189906. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a központi idegrendszerre ható új triciklusos-vegyületek előállítására

13 189906 14 felületén elhelyezkedő termisztorokhoz kap­csolódó hőszabélyozó úgy programozza a lám­pát, hogy a lemezen állandóan 57 °C legyen a hőmérséklet. Mindegyik egerei a forró le­mezre helyezeti, 162 mm átmérőjű üveghen­gerbe ejtjük és a kísérlet kezdeti időpontjá­nak azt az időpontot tekintjük, amikor az ál­lat lába a lemezhez ér. A kísérleti vegyület beadása után 0,5 és 2 órával tapasztalható az egyik vagy mindkét hátsó lábon az első meg­ugró jellegű mozdulat vagy pedig az az első 10 másodperc, amely elmúlik ilyen jellegű mozdulatok nélkül. A morfin EDso értéke eb­ben a tesztben szubkután beadással 4-5,6 mg/test.súlykg. Ami a találmány szerinti eljárással előállí­tott vegyületeket tartalmazó gyógyászati ké­szítmények adagolását illeti, a konkrét ese­tekben az orvos határozza meg azt az adago­lási módszert, amely a beteg szempontjából a legkedvezőbb. Érthető, hogy a konkrét eset­ben alkalmazott dózis függni fog a beteg ko­rától, súlyától és állapotától, valamint a bea­dás módjától. Általában azonban a kezdeti fájdalomcsillapító dózis felnőttek esetén 0,01-500 mg naponta, egyszeri vagy többszö­ri beadással. Számos esetben nem szükséges napi 100 mg-nál többet alkalmazni. Az elő­nyös orális dózistartomány 0,01-300 mg/nap, különösen előnyösen 0,10-50 mg/nap. Az elő­nyös parenterális dózistartomány 0,01-100 mg/nap, különösen előnyösen 0,01-20 mg/nap. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek felhasználhatók glaukóma kezelé­sére, feltételezhetően annak köszönhetően, hogy képesek az intraokuláris, vagyis a sze­men belüli nyomást csökkenteni. Hatásukat az intraokuláris nyomásra kutyákon vizsgálhat­juk. A kísérleti vegyületet becsepegtetjük a kutya szemébe oldat formájában vagy pedig szisztémikusan adagoljuk különböző időpon­tokban azt követően, hogy a szemet két csepp 0,5%-os tetracain-hidroklorid /4-(n­­butil-amino)-benzoesav-2-(dimetil-amino)-etil­­észter-hidroklorid/ oldat becsepegtetóse út­ján érzéstelenítettük. Ezt a helyi érzéstelení­tést követően néhány perccel intraokuláris nyomás mérést végzünk Schiotz-féle mecha­nikus tonométerrel és - miután fluoreszcein színezéket adagoltunk - Holberg-féle kézi al­kalmazású tonométerrel. A kísérleti vegyüle­tet célszerűen a kővetkező oldat formájában használjuk: kísérleti vegyület - 1 mg, etanol - 0,05 ml, Tween 80 (az Atlas Powder Co. (Wilmington, Delaware állam, Amerikai Egye­sült Államok) által szállított polioxi-alkilén­­szorbitán-monooleát) és az 1 ml-hez szüksé­ges mennyiségben fiziológiás konyhasóoldat. Használhatunk azonban egy töményebb olda­tot is, amely ugyanezekből a komponensekből rendre 10 mg-ot, 0,10 ml-t, 100 mg-ol és az 1 ml-hez szükséges mennyiséget tartalmaz. Alternatív módon a találmány szerinti el­járással előállított vegyületeknek az intra­okuláris nyomás csökkentésében kifejtett ha­tását vizsgálhatjuk normális nyulakon az El­­sohly és munkatársai által a J. Clin. Pharma­col., 21. 472-477 (1981) szakirodalmi helyen ismertetett módszer szerint. Humán alkalma­zásnál a hatóanyagot 0,01-10 mg/teslsúlykg dózisban alkalmazhatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek diuretikus aktivitását a Lipschitz és munkatársai által a J. Pharmacol., 79. 97 (1943) szakirodalmi helyen ismertetett, kísér­leti állatként patkányokat alkalmazó módszer­rel határozzuk meg. Ennél az alkalmazási te­rületnél a dózistartomány azonos, mint ami­kor a vegyületeket fájdalomcsillapítóként al­kalmazzuk. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek antiemetikus hatását nem-érzéste­­lenitett és le nem kötözött macskákon a McCarthy és Borison által a J.Clin.Pharmacol., 21. 30-37 (1981) szakirodalmi helyen ismerte­tett módszerrel határozzuk meg. Itt is a dó­zistartomány azonos, mint amikor a vegyüle­teket fájdalomcsillapítóként alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek olyan gyógyászati készítményekké alakíthatók, amelyek egyszeri vagy többszöri dózist tartalmaznak, és a hatóanyagon kívül szokásos gyógyszergyártési hordozó­és/vagy segédanyagokból állnak. A gyógyászati készítmények elkészíthetők orális vagy parenterális beadásra alkalmas, szilárd vagy folyékony halmazállapotú készít­mények formájában. A találmány szerinti ve­gyületek, azaz az (I), (V) vagy (VT) általános képlelű vegyületek valamelyikét tartalmazó kapszulák előállíthatok úgy, hogy egy súly­­rész hatóanyagot összekeverünk kilenc BÚly­­rész hordozóanyaggal, például keményítővel vagy tejcukorral, majd az így kapott keve­réket kétrészes, zselatinból készült kapszu­lákba töltjük olyan mennyiségben, hogy mindegyik kapszula a keverékből 100 súly­részt tartalmazzon. A tabletták előállítása Bo­rán a hatóanyagot és a tabletták előállításá­hoz szokásosan használt segédanyagokat, például keményítőt, kötőanyagot és csúszta­­tót, összesajtolunk úgy, hogy egy-egy tab­letta 0,01-100 mg hatóanyagot tartalmazzon. Az (I), (V) vagy (VI) általános képletű hatóanyagok szuszpenzióit és oldatait rend­szerint közvetlenül felhasználást megelőzően készítjük el, hogy elkerülhetők legyenek a hatóanyag stabilitásával (például oxidálódás) vagy a szuszpenzió vagy oldal stabilitásával (például kicsapódás) kapcsolatos problémák a tárolás során. Az ilyen felhasználásra alkal­mas készítmények rendszerint vízmentes szi­lárd készítmények, amelyeket felhasználás előtt alakítunk át injektálásra alkalmas for­mára. A találmányt közelebbről a kővetkező ki­viteli példákkal kívánjuk megvilágítani. A 14., 21G., 30. és 45. példák illusztrálják a ta­lálmány szerinti eljárást, míg a többi példa 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8

Next

/
Thumbnails
Contents