189678. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként alkilazol-származékot tartalmazó fungicid és növényi növekedést szabályozó készítmények

1 za, mint a porozóanyag, de a keveréket az ismert módszerekkel granuláljuk. Másik lehetőség, hogy a készítmény a hatóanyagot egy előgranulált hígító­anyagon - például Fuller-földön, attapulgiton vagy mészkő-őrleményen — adszorbeálva vagy abszorbeál­va tartalmazza. A nedvesíthető por a hatóanyagot egy megfelelő felületaktív anyaggal és egy inert, porszerű hígító anyaggal, például kaolinnal összekeverve tartalmazza. Egy másik megfelelő koncentrátum a tömény fo­lyékony szuszpenzió, melyet úgy állítunk elő, hogy a hatóanyagot összeőröljük vízzel, egy nedvesítőszerrel és egy szuszpendáló anyaggal. A hatóanyag koncent­rációja a találmány szerinti készítményben — abban a formában, ahogy a növényekre alkalmazzuk - elő­nyösen 0,01-3,0 tömegrész, különösen előnyösen 0,01-1,0 tömegrész. A készítményben a hatóanyag mennyisége széles határok között változhat, 0,0001 — 60% a készítmény tömegére vonatkoztatva. A találmány szerinti készítményt általában a vető­magokon, a növényeken vagy azok előfordulási helyein alkalmazzuk. Tehát a készítményt alkal­mazhatjuk közvetlenül a talajra a vetés előtt, alatt vagy után úgy, hogy a talajban jelenlévő hatóanyag korlátozhatja a gombák növekedését, melyek megtá­madhatják a vetőmagot. Ha közvetlenül a talajt ke­zdjük, a hatóanyagot bármely olyan módon alkal­mazhatjuk, mely lehetővé teszi, hogy alaposan elke­veredjék a talajjal, mint például permetezés, kiszó­rás a talajra szilárd granulátum alakjában, vagy pedig úgy, hogy a készítményt a vetéssel egyidőben al­kalmazva ugyanazon vetőcsatornába juttatjuk be, mint a vetőmagokat. A megfelelő felhasználási arány 0,05—20 kg/hektár, előnyösebben 0,1—10 kg/hektár. Másik lehetőség, hogy a készítményt közvetlenül a növényen alkalmazzuk, például porzással vagy per­metezéssel, vagy a gombák megjelenésének kezdetén, vagy pedig a gombák megjelenése előtt, mint megelő­ző módszer. Mindkét esetben előnyös a levélperme­tezés alakjában történő alkalmazás. Általában fontos, hogy a gombák növekedését kellőképpen gátoljuk már a növényfejlődés korai szakaszában, mert ez az az időszak, mikor a növény a legsúlyosabban károsod­hat. Gabonaféléknél sok esetben kívánatos, hogy a növényt a 5. fejlődési szakaszban vagy még annak el­érése előtt, lepermetezzük, bár további permetezéses kezelések, a növény érettebb szakaszában növelhetik a gombák kifejlődésével és szaporodásával szembeni ellenállást. Ha szükségesnek látjuk, a permetező­vagy porozószer kijuttatható egy kikelés előtti vagy utáni herbicidszerrel is. Néha hasznos lehet a növény gyökerének kezelése a kiültetés előtt vagy alatt, pél­dául ügy, hogy a gyökereket átitatjuk a megfelelő folyékony vagy szilárd készítménnyel. Ha a készít­ményt közvetlenül a növényre alkalmazzuk, a megfe­lelő felhasználási arány 0,01 — 10 kg/hektár, előnyö­sen 0,05-5 kg/hektár. Ha a találmány szerinti készítményeket növeke­désszabályozóként alkalmazzuk, akkor általában a legjobb a növényfejlődésnek ugyanolyan szakaszai­ban alkalmazni őket, mint fent. Olyan növénykultú­ráknál, mint például a főzelékfélék, gyapot, és napra­forgó, az alkalmazás előnyös