189545. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-oxo-azetidin-származékok előállítására

1 189 545 2 L-izomerekből) állhatnak. Természetesen a talál­mány oltalmi körébe tartozónak tekintjük mind az egyes izomereket, mind az izomerkeverékeket. Gyógyászati készítmények előállításához nem­csak az egyes izomereket, hanem keverékeiket is felhasználhatjuk. Ha termékként ilyen izomerek keverékét kapjuk, akkor az egyes izomereket az optikai rezolválásra jól ismert módszerek valame­lyikével választjuk szét. Miként említettük, az (1) általános képletü ve­­gyületek felhasználhatók hatóanyagként a gyógy­szergyártásban, például antibakteriális hatásukra tekintettel bizonyos Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokkal szemben. Ami az (I) általános képletü vegyületek akut toxicitását illeti, az egéren mért intravénás LD50 érték 500 mg/kg vagy ennél nagyobb. Az (I) általános képletü vegyületek felhasználha­tók például a fentiekben említett baktériumokkal fertőzött emlősök (például egerek, patkányok vagy emberek) kezelésére. Az (I) általános képletü vegyületek tehát felhasz­nálhatók többek között bakteriális fertőzésekkel szemben, a légzőszervek fertözéses megbetegedései, a vizeletkiválasztási rendszer fertözéses megbetege­dései, gennyképződéssel járó megbetegedések, az epetraktus fertözéses megbetegedései, a béltraktus fertözéses megbetegedései, továbbá a szülészetben, nőgyógyászatban és sebészetben előforduló fertő­­zéses megbetegedések esetén. Az (1) általános kép­letü vegyületek naponta beadott mennyisége test­súlykilogrammonként mintegy 20-200 mg lehet, napi 2-4 részre osztott, egy-egy alkalommal 5-100 mg-os dózisokat adagolva testsúlykilogrammon­ként. Az (I) általános képletü vegyületek vagy gyó­­gyászatilag elfogadható sóik beadhatók például orálisan önmagában ismert módon előállított tab­letták, kapszulák vagy gyógycukorkák formájá­ban. Beadhatók továbbá parenterálisan, szokásos hordozóanyagokkal előállított injektálható készít­mények formájában. Az (I) általános képletü vegyületek /Maktamázt gátló hatásúak és így felhasználhatók /Maktamáz­­inhibitorként. Az (I) általános képletü vegyületek tehát felhasz­nálhatók /Maktám típusú antibiotikumoknak em­bereknek vagy állatoknak a bakteriális fertőzések megelőzése vagy kezelése céljából történő beadása­kor. Ha az (I) általános képletü vegyületeket önma­gukban alakítjuk gyógyászati készítményekké, ak­kor a /Maktám típusú antibiotikum beadását meg­előzően vagy azt követően juttathatjuk be a szerve­zetbe ezeket a gyógyászati készítményeket, illetve a beadást megelőzően összekeverhetjük őket a /Mak­tám típusú antibiotikummal. További lehetőség, hogy a /Maktám típusú antibiotikummal alkotott keverékek formájában alakítjuk az (I) általános képletü vegyületeket gyógyászati készítménnyé. Az utóbbi esetben valamely (I) általános képletü ve­­gyülettel együtt például olyan /Maktám antibioti­kumot használhatunk, mint a benzil-penicillin, fe­­noximetil-penicillin, sulbenicillin, carbenicillin, am­­picillin, amoxicillin, mecillinam, cloxacillin, diclo­­xacillin, piperacillin, apalcillin, ticarcillin, cephalo­ridine, cephaiothin, cefazolin, cephalexin, cefacetri­­le, cefamandolenaftate, cefuroxíme, cefolíam, cefo­xitin, cefmelazole, cefsulodine, cefaclor, cefatrizi­­ne, cefotaxime, cefmenoxime, ceftadizine, ceftezo­­xime és más ismert penám-karbonsav-származékok és cefalosporin-származékok, így például a hetacil­­lin, methampicillin, talampicillin, carindacillin, car­­fecillin és pivmecillin. Ezek a kétféle hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények elkészíthetők például injekció, vizmenles szirup, szemcse, tablet­ta vagy kapszula formájában, a szokásos módon. Előnyösen azonban a hatóanyagokat sóik vagy hidrátjaik formájában használjuk, injektálható ké­szítmények alakjában. Ilyen esetekben valamely (l) általános képletü vegyületet 1 súlyrész /Maktám típusú antibiotikumra vonatkoztatva 0,1-10 súly­rész mennyiségben, előnyösen 1 : 1 és 1 : 8 közötti, például 1 : 5 vagy 1 : 6 arányban használjuk. Álta­lában az (I) általános képletü vegyületeket napi 50-1000 mg mennyiségben, gyakrabban napi 20-150 mg/testsúlykg dózisban adjuk be, 1-6 adag­ban, rendszerint 2-4 adagban. A találmány szerinti (I) általános képletü 1-szul­­fo-2-oxo-azetidin-származékok a találmány értel­mében előállíthatók egyrészt valamely (II) általá­nos képletü vegyület szulfonálása útján. Ez a szul­­fonálási reakció nem más, mint egy szulfocsoport bevitelére alkalmas reakció. Végrehajtása során va­lamely (II) általános képletü vegyületet kén-tri­­oxiddal vagy ennek valamely reakcióképes szár­mazékával kezelünk. A kén-trioxid reakcióképes származékaként használhatjuk például a kén-trioxid N,N-dímetil­­fortnamiddal, piridinnel, dioxánnal, trimetil-amin­­nal vagy klór-szulfonsavval alkotott adduktját. A reagáltatás során 1 mól (II) általános képletü vegyületre vonatkoztatva mintegy 1-5 mól, előnyö­sen 1-2 mól mennyiségben használjuk a kén-trioxi­­dot vagy valamelyik reakcióképes származékát. A reakcióhőmérséklet mintegy 0-80 °C, előnyö­sen 10-40 °C. A reagáltatáshoz alkalmazhatunk oldószert. Az e célra alkalmazható oldószerek közé tartoznak az éterek, például a dioxán, tetrahidrofu­­rán vagy a dietil-éter; észterek, például az etil­­acetát vagy hangyasav-etilészter; halogénezett szénhidrogének, például a kloroform vagy a meti­­lén-klorid; szénhidrogének, például a benzol, tolu­ol vagy n-hexán; amidok, például a dimetil-forma­­mid vagy a dimetil-acetamid, valamint más szoká­sos szerves oldószerek vagy ezek elegyei. A reagál­­tatást követően az (I) általános képletü termék el­különíthető tetszőleges tisztasággal úgy, hogy a reakcióelegyet önmagában ismert elkülönítési és/ vagy tisztítási lépéseknek, például oldószeres extra­hálásnak, átkristályositásnak és/vagy kromatogra­­fálásnak vetjük alá. A (II) általános képletü kiindu­lási vegyületek egyébként reakcióba vihetők külön­böző sóik, észtereik vagy szilil-származékaik for­májában is. A szilil-származékokat úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (II) általános képletü vegyületet szililezünk egy ismert szililezőszerrel, például vala­mely (A) általános képletü vegyülettel - a képletben R és R" jelentése rövidszénláncú alkil- vagy rövid­­szénláncú alkoxicsoport, R" halogénatomot vagy fenil-, rövidszénláncú alkoxi- vagy rövidszénláncú 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents