189600. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új policiklusos éter-származékok és az azokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 189 600 2 A találmány tárgya eljárás új savas policiklusos éter-típusú antibiotikumok előállítására. A savas policiklusos éter antibiotikumokat biológiailag a mitochondriumokban történő kation szállítására gyakorolt hatásukkal jellemezzük. Ez az antibiotikum család a következőket foglalja magába: monensin [7. Amer. Chem. Soc., 89-5737 (1967)]; nigericin [Biochem. Biophys. Res. Comm., 33; 29, (1968)]; grisorixin [J. Chem. Soc., Chem. Commun., 1421 (1970)]; dianemycin [J. Antibiotics, 22; 161 (1969)]; salinomycin [7. Antibiotics, 27: 814 (1974)]; X-537A [J. Chem. Soc., Chem. Commun., 967 (1972)]; X-206 [J. Chem. Soc., Chem. Commun., 927 (1971)]; A204A [J. Amer. Chem. Soc., 95: 3399 (1973)]; mutalomycin [7. Antibiotics, 30: 903, (1977)]; ionomycin [J. Amer. Chem. Soc., 101: 3344 (1979)]; K-41B [7. Antibiotics, 32: 169 (1979)]; A- 130B és A-130C [7. Antibiotics, 33: 94 (1980)]; leuseramycin [7. Antibiotics, 33: 137, (1980)]; és A-28695B [7. Antibiotics, 33: 252 (1980)]. A témát ismerteti az alábbi irodalom is: Westley, „Polyether Antibiotics”, Adv. Appl. Microbiol., 22: 177. (1977)]. A fent felsorolt policiklusos éter antibiotikumok hatásosak Gram-pozitív baktériumokkal, gombákkal és protozoákkal szemben. Ezek az antibiotikumok jelentős antikokcidiális aktivitást is mutatnak. A jól ismert protozoa-okozta betegség, a kokcidiózis, továbbra is komoly problémát jelent, befolyásolása nagy gazdasági jelentőségű az állatgyógyászat, különösen a baromfitenyésztés szempontjából. A kokcidiózist egy vagy több Eimeria vagy Isospora fajta fertőzése okozza (Lund és Farr, „Diseases of Poultry”, 5. kiadás, Biester and Schwarte, Eds., Iowa State University Press, Ames, la., 1965, 1056-1096). Hat kokcidium fajta okoz könnyen felismerhető betegséget az érzékeny csirkéken. Az Eimeria tenella, E. necatrix, E. brunetti, E. acervulina, E. maxima és az E. mivati vagy közvetlenül az emésztőrendszer hámsejtjeinek pusztulását okozza vagy közvetetten toxinok termelésével okoz betegséget. Másik három, ugyanahhoz a fajhoz tartozó protozoa fajta viszonylag ártalmatlannak tekinthető, ennek ellenére az E. mitis, E. hagani és az E. praecox is okozhat súlycsökkenést, rosszabb táplálékhasznosítást, és hátrányosan befolyásolhatja a tojástermelést. Mivel a kokcidiózis nagy gazdaságossági veszteségeket okoz, és bizonyos ismert kokcidiózis elleni szerek nem hatékonyak, a kutatás tovább folyik jobb kokcidiózis elleni szerek kutatása érdekében. Az enteritisz a másik olyan betegség, amely igen nagy károkat okozhat az állattenyésztőknek. Az enteritisz előfordul csirkénél, sertésnél, szarvasmarhánál, és birkánál, és főként anaerob baktériumok, különösen a Clostridium perfringens, és vírusok okozzák. A kérődzők enterotoxémiáját, például a birkák „zabálási betegségé”-t C. perfringens fertőzés okozza. A sertés dizentéria egyike a legmindennaposabb sertésbetegségeknek az Egyesült Államokban. A betegség más országokban is elterjedt és évente sok ezer dollár veszteséget okoz a sertéstenyésztőknek szerte a világon. Napjainkban fedezték fel, hogy egy nagy spirochéta a betegség okozója. Ezt a kórokozót, a Treponema hyodysenteriae-t most izolálták, és bebizonyosodott, hogy képes kiváltani a betegségeket. [Harris, D. L. és társai: „Swine Dysentery-1 Inoculation of Pigs with Treponema hyodysenteriae (New Species) and Reproduction of the Disease”, Vet. Med/SAC, 67: 61-64: 1972], Az alább közök vizsgálati adatok az ezzel a kórokozóval kapcsolatos vizsgálatokra vonatkoznak. Meg kell említeni, hogy nem ismeretes, vajon a T. hyodysanteriae okozza-e egyedül a sertés dizentériát. A rendelkezésre álló adatokból arra lehet következtetni, hogy elsődleges okozója a fertőzésnek. A teljesítmény növekedés (nagyobb növekedési sebesség és/vagy jobb táplálékhasznosítás) a kérődzők, így a szarvasmarhák esetében a másik kívánatos gazdaságossági célkitűzése az állatgyógyászatnak. A kérődzőeleség fő tápláló részének, a szénhidrátoknak a hasznosítási mechanizmusa jól ismert. Az állat bendőjében mikroorganizmusok lebontják a szénhidrátokat monoszaharidokká, majd a monoszaharidokat piroszőlősavas észterekké alakítják. A piroszőlősavas észterek mikrobiológiai folyamatok által metabolizálódnak és acetátok, butirátok vagy propionátok keletkeznek, ezek együttesen illékony zsírsavakként (VFA) ismeretesek. A témát részletesebben az alábbi irodalmak tárgyalják: Leng, „Physiology of Digestion and Metabolism in the Ruminant”, Phillipson és társai, Eds., Oriel Press, Newcastle-upon-Tyne, England, 1970, 408-410. A VFA hasznosítás relatív hatékonyságát tárgyalják a következő irodalmak is: McCullough, „Freedstuffs”, June 19, 1971, 19; Eskeland és társai, 7. An. Sei. 33, 282, (1971); Church és társai, „Digestive Physiology and Nutrition of Ruminants”, Vol. 2, 1971, 622-625. Bár az acetátokat és a butirátokat is hasznosítják az állatok, a propionátokat nagyobb hatékonysággal hasznosítják. Sőt, ha túl kevés propionát áll rendelkezésre, az állatokban ketózis léphet fel. Egy megfelelő hatású vegyület elősegítheti azt, hogy az állatok nagyobb százalékban alakítsanak át a szénhidrátokból propionátokat, így megnövelve a szénhidrát hasznosítás hatékonyságát és egyidejűleg csökkentve a ketózis előfordulását. Egy másik betegséget, amely veszteséget okoz az állattenyésztőknek, a Theileria fajhoz tartozó protozoa parazita okozza. Ez a betegség, a teileriózis, vagyis Theileria okozta fertőzés, mint „keleti parti láz”, „tengerpati láz”, vagy „Rodéziai kullancsláz” néven ismeretes. A Theileria parazita megfertőzi az állatot, de nem pusztítja el a vörös vértesteket, ami akut vagy krónikus lázas fertőzéseket idéz. elő. A szarvasmarhában a betegség magas lázzal, nyirokcsomó-duzzanatokkal, lesoványodással jár, és nagy a halálozási arány. A betegség igen komoly problémát jelent Kelet- és Közép-Afrikában. A teileriózissal bővebben foglalkoznak az alábbi irodalmak : „The Merck Veterinary Manual”, Siegmund és társai, Eds., Merck & Co., Rahway, N. J., 5. kiadás, 431-433 (1979). A találmány tárgya eljárás új savas policiklusos éter típusú antibiotikum előállítására, amelyet Ja5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
