189545. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-oxo-azetidin-származékok előállítására

1 189 545 2 zik a víz, aceton, dioxán, acetonitril, metilén­­klorid, kloroform, diklór-etán, tetrahidrofurán, etil-acetát, dimetil-formamid, piridín és más, a reaktánsokkal szemben közömbös ismert szerves oldószer. Ezek közül használhatunk hidrofil oldó­szereket, például vízzel alkotott elegyeket. Az acilezést végrehajthatjuk egy szervetlen bázis (így például nátrium-hidroxid, nátrium-karbonát, kálium-karbonát vagy nátrium-hidrogén-karbo­­nát) vagy egy szerves bázis jelenlétében. Az utóbbi­ak lehetnek trialkil-aminok, például trimetil-amin, trietil-amin, tributil-amin, N-metil-morfolin vagy N-metil-piperidin; szerves tercier aminok, például N,N-dialkil-anilin, N,N-dialkil-benzilamin, piri­­din, pikolin vagy lutidin; tetra(n-butil)-ammóni­­um-hidroxid; l,5-diaza-biciklo[4.3.0]non-5-én; 1,4- diaza-biciklo[2.2.2]oktán vagy 1,8-diaza-biciklo­­[5.4.4]undec-7-én. Ha a bázis vagy az előzőekben említett kondenzálószer folyékony halmazállapotú, akkor egyben oldószerként is szolgálhat. A reak­cióhőmérséklet nem lényeges paraméter, azonban a reagáltatást a legtöbbször hűtés közben vagy szobahőmérsékleten hajtjuk végre. Ha valamely (III) általános képletü kiindulási vegyület, ennek az aminocsoporton reakcióképes származéka, ezek valamelyikének sója vagy az aci­­lezőszer legalább egy aszimmetrikus szénatomot tartalmaz, akkor a megfelelő sztereoizomerek ön­magukban vagy pedig keverékeik formájában vet­hetők alá acilezésnek. Ha az acilezési termék a megfelelő izomerek keveréke, akkor az egyes izo­mereket elválaszthatjuk egymástól kívánt esetben hagyományos módon, például oszlopkromatogra­­fálással vagy átkristályosítással. Az acilezési reakcióban kiindulási anyagként használt (III) általános képletü vegyületeket is használhatjuk tehát sóik vagy például szilil-szár­­mazékaik formájában. Ezekre a sókra példaképpen az (I) általános képletü végtermékek korábban is­mertetett sóit, míg a szilil-származékokra a (II) általános képletü vegyületek korábban ismertetett szilil-származékait említhetjük. Ha az acilezési reakcióban a kiindulási anyag só formájában kerül felhasználásra, akkor a képző­dött (IV) általános képletü végtermék is só formá­jában lehet. Ha a terméket só formájában kapjuk, akkor ez a só egy másik sóvá alakítható ugyanazzal a módszerrel, mint amilyent az (I) általános képletü végtermékek sóinak egymásba való átalakítására már említettünk. A só formájában elkülönített (IV) általános kép­letü vegyületek továbbá kívánt esetben szabad sa­vakká alakíthatók. Erre a célra is az (I) általános képletü végtermékek sóiból a szabad sav felszaba­dítására korábban már említett módszereket alkal­mazhatjuk. A védőcsoportokat hordozó (I) általános képletü vegyületek értékes vegyületek mint gyógyászati ha­tóanyagok köztitermékei és átalakíthatok védőcso­portot nem hordozó (I) általános képletü vegyie­tekké a védőcsoportok eltávolítása útján. Az (I) általános képletü vegyületek védőcsoport­jainak eltávolítását a szakirodalomból e célra jól ismert, szelektív módszerekkel végezhetjük. Ilyen módszerek közé tartoznak a savat vagy bázist al­kalmazók, a redukciós módszer, a hidrazint alkal­mazó módszer, vagy pedig a tiokarbamidot vagy N-metil-ditiokarbaminsav-nátriumsót felhasználó módszer. A sav alkalmazásán alapuló módszerrel a védő­csoport típusától és a védőcsoport lehasításának egyéb körülményeitől függően szervetlen savakat, így például hidrogén-kloridot, kénsavat vagy fosz­forsavat, továbbá szerves savakat, így például han­gyasavat, ecetsavat, trifluor-ecetsavat, propionsa­­vat, benzolszulfonsavat vagy p-toluolszulfonsavat, valamint savas ioncserélő gyantákat használha­tunk. A bázis alkalmazásán alapuló módszernél a védőcsoport típusától és a védőcsoport lehasításá­nak egyéb körülményeitől függően szervetlen bázi­sokat, például alkálifémek (így például nátrium­vagy kálium-) vagy alkáliföldfémek (így például kalcium- vagy magnézium) hidroxidjait vagy kar­bonátjait, továbbá szerves bázisokat, például fém­­alkoholátokat, szerves aminokat vagy kvaterner ammóniumsókat, valamint bázikus ioncserélő gyantákat használhatunk. Ha a sav vagy bázis alkalmazásán alapuló mód­szert oldószer jelenlétében hajtjuk végre, oldószer­ként rendszerint egy hidrofil szerves oldószert, vizet vagy ezek elegyét használhatjuk. A redukciós módszernél a védőcsoport típusától és a védőcsoport lehasításának egyéb körülményei­től függően fémeket (például ónt vagy cinket), fém vegyületeket [például króm(II)-kloridot vagy króm (Il)-acetátot] egy savval, így szerves vagy szervetlen savval (például ecetsavval, propionsavval vagy hid­­rogén-kloriddal) együtt, vagy pedig katalitikus re­dukálásra alkalmas fémkatalizátorokat használha­tunk. Az ilyen katalitikus redukáláshoz használt katalizátor például platinakatalizátor (így például platinadrót, platinaszivacs, platinakorom, platina­­oxid vagy kolloid platina), palládiumkatalizátor (így például palládiumszivacs, palládiumkorom, palládium-oxid, kolloid palládium vagy pedig hor­dozóként bárium-szulfátot, bárium-karbonátot, szenet vagy szilikagélt tartalmazó hordozós pallá­diumkatalizátor), redukált nikkel, nikkel-oxid, Ra­­ney-nikkel vagy Urushihara-nikkel lehet. Miként említettük, egy további redukciós mód­szer egy fémvegyület és egy sav együttes alkalmazá­sán alapul. E célra egy fémvegyület (például egy vas- vagy krómvegyület) és egy szerves sav (han­gyasav, ecetsav vagy propionsav) vagy egy szervet­len sav (például hidrogén-klorid) keverékét hasz­náljuk. E redukálási módszert is rendszerint oldó­szerben alkalmazzuk. A katalitikus redukálási módszernél például a reagáltatást rendszerint egy alkohol (így például metanol, etanol, propanol vagy izopropanol) vagy etil-acetát jelenlétében hajtjuk végre. A fémet és savat alkalmazó redukci­ós módszerhez oldószerként például vizet vagy ace­­tont használunk, de ha a sav folyékony halmazálla­potú, akkor egyben oldószerként is szolgálhat. A védőcsoportok lehasítását széles hőmérséklet­­tartományban, hűtéssel vagy melegítéssel is végre­hajthatjuk. Ha a védőcsoport szerves karbonsavból leszár­maztatható maradék és a karbonilcsoporttal szom­szédos szénatomhoz olyan helyettesítő kapcsoló­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Thumbnails
Contents