189545. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-oxo-azetidin-származékok előállítására

1 189 545 2 acetil-, N-karbamoil-D-fenil-glicil-, 2-(3-metil­­karbamoil-3-metil-1 -ureido)-2-fenil-acetil-, 2-(3- metil-karbamoil-3-metil-1 -ureido)-2-tienil-acetil-, 2-(2-amino-tiazoI-4-il)-2-ureido-acetil-, 2-(2-ami­­no-tiazol-4-iI)-2-(3-metil-1 -ureido)-acetil-, D-2-(4- etil-2,3-dioxo-l-piperazin-karboxamido)-3-(S)­­formiloxi-butiril- vagy a D-2-(4-etil-2,3-dioxo-l­­piperazin-karboxamido)-3-(S)-hidroxi-butirilcso­­portot. A (XVI) általános képletű csoportokra példa­képpen a 2-(2-klór-acetamido-tiazol-4-il)-2-[2-(2- klór-acetamido-tiazol-4-il)-2-metoxi-imino-aceta­­mido]-acetil-, 2-(2-klór-acetamido-tiazol-4-il)-2- metoxi-imino-acetil-, 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2- izopropoxi-imino-acetil-, 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2- metoxi-imino-acetil-, 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-(l­­karboxi-l-metil-etoxi-imino)-acetil-, 2-[l-(terc­­butoxi-karbonil)-1 -metil-etoxi-imino]-2-(2-szulfo­­amino-tiazol-4-il)-acetil-, 2-f 1 -(terc-butoxi-karbo­­nil)-1 -metil-etoxi-imino]-2-(2-trifenil-metil-amino­­tiazol-4-il)-acetil-, 2-(2-ídór-acetamido-tiazol-4-il)- 2-( 1 -metil-etoxi-imino)-acetil-, 2-(metoxi-imino)-2- (2-hidroxí-szulfonil-amino-tiazol-4-il)-acetil-, 2-(2- metil-amino-tiazol-4-il)-2-(l-metil-etoxi-imino)­­acetil-, 2-(2-amino-tiazol-4-íl)-2-[(karboxi)-metoxi imino]-acetil-, 2-[2-amino-tiazol-4-il]-2-f( 1 -karbo­­xi-etoxi)-imino]-acetil-, 2-(2-klór-acetamido-tiazol-4-il)-2-[ 1 -(2-trimetil-szilil-etoxi-karbonil)-1 -(metil­­etoxi)-imino]-acetil-, 2-[ 1 -(2-trimetil-szilil-etoxi­karbonil)-1 -(metil-etoxi)-imino]-2-(2-tritil-amino­­tiazol-4-il)-acetil-, 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-[( 1 - metoxi-karbonil-1 -metil)-etoxi-imíno]-acetil-, 2-(2- amino-tiazol-4-il)-2-[(karbamoil)-metoxi-imino]­­acetil-, 2-(2-amino-tiazol-4-il)-2-[(tetrazol-5-il)­­metoxi-iminoj-acetil vagy 2-(2-amino-tiazol-4-íl)-2- [(metoxi-karbonil)-metoxi-imino]-acetilcsoportot említhetjük. A (XIX) általános képletű csoportokra példa­képpen a 2-bróm-2-fenil-acetil-aminocsoportot említhetjük. A (XX) általános képletű csoportokra példakép­pen a fenil-acetil-amino-, fenoxi-acetil-amino- vagy 2-tienil-acetil-aminocsoportot említhetjük. A kiindulási anyagoknál az acilcsoportok amí­­no- és/vagy karboxilcsoportjai védettek lehetnek. Az említett aminocsoport védőcsoportjai azok az amino-védőcsoportok lehetnek, amelyeket a ké­sőbbiekben fogunk felsorolni. Az említett karboxilcsoport védőcsoportja a szerves kémiában, illetve a /?-laktámvegyületek ké­miájában a karboxilcsoport megvédésére használt bármely csoport lehet. így például a megfelelő ész­tercsoportok észterezöcsoportja metil-, etil-, pro­­pil-, izopropil-, terc-butil-, terc-amil-, benzil-, p-nitro-benzil-, p-metoxi-benzil-, benzhidril-, fena­­cil-, fenil-, p-nitro-fenil-, metoxi-metil-, etoxi-metil-, benzil-oxi-metil-, acetoxi-metil-, pivaloiloxi-metil-, /?