189308. lajstromszámú szabadalom • Berendezés járvaszecskázáshoz
1 189.306 2 nak ágyazva, és alul vannak a meghajtásukra szolgáló szerkezetek is. A példakénti esetben a 19 hajtólánc szolgál a hajtásra. Az is megállapítható az ábrákból, hogy az egymással szomszédos terelŐ-vágó szerkezetek mindig ellentétes értelmű forgásra kényszerülnek a hajtás révén. Ez az I. ábrán feltüntetett, a forgásértelmeket jelző nyilak szerint történik, mégpedig olyképpen, hogy a 3 tolóhengerekhez közelebb lévő 7 és 9 terelő-vágó szerkezetek a levágott növények részeit azonos értelemben élűiről juttassák a 3 tolóhengerekhez. A berendezés üzemeltetése során az F haladási irányban történő mozgás esetében a 6-9 terelővágó szerkezetek a növényeket azok álló helyzete mellett levágják és ezután a levágott részeikkel a 3 tolóhenger felé irányítva terelik a növényeket az F haladási iránnyal ellentétes értelemben, mig a növény szárai felső részükkel az F haladási irányban enyhén ferde helyzetbe dőlnek. A kétoldalt kijjebb álló 6 és 8 terelő-vágó szerkezetek a levágott növényt levágása után előbb a 7, ill. 9 terelő-vágó szerkezet felé továbbitják és ez utóbbiak hatásaként jutnak a növény részei a 3 tolóhengerekhez. A találmány szerinti berendezésnek az 1-3. ábrák szerinti kiviteli alakját minden további nélkül úgy lehet módosítani, hogy a négy 6-9 terelő-vágó szerkezet helyett hat ilyen terelő-vágó szerkezet szerepeljen a berendezésben. Azt is meg lehet tenni, hogy az egyes terelő-vágó szerkezetek különféle átmérőjű 2 forgótestekkel rendelkezzenek olyképpen, hogy a 3 tolóhengerek közelében lévő terelővágó szerkezetek nagyobb átmérőjüek legyenek és ezáltal nagyobb átbocsátó teret tudjanak biztosítani az előttük lévő terelő-vágó szerkezetek által levágott és feléjük továbbított növényrészek 3 tolóhengerek felé történő továbbmozgatásához. Természetesen a terelő-vágó szerkezetek számának csökkentése is lehetséges, pl. összesen kettővel. Ilyen esetben a gép B teljes munkaszélessége a 12 forgótestek változatlan átmérője mellett kisebb lesz, azonban ebben az esetben is a gép munkájának a sortávolságtól és vetésiránytól való függetlensége mint előny maradéktalanul kiaknázható. A találmány szerinti berendezés egy alapjaiban más, újabb kiviteli alakját szemléltetik a 4-7d. ábrák. A 4. ábrán látható, hogy az F haladási irányban előre mozgó berendezésnek szintén a haladási iránnyal párhuzamos tengelyű 1 szecskázódobja van, ami a felaprított növényrészeket az 5 kidobó csatornán keresztül juttatja ki a berendezésből. Ennél a megoldásnál is az 1 szecskázódob előtt - az F haladási irányban - több hajtott 3 tolóhenger van alkalmazva, amelyek között célszerűen változtatható, lényegében vízszintes behúzórés alakul ki. E réseken át lehet továbbítani a 3 tolóhengerek révén a terményt az 1 szecskázódob házán belülre, ahol az aprítás végbemegy. Az 1 szecskázódob táplálás a példakénti esetben a 7 és 9 terelő-vágó szerkezetek segítségével biztosítható és lényegében e két terelő-vágó szerkezet látja el a B teljes munkaszélességet. Amint az különösen a 4. és 6. ábra alapján követhető, itt is a 7 és 9 terelő-vágó szerkezetek - éppúgy, mint az 1-3. ábrák kapcsán szemléltetett kiviteli példa esetében - függőleges vagy legalábbis közel függőleges 10 középvonalú tengely körül forgó 12 forgótestekkel rendelkeznek. Mindegyik 12 forgótesthez 12’ felső fedél tartozik és a 12 forgótestek alsó részénél van kialakítva a vágószerkezet. Az 1-3. ábrák kapcsán ismertetett kiviteli példától eltérően, a most ismertetett példakénti kiviteli alaknál a vágószerkezethez tartozó forgókéseknek lényegesen nagyobb kerületi sebességük van, és emiatt függetleníteni kell a forgókések hajtását a hozzájuk tartozó 12 forgótestek hajtásától. A most tárgyalt kiviteli alak esetében a 29 forgó tartóhoz van rögzítve a 24 forgókés, amely ellendarabot képező állókés nélkül maga biztosítja a termény szárának levágását, és úgy fogható fel, mint egy nagy sebességgel forgó kasza, amely a 25 növény szárát pillanatszerűen elmetszi. Részletesebben követhető a szerkezet a 6. ábrán, ahol látható, hogy a 24 forgókés hajtására a 12 forgótesten áthaladó 26 tengely szolgál, amelynek függőleges vagy közel függőleges 10 középvonala van. A 26 tengely alsó végével a 27 csúszólaphoz rögzített 28 bakban van ágyazva és e csapágyazás révén megtámasztva. A 27 csúszólapnak szántalpszerű kiképzése van, a terepen való akadálytalan haladás érdekében, valamint a berendezés belső részeinek megóvása érdekében is. A 26 tengelyen rögzített 29 forgótartó a 12 forgótest palástján kifelé nem terjed túl, és ehhez a 29 forgótartóhoz van rögzítve a 24 forgókés, amely viszont sugárirányban kifelé túlnyúlik a 12 forgótest palástján. A 29 forgótartó fölött van a 26 tengelyen és ezzel koaxiálisán a 30 üreges tengely csapágyszerkezete. A 30 üreges tengely révén van meghajtva a 12 forgótest. A 12 forgótest belsejében a 31 küllők vannak alkalmazva, amelyek biztosítják a 12 forgótest palástjának a 32 aggyal való merev kapcsolatát. A 32 agy révén van tulajdonképpen meghajtva a 12 forgótest azáltal, hogy az említett 32 agy a 30 üreges tengely alsó végéhez van mereven csatlakoztatva, vagy amint az a 6. ábrán feltüntetett példakénti kiviteli alak esetében, 33 rugóval szorított 34 súrlódó kapcsoló közvetítésével van hajtásbiztosítóan összekötve. A 34 súrlódó kapcsoló révén biztosítható, hogy a 12 rugótest túlterhelése ne következzék be. Megállapítható még a 6. ábra alapján, hogy a 24 forgókést hordozó 29 forgótartó hajtását biztosító 26 tengelynek, valamint a 12 forgótest hajtását biztosító 30 üreges tengelynek a hajtása a felül elhelyezett 36 hajtóblokk révén biztosítható, amelybe a 35 tengely közvetíti a hajtást. A 4. ábra alapján megállapítható, hogy a 35 tengely az F haladási irányhoz képest keresztirányú, azonban a 6. ábrán 90 °-kal elforgatva szerepel éppen azért, hogy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