időpontja a vegetatív fejlődési szakasz előtt vagy közvetlenül a virágzás előtt, vagy közvetlenül az után van. Gabonafélék, 2 kerti növények és pázsitfélék esetén előnyösebb a korai alkalmazás, a növényfejlődés vegetatív szakaszá­nak kezdetén. A találmány szerinti készítményekben alkalma­zott hatóanyagok közül azokat, melyekben n értéke 0, úgy állíthatjuk elő, hogy egy (V) általános képletű vegyületet, melyben Y jelentése halogénatom, elő­nyösen klóratom, vagy AzH általános képletű vegyü­­lettel reagáltatunk. Ezt a reakciót általában bázikus körülmények között, például valamilyen alkálifém­karbonát - például kálium-karbonát - jelenlétében és adott esetben egy alkálifém-jodid jelenlétében hajtjuk végre. Általában szerves oldószer van jelen, például xilol vagy valamilyen nitril, például acetonit­­ril, vagy pedig egy keton, például etil-metil-keton. A reakciót általában 50 és 200°C közötti hőmérsékle­ten, és általában visszafolyató hűtő alatt végezzük. Azokat a (IV) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében n értéke 1, úgy állíthatjuk elő, hogy egy olyan (IV) általános képletű vegyületet, melyben n értéke 0, oxidálunk. Azok a (IV) általános képletű vegyületek, melyek képletében n értéke 2, olyan (IV) általános képletű vegyületek oxidálásával állíthatók elő, melyekben n értéke 0 vagy I. Oxidáló­szerként valamilyen persavat használunk, például 3-klór-perbenzoesavat. Az oxidálószer mólaránya álta­lában meghatározza az oxidáció mértékét. Az (V) általános képletű vegyületeket egy (VI) ál­talános képletű vegyületnek - például N-klór-szuk­­cinimiddel történő — klórozásával állítjuk elő. A (VI) általános képletű vegyületeket pedig úgy állíthatjuk elő, hogy egy (VII) általános képletű vegyületet - ahol X jelentése halogénatom, előnyö­sen klór- vagy brómatom — egy R’SH általános képletű vegyülettel reagáltatunk, előnyösen bázikus körülmények között. Sókat úgy állíthatunk elő, hogy a szabad bázist megfelelő savval, például sósavval reagáltatjuk. Komplexeket úgy állíthatunk elő, hogy a bázist egy alkalmas fémsóval, például mangán(Il)-klorid­­dal reagáltatjuk. A hatóanyagok előállítását az alábbi példákon mutatjuk be. Az izolált új vegyületek szerkezetét elemanalízissel és/vagy egyéb alkalmas elemzési módszerrel igazoltuk. 1. példa 52 g 4-klór-benztiolnak 180 ml dimetil-formaid­­dal készült oldatához keverés közben nitrogén-at­moszférában részletekben hozzáadagoltunk 21 g nát­­rium-metoxidot. 10 perc múlva 60,5 g 2-metil-2- -fenil-propil-kloridot adtunk hozzá, majd a keveréket lassan a visszafolyatás hőmérsékletére (130 C) melegítettük. A visszafolyató hűtő alatti forralást 5 órán át folytattuk. Ezután a keveréket jeges víz­be öntöttük, és a kapott terméket éterrel kioldottuk, Az éteres oldatot vízzel, majd nátrium-hidroxid vi­zes oldatával, majd ismét vízzel (kétszer) mostuk, magnézium-szulfáton szárítottuk, majd csökkentett nyomáson bepároltuk. A maradékot ledesztillálva, megkaptuk a 4-klór-fenil-(2-metil-2-feniI-propil)-szul­­fidot, forráspontja: 130—155°C/0,027 mbar. A fenti termék 87 g-nyi mennyiségének 300 ml szén-tetrakloriddal készült oldatához részletekben hozzáadtunk 43,5 g N-klór-szukcinimidet 75°C-on 189 678 & 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents