozó fedőlapja felé való közelítésekor a kívánt mértani feltételek teljesülnek. Amint említettük, a találmány szerinti készülék különösen a 3 130 749. sz. német szövetségi közlársaságbeli közzétételi iratban leírt fajtájú teszthordozók kiértékelésére alkalmas. Itt az egyes szerkezeti jellemzők említett előnyei ideális módon kapcsolódnak egymással. A csíkformájú teszthordozó a tartóberendezések közötti megfeszítésével ez pontosan ki van terítve. Egyidejűleg a nyomólapka hátulról hozzányomódik a teszthordozóhoz a tesztfelület környezetében, és temperálni kezdi ezt. Ez lehetséges, jóllehet ezalatt még semmilyen nyomást sem gyakorolunk az ellenkező oldalról a tesztfelületre. Ott ez idő alatt a plazmanyerési fázis megy végbe az előbb bővebben leírt módon. A mindenkori teszthez igazított időpontban és megfeleld sebességgel fordítjuk azután a helyzetbeállitó berendezést tarló szerkezeti egységet első helyzetéből a második helyzetbe, miközben a teszthordozó hátoldalán lévő, előnyösen mágneses kódolás leolvasható. A mozgásmenet minden további nélkül úgy irányítható, hogy az előre meghatározott időpontban a mérőegység a mérőblendével érintkezési felületén ét a teszthordozó fedőlapjára nyomódjék, és ezáltal a reakció meginduljon. Amennyiben kívánatos, még egy levegőztetési fázis is beiktatható, amelynek során a mérőegységet mégegyszer visszafordítjuk, hogy a nyomást a tesztfelületen megszüntessük és ezt levegőztetésnek tegyük ki. Végül egy tovább, előre megadott időpontban a mérőblende érintkezési felületét a mérőegységgel újból a tesztfelülethez nyomjuk, és a mérést elvégezzük. További előnyök és a találmány lényegéhez tartozó jellemzők a rajz alapján részlete5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