-metil-szulfonil-etil-, metiltio-metil-, tritil-, ß,ß,ß­­triklôr-etil-, /Tjôd-etil-, terc-butil-dimetil-szilil-, terc-butil-difenil-szilil-, 2-(trimetil-szilil)-etil-, 2- ciano-etil-, trimetil-szilil-, dimetil-szilil-, acetil­­metil-, p-nitro-benzoil-metil-, p-metil-benzoil­­metil-, ftâlimido-metil-, propioniloxi-metil-, 1,1-di­­metil-propil-, 3-metil-3-butenil-, szukcinimido­­metil-, 3,5-di(terc-butil)-4-hidroxi-benzil-, mezil-metil-, benzolszulfonil-metil-, feniltio-metil-, dime­­til-amino-etil-, piridin-l-oxido-2-metil-, metil-szul­­finil-metil-, bisz(p-metoxi-fenil)-metil- vagy a 2-cia­­no-l,l-dimetilcsoport lehet. Különösen előnyösnek tartjuk a benzil-, 2,2,2- triklór-eti!-, 2-(trimetil-szilil)-etil-, benzhidril-, terc­­butil-, 4-nitro-benzil- és a 4-metoxi-benzilcsoport alkalmazását. A fentiekben említett képletekben, illetve csopor­tokban előforduló amino-védőcsoportok a /?-lak­­támvegyületek kémiájában és a peptidszintézisben a szokásosan használt védőcsoportok lehetnek. Ilyen csoportokra megemlíthetünk például aromás acilcsoportokat, így például a ftaloil-, 4-nitro­­benzoil-, 4-(terc-butil)-benzoil-, 4-(terc-butil)­­benzolszulfoni!-, benzolszulfonil- vagy a toluolszul­­fonilcsoportot; alifás acilcsoportokat, így például a formil-, acetil-, propionil-, monoklór-acetil-, di­­klór-acetil-, triklór-acetil-, metánszulfonil-, etán­­szulfonil-, trifluor-acetil-, malonil-, szukcinil-, ben­­ziloxi-karbonil-, 4-nitro-benziloxi-karbonil-, 4-me­­toxi-benziloxi-karbonil-, 2-(trimetil-szilil)-etoxi­­karbonil- vagy a metoxi-karbonilcsoportot, továb­bá nem acilcsoport típusú amino-védőcsoportokat, így például a tritil-, 2-nitro-feniltio-, benzilidén-, 4-nitro-benzilidén-, di- vagy trialkil-szilil-, terc­­butil-dimetil-szilil-, terc-butil-difenil-szilil-, benzil­­vagy a 4-nitro-benzilcsoportot. A konkrét esetben alkalmazott védőcsoportot milyensége - hasonlóan a karboxi-védőcsoporthoz - nem lényeges. Mind­azonáltal különösen előnyösnek tartjuk a mono­klór-acetil-, benziloxi-karbonil-, 4-metoxi-benziloxi­­karbonil-, 2-(trimetil-szilil)-etoxi-karbonil- és a 4-nitro-benziloxi-karbonilcsoportok használatát. Tekintettel arra, hogy szulfocsoportot hordoz­nak, az (I) általános képletű vegyületek általában bázisokkal sót képeznek. Ezért az (I) általános kép­letű vegyületek elkülöníthetők sóik formájában, illetve a só formájában elkülönített termékek visz­­szaalakíthatók a megfelelő szabad savakká vagy pedig egy másik sóvá alakíthatók át. Továbbá a szabad sav formájában kapott (I) általános képletű vegyületek sókká alakithatók. A sóképzéshez hasz­nált bázisok közé tartoznak szervetlen bázisok, mint például a lítium, kálium, nátrium és a kalcium bázikus vegyületei és az ammónia, valamint szerves bázisok, mint például a piridin, kollidin, trietil­­amin, tetra-n-butil-ammónium-hidroxid vagy a tri­­etanol-amin. Az (I) általános képletű vegyületek sói a szabad savvá például savval végzett kezelés útján alakítha­tók át. Az e célra alkalmazható savak milyensége függ a védőcsoportok jellegétől és egyéb tényezők­től, de rendszerint olyan szervetlen savakat alkal­mazunk, mint a hidrogén-klorid, kénsav, vagy a foszforsav, illetve olyan szerves savakat, mint a hangyasav, ecetsav vagy a p-toluolszulfonsav. Fel­­használhatók e célra savas ioncserélő gyanták is. Az oldószerek közül ennek a műveletnek a végre­hajtására a leggyakrabban hidrofil szerves oldósze­reket, például acetont, tetrahidrofuránt, metanolt, etanolt és dioxánt, továbbá vizet és ezek elegyeit használhatjuk. A körülményektől függően az (I) általános képle­­tü vegyületek sztereoizomerekből (például D- és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents